2019.01.13. 10:25

Ezer szállal kötődik a 64 kockás világhoz

Címkék#interjú #NB I.#Verőci Zsuzsa #sport #Miskolc #DVTK

Miskolc - Legendás játékost igazolt a NB I-es csapatbajnokságban élen álló DVTK.

Verőci Zsuzsát akkor ismerték meg a miskolciak és a régióban élők, amikor felkérték a Lékó+… rapid páros mérkőzések bírájának. A meccseket nem csupán vezette, kivette a részét a partik utáni beszélgetésekből, és a játékosokat népszerűsítő elemzésekből. A napokban visszatért megyénkbe, ahol ismét játszani fog és a diósgyőriekkel bajnok lehet.

Már visszavonult a versenyzéstől, most mi késztette arra, hogy újra szerepet vállaljon?

Aligha szorul magyarázatra, hogy a női sakk a szívügyem, korábban a szövetség elnökségi tagjaként is sokszor kerültem összetűzésbe a többiekkel a méltánytalannak ítélt döntések miatt. Mindig is bántott, hogy a női sakkot mostohagyermekként kezelték, ez a helyzet pedig csak rosszabbodott. Az utóbbi években többször felmerült a csapatbajnoki rendszer megváltoztatásának gondolata, a táblák számának csökkentése. Sokan a kötelező női tábla eltörlését javasolták. A bajnoki címre törő DVTK női játékosa, a korábbi olimpikon dr. Medvegy Nóra nem vállalta az idényt. Ezt látva és a női sakk méltánytalan háttérbe szorítása miatti tiltakozásom következtében ajánlottam fel a klub szakosztályvezetőjének, dr. Mátyás Imrének, hogy kész vagyok segíteni a játékommal, ha erre szükség lenne.

A DVTK az NB I-es aranyérem várományosa, ha legyőzi a Paksot, gyakorlatilag le sem lehet taszítani az első helyről. A múltjára tekintettel: büszkeséggel töltené el, ha a csapatképen állna?

Én lennék a legboldogabb, ha a gárdának sikerülne a bravúr és megszakítaná a Tungsram- Aquaprofit Nagykanizsai SK győzelmi szériáját. Mindig is jó csapatember voltam, tíz sakkolimpiával, nagy tornák oly sok tanulságával remélem, segíthetek, de még messze a győzelmi tabló gondolata.

Jelenleg is foglalkozik sakkelmélettel?

A cikkeim írása közben folyamatosan figyelnem kell az elméletet, még azokat a nyitásokat is, amelyeket pályafutásom során nem játszottam. Nem tagadom, korábban a kedvenc változatokat alaposabban elemeztem, és fel kell elevenítenem az ismereteimet. Divat lett elkerülni a sokat játszott varikat, a világbajnok Magnus Carlsen sem például alapos nyitásairól híres, de a közép- és végjátékokban felülmúlta, felülmúlja ellenfeleit.

Mi vonzza még a játékhoz?

Nagyon szeretem a sakk világát. Élveztem a versenyzést, büszke voltam arra, hogy a válogatottban szerepelhettem, megtiszteltetést jelentett, hogy a sakkozás legnagyobb ünnepén, az olimpiákon tízszer is játszhattam, ötször éltáblásként, négyszer ezüst-, kétszer bronzérmes csapat tagja voltam és világbajnokjelölt. Aktív pályafutásom után sem szakadtam el a sakktól, mert ezer szállal kötődöm a 64 kockás világhoz. Imádom a versenyek hangulatát, ezért is bíráskodok nagy örömmel.

Cikkei élvezetesek, szakmailag támadhatatlanok. Örömmel ír?

Nehéz lenne összeszámolni, hány cikket írtam pályafutásom során. Egyfajta küldetésnek tartom az írást, a tudósításokat. Képes vagyok éjszakába nyúlóan is dolgozni, elemezni. Az olimpiák különösen nagy kihívásokat jelentenek, hiszen a bíráskodás után még vár rám a számítógépem. Megszoktam, hogy egyeseknek nem tetszenek a hiteles cikkeim, de nem vitriollal leöntött billentyűkön dolgozom. A jogos kritikát nem rejtem véka alá, ilyenek voltak a legutóbbi olimpia kapcsán a válogatottságot visszautasítókról írott soraim: számomra a nemzeti színek képviselete nem lehet alku tárgya. Sokszor elmondtam: gyorsabban készül a cikk, ha magyar sikerről írhatok.

Milyen kapcsolatot ápol a Magyar Sakkszövetség irányítóival?

A szövetség jelenlegi vezetése nem igényli a hajdan sikeres, de már idősebb generáció segítségét. Végtelen szomorúsággal tölt el, hogy sikerült mindent lerombolni, amit én hat év alatt a kommunikációért felelősként felépítettem. A váltást követően három évig még a sajtótájékoztatókra sem kaptam meghívást. 2014–2015 között ez a helyzet javult, majd az elmúlt két évben ismét a nullára jutott. Egyetlen sportág sem engedheti meg magának azt a luxust, hogy ne keresse a média kegyeit, ne segítse az újságírókat. Elég csak egy pillantást vetni a szövetség honlapjára, vagy a Facebook megjelenésre.

Mit remél Polgár Judit egész világon terjedő Sakkpalota programjától?

A program a sakk törvényszerűségeit is felhasználva a logikus gondolkodásra tanít, érthető, hogy világszerte nagy sikert arat. A sakk megtanít tanulni, a szellem erejével legyőzni a vetélytársat. Az életben is fontos, hogy helyes döntéseket hozzunk, ezek következményeit tisztán lássuk, felmérjük a lehetséges válaszokat. Ugyanakkor sajnálom, hogy az élsakkozásunk égető problémáinak megoldásában Judit nem vállal tevőleges szerepet. Szükség lenne arra, hogy beüljön a képzeletbeli hajóba, amely léket kapott, de merjük ki együtt a vizet, tapasszuk be együtt a lyukat, s evezzünk egy irányba.

Hogyan foglalkoztatja a FIDE, a nemzetközi szövetség?

Korábban is szép feladatokat kaptam, nem véletlen, hogy én vagyok az egyetlen A-kategóriás magyar bíró. Kilenc sakkolimpián bíráskodtam már, négyszer női világbajnokság főbírája is voltam. Élvezem a nagy versenyek hangulatát, nem túlzok, hogy népszerű vagyok a sakkozók körében, a szabályok betartása mellett versenyzőpárti bíróként ismernek. Fontosnak tartom a szervezők és a sakkozók közötti esetleges súrlódások elsimítását. Batumiban óriási öröm volt találkozni a régi riválisokkal, a nagy grúz négyessel, Nona Gaprindasvilivel, Maja Csiburdanidzével, Nana Alekszandrijával és Nana Joszeliánival. Felidéztük a szép emlékeket, a nagy csatákat.

A szakma a valaha élt legnagyobb magyar sakkozónak Portisch Lajost tartja. Egyetért ezzel?

Elfogultság nélkül mondhatom, hogy Portisch Lajos sakkozásunk ikonja, élő legendája. Fantasztikus eredményei önmagukért beszélnek. Három hete készítettem vele interjút, nagy élmény volt a beszélgetés, hiszen sokat tud erről a játékról. Kész volt arra, hogy kapitányként segítse a férfi válogatottat, hihetetlen, hogy az elnökség 7-1 arányban ellene voksolt. Nem véletlen, hogy Portisch a sakkolimpiai 18. helyezés után lemondásra szólította fel az elnökséget. Erre sem reagáltak, ahogy születésnapjának kerek évfordulóján sem köszöntötték.

Miért csúszott ilyen mélyre a magyar férfi sakkozás?

Ez nehéz kérdés, összetett a probléma. Kicsit elfedte a gondokat a tromsői 2014-es olimpiai ezüstérem, majd a csapat Eb-n elért bronzérem. Legjobbjaink keveset versenyeznek, a nagy viadalokra alig hívják őket, nem mérik össze erejüket a topsakkozókkal, ebből adódik, hogy a kritikus állásokban nehezen, vagy rosszul döntenek, időzavarban pedig többet hibáznak. Sötéten látom az utánpótlás helyzetét is. Sok mindenen kellene javítani: 2011 februárjában szerveztünk egy konferenciát, készítettem egy összefoglalót a magyar sakkozás helyzetéről. Eltelt közel nyolc év, a helyzet csak romlott. Nem vagyunk a topsakkozás vérkeringésében, nem rendezünk nagy tornákat. Szentpétervárott magyar résztvevők nélkül rendezték a rapid- és a villám-világbajnokságot.

Bírája volt a Lékó+… rapid programoknak. Hogyan gondol vissza a tornákra?

Jól emlékszem, hogy 2004 nyarán született az ötlet, egy év múlva Michael Adams volt Lékó Péter első ellenfele. Jó csapat dolgozott együtt a sikeres rendezésért, 2006-ban Péter a Miskolci Nemzeti Színházban csatázott a legendás világbajnokkal, Anatolij Karpovval. Élveztem az új kihívásokat, a rendkívül nívós beharangozókat, a szakmai anyagok elkészítését, a partik utáni interjúkat. Aztán még magasabbra került a léc: Vlagyimir Kramnyikot láthatták élőben a rajongók. A sakkozás Mozartja, Magnus Carlsen lett a következő ellenfél. Kezdetben félénk volt, sajnos a táblán hihetetlen sebességgel látta át a helyzetet. Viswanathan Anand is gyorsan feledte bosszúságát, hogy az egyik bőröndje nem érkezett meg Ferihegyre. A vendégek tiszteletére a színház látványos megnyitókat szervezett, elképzelni sem lehetett ennél nagyobb megbecsülést, együtt ünnepelni a sakk csodálatos világát. Remek csatákat láttunk, Miskolc sakktörténelmet írt a hat mérkőzés megrendezésével.

Miért nem írta meg életregényét?

Mindig úgy éreztem, hogy az átélt élmények jelentős része nagyon személyes. Szívesen mesélek, ha olyan hangulatom van, de nem foglalkoztat a könyvírás gondolata.

Van még türelme az edzőséghez, az oktatáshoz?

Sokáig edzőként is dolgoztam, szerettem a tanítványaimat, eredményeikkel sok örömöt okoztak, együtt örültünk és sírtunk. Jó viszonyt ápoltam a szüleikkel, nagy hangsúlyt helyeztem arra, hogy a sakkon túl is gazdagodjanak információkkal. A korábban említett konferencián az ismert sportpszichológus, dr. Lénárt Ágota is fokozottan hangsúlyozta az idővel való okos gazdálkodást, az edzésnapló vezetését, legyen visszajelzés az elvégzett munkáról. Édesanyám elvesztése után már nem éreztem magamban azt a tüzet, ami korábban égett bennem. A szövetségben bekövetkezett változások is elvették a kedvemet ettől a munkától. Egyre inkább a szakírás uralja az életemet.

Egyetért azzal, hogy a sakk számítógépes sportággá vált?

A sakk nagyon sokat köszönhet az internetnek. A mai nemzedék nagy hibája, hogy elveszti az önálló gondolkodás képességét, azok az országok sakkozói érnek el nagyobb sikereket, amelyekben jobban, sikeresebben dolgozzák fel a viharos gyorsasággal áramló információkat. Az alapok elsajátítása nélkül esély sincs a továbbfejlődésre. Megbízható megnyitási repertoár mellett meg kell tanulni az állások helyes értékelését, elsajátítani a legfontosabb végjátékok kezelését, hiszen ennek a jelentősége megnőtt a rövidített játékidő mellett.

Negyven fölött alig van menő sakkozó, bár kivételek akadnak…

A legjobbak tartják a lépést a fiatalokkal. Az aranygeneráció – Anand, Gelfand, Ivancsuk – mellé már korban felsorakozott Kramnyik, Szvidler és Topalov. Sokkal inkább az évek, az óhatatlanul bekövetkező elfáradás, a koncentráció csökkenése, mint a számítógép miatt csúsznak be náluk a gyengébb eredmények. Nehéz megjósolni, hogy a mai fiatalok közül ki bírja ilyen sokáig a legjobbakkal való viaskodást. Carlsennél már-már felfedezhetjük a kiégés nyomait, csökkent a motivációja. Túl sok a szuper viadalokon a döntetlen, ezért a stavangeri tornán próbálják ki az új pontozási szisztémát, a győzelem 3 pontot ér, reminél villámpartiban döntik el a küzdelmet, a győztses 2, a vesztes 1 pontot kap.

Hány női és férfi világbajnokot ismert személyesen?

Koromnál fogva a sakkozás legnagyobb egyéniségeit ismerhettem, ismerem. Megküzdöttem a női sakkozás királynőivel, snellezhettem Tallal, Petroszjannal, interjúkat készíthettem az ikonokkal, akik oly sokat tettek a sakk népszerűségéért nagyszerű játszmáikkal.

Mely sportág érdekli még a sakkon kívül?

Megszállott sportrajongó vagyok. Felejthetetlen emlék marad, hogy az első olimpiai ezüstérmünk (Lublin, 1969) után az öttusa világbajnokság zárónapján érkeztem haza. Gyorsan döntött a család, megyünk drukkolni. Tízezrek futottak a Hármashatár-hegyre Balczóért és társaiért szorítva. A kézilabda, a tenisz – Federer rajongó vagyok – mellette a jó focit is szeretem. Mindig vallottam, hogy a sikerek növelik egy ország imázsát.

A művészetek közül melyik áll önhöz a legközelebb?

A szimfonikus zenét, a nagy klasszikusokat szeretem. Sokszor előfordul, hogy a szuper versenyek játszmáinak követése közben a tornák hangulatához legjobban illő művet választok. Szívesen hallgatom a régi nagy slágereket, a magyar sakk jelenlegi helyzetében a Bee Gees dalát választom: You Win Again, azaz megint nyertél.

Zavarja, hogy nem lett halhatatlan, hiszen nálunk ehhez olimpiai bajnoki cím kell…

Az 1980-as máltai olimpia utolsó fordulója mély nyomot hagyott nemcsak bennem, hanem mindkét válogatottunk tagjaiban. Nehéz feledni, hogy helyi idő szerint 18 óra 25 perckor még két aranyéremre volt esélyünk, aztán ezüstre változtak a remények. Egy-egy örökös sakk és huszárlépés fosztotta meg sakkozásunkat a még nagyobb sikertől. Az éltáblán a világbajnoknő Maja Csiburdanidze mögött a második legjobb eredményt értem el, elnyertem a legszebb játszmára kitűzött különdíjat is, de máig nagyon fáj, hogy fél ponttal a szovjet-grúz négyes lett az aranyérmes.

Mivel telnek a hétköznapjai?

Időbeosztásomat meghatározzák a nagy tornák. Hat esztendeje a Nordic Walking fontos szereplője az életemnek. Remek érzés teljesíteni a kitűzött penzumot, és közben jókat csevegni. Az óévet túrával búcsúztattam. A téli sportot kedvelői bocsássák meg, de nagyon várom a tavaszt, számomra nincs szebb évszak.

- Kolodzey Tamás -