„Menekítik” a gyerekeiket a kistelepülésekről

Miskolc - A kistelepüléseken élő, jobb módú szülők igyekeznek gyermekeiket „kimenekíteni” a helyi iskolából, jobb iskolákat, jobb osztálytársakat keresnek.

Ezt támasztja alá egy jelenleg folyó kutatás is, melyet a Magyar Tudományos Akadémia szakemberei végeznek. Pedig fontos lenne, hogy a roma és nem roma közösségek napi kapcsolatban legyenek egymással a munkaerőpiacon, az óvodákban, iskolákban és helyi közösségi eseményeken, vélik a kutatók.

Apadó létszám

Megyénk egyes településeire is igazak a kutatási eredmények. Hidasnémetiben például nemcsak az iskola, de az óvoda létszáma is egyre apad, mert a közelben vannak olyan gyermekintézmények, melyek vonzóbbak a szülők számára, árulta el tapasztalatait lapunknak Becse Csaba, a település polgármestere. Mint fogalmazott, Hidasnémetiben a jobb módban élő szülők nem a helyi iskolát és óvodát választják, inkább elviszik a gyerekeiket városi vagy egyházi intézményekbe: Göncruszkára, Encsre, Szikszóra.

Hidasnémeti abban a speciális helyzetben van, hogy sok szlovák család vásárol itt házat. Ők a határon túl dolgoznak, így a gyerekeiket is oda íratják be óvodába, iskolába.

– Tíz év alatt nagymértékben nőtt a hidasnémeti iskolában és óvodában a hátrányos helyzetű gyerekek aránya. Az iskolában jelenleg 130 gyerek jár, a 8 osztály működése a következő években még biztosított. Az óvodánk egyelőre kétcsoportos, de nem kell hozzá néhány év, és már csak egy csoportja marad – sorolta Becse Csaba, hozzáfűzve: a vidéki kistelepüléseken a szakemberhiány is gond. A fiatal pedagógusok nem szívesen vállalnak itt munkát.

A boldogkőváraljai óvodában és iskolában szintén csökken a létszám, de Zavodni Ferenc polgármester szerint nem a „kimenekítés” miatt, hanem azért, mert évről évre kevesebb gyerek születik. Bár náluk is előfordul, hogy Encs­re visznek iskolába egy-két tanulót, de ez nem tömeges jelenség.

– Az óvodánkba csak a vár­aljai gyerekek járnak, de az iskolánkba a boldogkőújfalui diákokat is fogadjuk. Az intézmény jól felszerelt, magas színvonalú az oktatás, a pedagógusok tudják kezelni a hátrányos helyzetű gyerekeket – mondta lapunknak a polgármester.

Mi az oka és mik a veszélyei a szegregált oktatásnak, azaz hogy a hátrányos helyzetű gyerekek és jobb körülmények között élők elkülönítve tanulnak? – kérdeztük Balogh Beáta klinikai szakpszichológustól.

Nő az ellenszenv

A szakember elöljáróban kifejtette: ha csak a szakmaiságot nézzük, akkor mindenképpen az integrált oktatás lenne az ajánlott. Ennek megvalósítása azonban sok nehézségbe ütközik. Az egyik probléma, hogy sok kistelepülésen nemcsak az emberek élnek hátrányos helyzetben, hanem maga a település is abban van, az oktatási intézményekben pedig nincsenek megfelelő szakemberek. Gondoljunk csak az óvodapedagógus-hiányra. A hátránnyal érkező, kevésbé szocializált gyerekek neveléséhez speciálisan képzett pedagógusok kellenek, akik a súlyos lemaradások megszüntetésében jártasak. Ezenkívül több idő és egyénre szabott foglalkozás is kellene a hátrányból érkezőknek, de a tananyag mennyisége ezt nem mindig teszi lehetővé. Így aztán az integráció nehezen megvalósítható, aminek következtében a középosztálybeli családok elviszik a gyermekeiket az általuk jobbnak tartott iskolába, sorolta a szakember.

Hangsúlyozta: a szegregált oktatás miatt a társadalom polarizálódása már gyerekkorban elkezdődik. Ha a különböző családi háttérrel rendelkező gyerekek nem találkoznak, nem tevékenykednek együtt, a már meglévő sztereotípiák, előítéletek mindkét részről felerősödnek. Ez viszont a csoportok közötti feszültséget és ellenszenvet egyre inkább fokozza, mutatott rá szakember.

Hegyi Erika

[related-post post_id="4182552"]

[related-post post_id="4181022"]

[related-post post_id="4176906"]

[related-post post_id="4176875"]