Borangolás – három nap élet a pincék közt

Bor, gasztronómia, történelem – ez a „szentháromság” határozza meg az immár nyolcadik alkalommal megrendezett programsorozatot. Az Avas hegy oldalában található akár 300–400 éves pincék és a feléjük épített borházak között sétálva kicsit átérezhetjük a régi polgári élet hangulatát, úgy hogy közben csak pár lépésre vagyunk valójában a belvárostól.

A lépcsők, a sár és a kissé borúsnak induló időjárás sem rettentette el a látogatókat: a május 9-11. között tartott ­Borangolás sok embert vonzott a kanyargós ösvényekre. Az esti koncertek, a számos helyszínen megrendezett családi és gyermekprogramok, a tánc, az élő zene és a mulatság csak az egyik részét jelentik a Borangolásnak. A fő hangsúly ugyanis nem a programokon, hanem a kulináris élvezeteken van.

Idilli környezet

Az Avasi pincesor olyan, mint egy nagybácsi. Ismerjük, szeretjük, de nem a mindennapjaink része. Azok számára is képes időről időre egy új arcát megmutatni, akik gyakran járnak fel kocogni, kutyát sétáltatni vagy csak kalandozni, merengeni. Évente egyszer azonban a város központi pontjává válik a hegyoldal. A pincék megtelnek borral és élettel, a macskaköves utak és gazzal benőtt ösvények lüktető érrendszerként szállítják a tömegeket egyik helyről a másikra. A környék legjobb éttermei vernek sátort. Életre kel, zsong az amúgy alvó környék.

A belvárosban is hallani

Pont ez a zsibongás az, amit a bírálói felrónak a fesztiválnak. Egyik olvasónk arról panaszkodott, hogy még a Búza tér környékén sem lehetett aludni a túl hangos koncertek zajától. Egyes pincetulajok pedig úgy vélik, a Borangolás épp azt a nyugodt harmóniát dúlja fel, amiért érdemes ide kijönni. Egy dolog biztos, a fesztivál évről évre több embert vonz a történelmi Avasra, néhány napra életet pumpálva az egykori vigalmi városrészbe.