Tíz életet is megmentett

Hogyan lett a szerencsétlenül járt autósok, motorosok, gyalogosok és biciklisták „őrangyala” dr. Csiba Gábor? A megyei kórház egykori igazgatóját a kórházon kívüli életmentő életútjának fontosabb mérföldköveiről kérdeztük.

Az elesett emberekért teszi

– Nehéz szavakba önteni ezt a történetet, mert nem én kerestem az eseményeket, ahol segíteni tudtam, hanem azok találtak rám. A végzettségem egyébként traumatológus, így napi szinten vészhelyzetekben dolgoztam, úgyhogy érzékennyé váltam a váratlan esetek iránt. A traumatológia az egészségügy lövészárka. Ha valakit például előre tudottan meg kell operálni, általában lehet készülni a műtétre. A baleset viszont teljesen váratlanul érint mindenkit. Ha már megtörtént a baj, elesetté, segítségre szorulóvá válnak az emberek. Adott esetben az élete múlhat a sérültnek vagy hirtelen rosszul lett embernek azon, hogy van-e ott valaki, aki tud segíteni – hangsúlyozta a főorvos.

Az egészségért való munkálkodás jellemzi a Csiba családot.

– Családi hivatásként örököltem meg a szakmámat. Édesapám nagyon sokáig Sajószentpéteren dolgozott körzeti orvosként. Kicsi koromtól nyomon követtem a munkáját. Az ő idejében a háziorvosok feladata jóval összetettebb volt, mint ma, mert nem működött háziorvosi ügyelet, sürgősségi osztály, így magukra voltak utalva az esetek jó részében. Nyolcan vagyunk testvérek, hárman követtük apukámat az orvosi pályán. Az unokatestvéreim közül is többen választották ezt a hivatást. Az egyik lányom szintén orvos lett. Alapítása óta a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Miskolci Csoportjának vezetője is vagyok, és ez a feladat még érzékenyebbé tett a rászoruló, elesett emberek iránt – hangsúlyozta az orvosdinasztia tagja.

Öt plusz évet kapott

Az elmúlt húsz évben kórházon kívül tíz életet is megmentett.

– Miskolcon általában kerékpárral járok és úgymond közelebb vagyok a földhöz. Hamarabb észreveszem, ha valami történik, és könnyebben tudok reagálni rá. Ettől függetlenül olyan esetekről is be tudok számolni, amikor éppen autóval vagy gyalog közlekedtem, és váratlan életmentésben vettem részt. Az egyik ezek közül nagyon emlékezetes számomra, igen megrázó volt. Az autóm előtt egy középkorú férfi a kereszteződésben állva lefordult a biciklijéről. Azonnal kiugrottam, láttam, hogy meghalt, valószínűleg infarktust kapott. Még ott a helyszínen sikerült újraélesztenem, és a mentők bevitték a megyei kórházba. Meggyógyult. Évekkel később a fiától kaptam egy levelet. Leírta, hogy a közelmúltban meghalt az édesapja, és köszöni nekem, hogy segítségem révén még öt évet együtt tölthetett családjával. Az eset nagyon megmaradt bennem, mert ez a valódi hála. Sajnos egyáltalán nem természetes a mi munkánkban – emelte ki.