Az apró, négyszáz grammal született kisbaba mára betöltötte a kettőt

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház Koraszülött-Újszülött Intenzív Osztályán beszélgetünk dr. Szűcs Ildikó főorvossal. A doktornő kedvesen fogad, megmutatja az osztályát. Üvegfalon át látni a pirinyó kisbabákat, akik sokszor az egy kilogrammos súlyt sem érik el születéskor.

Körülbelül hat- hétszáz gyermek szorul évente újszülött-intenzív­ellátásra.

Hány kisbaba kerül ide évente önökhöz?

Körülbelül hat-hétszáz gyermek szorul évente újszülött-intenzívellátásra. A megyénkben évente 6500 gyermek születik, és ez azt jelenti, hogy több mint tíz százalékuk nem tud valamilyen oknál fogva alkalmazkodni a méhen kívüli élethez. Nem tudnak például levegőt venni, vagy szervi fejlődési zavaraik vannak. Ellátunk olyan kisbabákat is, akik kivizsgálásra szorulnak, mert akár már a méhen belül felfedezték, hogy valamilyen eltérésük van.

Nemcsak koraszülöttekről beszélünk, hanem „rendes”, kilenc hónapra megszületett babáknál is előfordulhatnak betegségek?

Igen, őket is érintheti a méhen kívüli élethez történő alkalmazkodás problémája. A koraszülöttség azt jelenti, hogy betöltött 37. terhességi hét előtt születtek meg, és emiatt a szerveik megrekednek egy bizonyos fejlettségi szinten, a működésük pedig nem biztosítja a megfelelő életfunkciókat. Odabent a méhlepény, illetve az anyai szervezet, az anyai vérkeringés mindenről gondoskodott. Sajnos, a nem koraszülött, 9 hónapra született gyermekeknél is előfordulnak olyan betegségek, amiért például lélegeztetni kell őket az első néhány napban; valakit az első néhány hétben.

Mekkora volt a legkisebb súlyú baba az ön praxisa alatt, aki koraszülöttként idekerült?

400 grammos volt, bár talán még annyi sem. Nagyon hosszú volt a köldökzsinór, hogyha annak a súlyát levonjuk, akkor csak olyan 340-350 grammnyi lehetett.

Mennyi időre született ez a nagyon pici baba?

Az életképesség alsó határán született, 25. hétre; de szerencsére ma már több mint kétéves.

Mennyi időt töltött itt, az önök osztályán?

Több mint egy fél évet. Nehéz küzdelem volt, ami az életben maradásához kellett. Hosszú idő, de van egy fejlődési ütem, amit siettetni nem lehet. Legalább 2 kilogrammot kell elérniük a kicsiknek a hazaadhatósághoz, érdekes, körülbelül akkor mehetnek haza, amikor az édesanyjuknak egyébként a várandósság ideje letelt volna; vagyis a rendes időre meg kellett volna születnie a babának.

Ezeknek a nagyon pici súllyal született koraszülött babáknak milyenek most, ma az életesélyei?

Ma szerencsére már azt mondhatom, jók. A 60-as években Kennedynek született 34. hétre gyermeke, aki három napot élt, és légzési elégtelenségben vesztették el. Ezt követően dollármilliókat fektettek az újszülöttgyógyászatba Amerikában, és ennek, valamint a világ más részein folytatott kutatásoknak köszönhetően vált lehetővé az, hogy ma már egy 34. hétre, két kilóval született gyereknek közel 100 százalék az életesélye. Vannak olyan gyógyszerek, eszközök, amelyekkel tudunk segíteni, hiszen általában a nagyon pici súllyal született babáknak nincs kifejlődve a tüdeje, nem tudnak egyedül lélegezni, illetve a többi szervüket sem működtetni. A fejlődés jelentős, és a mindennapi alkalmazáshoz szükséges az a szakmai tudás, ami Magyarországon és nálunk is, a jól képzett és elhivatott orvosokból, nővérekből álló csapatban rendelkezésre áll.

Lehet-e valami szövődménye később annak, hogy fejletlen szervvel megszületnek és életben maradnak ezek a babák?

Jól látja a problémát. Valóban; például a tüdő körülbelül hét-nyolc éves korig fejlődik, ez a szerencsénk, ugyanis amikor így megszületik egy egykilós kisbaba, gyakorlatilag a léghólyagok helyett még csak kis csövecskéik vannak. Valakit azért kell akár egy-két hónapig is lélegeztetni, mert nagyon lassú ez a méhen kívüli fejlődés. Ha nem működik rendesen a tüdő, kialakulhat a krónikus tüdőbetegség, ez az egyik leggyakrabban előforduló probléma kis súlyú koraszülötteknél. A másik ilyen nagy probléma az agyi keringési zavar, ami már méhen belül bekövetkezik, ezért nagyon komplex utógondozást kell a gyermekeknél végezni, ami nemcsak az egészségügyi ellátóknak nagy feladat, de a családnak is komoly, tudatosan rendszerezett és előrelátó feladatkör: ahhoz, hogy a kisgyermek megkapja azt, ami az ő utólagos fejlesztéséhez szükséges. Ha a szem fejlődése megreked, az szintén jelentős probléma. Az emberek azt hiszik, az inkubátortól vakul meg egy gyerek. Kérném, hogy mindenki felejtse el ezt, az inkubátornak semmi köze ehhez. Akkor lehetnek a szemfenéken ilyen problémák, ha az ideghártya a kóros érburjánzás miatt károsodik. Hál’ istennek, már rendelkezésre áll egy lézeres technika, ami képes segíteni. Azt mondhatom, ma az újszülöttgondozásunk, -gyógyításunk a helyén van.

Igaz-e, hogy a koraszülött-intenzívosztályon 0–24 óráig lehet látogatni a szülőnek a babát?

Igaz, sok szeretettel várjuk kis betegeink szüleit, hiszen a családdá válásuk az osztályunkon kezdődik el. Nem egyszerű ez a folyamat, amiben tudunk, abban segítünk nekik. Az édesanyák megnyugtató jelenléte, a „kengurugondozásban” való részvételük, a folyamatos anyatej biztosítása, a szülői szeretet ma már nélkülözhetetlen tartozéka az újszülött-intenzív­ellátásnak. Része vagyunk a családnak, és a család is része az osztályunknak.