Itt bizony polihisztornak kell lenni

Számos helyen idős, régóta nyugdíjba készülő doktor kényszerül arra, hogy dolgozzon, mert nem akarja cserben hagyni a betegeit.

A két kislányt nevelő, fiatal orvos házaspárral készült beszélgetésből azonban kiderül, hogy miért érdemes ezt a pályát választani az izgalmakkal teli kórházi orvosi lét helyett. Azt is megtapasztalták, azután mégis a „falusi háziorvoslás” mellett döntöttek.

Így a családjuk közelében maradtak, nap mint nap segíthetnek az embereken, és a pozitív visszajelzés sem hiányzik.

Év elején még 670 üresen álló orvosi körzet szerepelt az Állami Egészségügyi Ellátó Központ praxiskezelő nyilvántartásában, július végén ez a szám alacsonyabb volt, 635 ilyen háziorvosi és fogorvosi praxisról számolnak be. A 389 betöltetlen háziorvosi körzetből a legtöbb Borsod-Abaúj-Zemplén megyében van, ezek száma eléri az ötvenet, és sok településen tartós az állapot.

Korábban már beszámoltunk arról, hogy a 40–45 év közötti generáció teljesen hiányozni látszik a háziorvosként praktizálók közül. Most azonban egy olyan kétgyermekes házaspárt mutatunk be, akik pont ennek a korosztálynak a képviselői, és a kórházi szakorvosi munkát cserélték vidéki háziorvosi praxisra.

Ezt választották

Dr. Németh Csilla és dr. Schuller Péter mindketten neurológus szakorvosok. Együtt dolgoztak egy miskolci kórházban, így lettek jó barátok, majd egy pár. Később egy kisebb kórházban kezdtek el dolgozni Mátészalkán. Az első gyermekük születése után – Viktória most 5 éves – kiderült, hogy mennyire fontos a családi háttér. Egyedül voltak egy idegen városban, nem voltak ott a szülők, hogy segítsenek, ezért hazaköltöztek. Németh doktornő 2015-ben a szülőfalujában, Arlón vállalta el a praxist. Már régóta hívta a polgármester asszony, mert a településen tartósan betöltetlen volt a háziorvosi hely. Férje a szomszéd faluban, Borsodszentgyörgyön lett háziorvos másfél éve. Így az ózdi lakhelyükhöz is közel vannak.

Ez egy nyugodt élet, nincs főnök, jó a munkaidő, ott a család – mondták egybehangzóan. Nem utolsó szempont az sem, hogy Magyarországon vannak. Külföldön se barátok, se család, se szociális háló. Az sem hátrány – emelte ki Schuller doktor –, hogy felújított, modern rendelőben, gyönyörű festői környezetben dolgoznak. Egy nagyvárosi kórházban sokkal több helyen omladozik a fal, mint egy kis település rendelőjében. A rugalmas munkaidő a kisgyermekeik nevelése mellett szintén szempont volt. A családias légkör is pozitív hozadék, hiszen sokan gyermekkora óta ismerik a doktornőt. Az orvos–beteg kapcsolat sokkal szorosabb, mint egy kórházban. „Az év praxisa” országos pályázaton Csilla a hetedik helyet érdemelte ki, amit a páciensek szavazatai alapján nyert el – mondta büszkén az orvos férj.

Mindenhez érteni kell

Ezeket a gondolatokat hallva hihetetlennek tűnik, hogy nem vonzó ez a pálya a szakmán belül. A választ a következőképpen fogalmazzák meg: a fiatalok friss orvosi diplomával a kezükben a háziorvosi létben semmi izgalmasat nem látnak. Mindenki vészhelyzetes orvos akar lenni, világmegváltó dolgokat véghez vinni.

– Pedig élesztettem már újra embert hóviharban háziorvosként – hangsúlyozta a doktor úr. – Tehát itt is van izgalom, csak ritkábban. Sokan a háziorvoslást a szakma aljának gondolják. A kórházi orvos presztízse jóval magasabb, pedig itt mindenhez kell érteni, polihisztornak lenni. A háziorvos az első, aki találkozik a beteg panaszával, és el kell döntenie, hogyan tovább.

A helyettesítés gondja

Jelenleg Schuller doktor helyettesít felesége körzetében, hiszen ő a 8 hónapos Dórával van otthon. Nekik szerencséjük van, hogy családon belül meg tudták oldani, de sokan ezt nem tehetik meg, ezért gondot jelent, ha a vidéki háziorvos szabadságra megy, netán ő maga a beteg, nincs, aki átvegye a körzetet.

A házaspár a helyzettel megbékélt, a praxist hosszú távra tervezik, nem szeretnének váltani. Aki feladja a karrierista álmait, az nyugodt, boldog életet élhet Magyarországon is – véli Németh doktornő.