A paprikától az indián banánig

Nyáron valóságos édenkert lehetett Rózsika és György kertje, de most, szeptember végén is van még itt mit csodálni. Az uborka, mintha nem tudná, hogy vége a nyárnak, sorra hozza terméseit, de a zöldbabbokrokról is lehet még szüretelni. És bár a paradicsom és a paprika java már a ládákban, még bőven piroslik az utánpótlás.

Nemrég nyerte el az Encs legszebb konyhakertje címet Figeczki Istvánné és párja, Bucskó György. Az abaúji város önkormányzata a megyében elsőként nevezett be a Magyarország legszebb konyhakertjei országos programba, mely nagy népszerűségnek örvend a településen. Az Encsi Kertbarát Kör szervezésében a legszebb kertek közül is a legszebbek kaptak díjat.

Kicsi lett a kert

Rózsika elmeséli, 23 éve él párjával az encsi családi házban. Azt nem tudja, hány négyzetméteres a kertjük, de azt igen, hogy ma már meglehetősen kicsinek bizonyul, mert minden zegzugát beültették. A főkertész a háziasszony, ő már 15 évesen egy gyümölcsösben dolgozott, ott aztán elleste a fák gondozásának minden csínját-bínját, de egyéb mezőgazdasági munkákat is elsajátított.

A növényültetés már február végén elkezdődik, amikor palántatálcába kerülnek a paprika- és paradicsommagok. Rózsika nem vásárol magokat, hanem a már meglévő termés magjait gyűjti össze, és szorgalmasan cserélget a szomszédasszonyokkal, ismerősökkel. A karalábépalántát is maga neveli.

Tavasszal legelőször a borsó, a retek és a saláta kerül az ágyásokba, persze ősszel már elülteti az őszi fokhagymát és a kisebb vöröshagymákat, hogy minél hamarabb legyen friss zöldhagyma a kertben. Aztán jön a sárgarépa, a petrezselyem és a nyári hagyma. Április közepére megnőnek a palánták, ekkor kerül ki a földbe a paradicsom, a paprika csak május közepén. Az ültetés időpontja persze az időjárástól is függ.

– Mindennap ott vagyok a kertben. Van, amikor nem dolgozom semmit, csak végigsétálok a sorok között, mert a mondás is úgy tartja, hogy a gazda szeme hizlalja a jószágot – mondja Rózsika.

Mennyei füge

Közben férje fügét szüretel a ház előkertjében.

– Kóstolják meg, nagyon finom! – kínál bennünket szívélyesen.

És valóban. Az íze semmihez sem hasonlítható, édes és zamatos. Rózsika elmeséli, hogy már fügelekvárt is készített. Ez almából, citromból és persze fügéből készült, mind saját termés volt. Megkóstoljuk. Ez is mennyei. A nyugdíjas párnál egyébként nem szokatlanok a különleges gyümölcsök. Tavaly épp a nem mindennapi növényeikért nyertek különdíjat az encsi konyhakertek versenyében.

Az udvaron cserépben növekszik az indián banánfa, ami akár mínusz 20-25 fok hideget is kibír, a ház mögötti garázsban pedig már 5 citromfa készül a télre. Sok-sok terméssel örvendeztetik meg a gondoskodást, két gyümölcs szépen sárgállik. Két kis citromfát mi is kapunk ajándékba, reméljük, sikerül nekünk is olyan nagyra felnevelni őket, mint Rózsikának és Györgynek.

De még vár ránk néhány meglepetés. Például a szőlőlugashoz hasonlító kivi. Termése még nincs, de jövőre már várható. Mellette az úgynevezett mézalmácska cseperedik, és bár kicsike, de májusban már volt termése. Szintén a garázsban csodálkozunk rá a babérra és a két narancsfára. Rózsika elmeséli, hogy amikor megmetszi a növényeit, a levágott részeket nem dobja el, hanem elülteti, hogy újabb fácskák fejlődjenek belőlük.

Hely hiányában a sütőtök a tyúkólra szaladt föl, a kerítés mellett köszméte-, ribizli- és datolyaszilva-bokrok sorakoznak. Az óriásszilvát és a folyton érő málnát pedig meg is kóstolhatjuk. Rózsikáék birodalmában pedig a birsalma is különleges, mert nyersen is fogyasztható.

– A kertészkedés nagyszerű dolog, hiszen látom a munkám eredményét. Nagy boldogság, amikor a pici magból egyszer csak méteres növény válik, és ontja a terméseket. Nem gondoltam egyébként, hogy első helyet érünk el a versenyben, mert az encsi tévében láttam a többi kertet, és mind gyönyörű volt – teszi hozzá Rózsika.