Káros lehet az ülőmunka

Vannak olyan csendes gyilkosai a szervezetünknek, amelyek elsőre kifejezetten vonzó alternatívának tűnhetnek. Ebbe a kategóriába tartozik az ülőmunka is. A technika uralta modern korában egyre nagyobb szerepet kapnak az irodisták, az íróasztal mögött dolgozók, akik forgószékeikből koordinálják a hétköznapjainkat. A megváltozott munkakörülményekkel azonban felerősödtek olyan veszélyfaktorok is, amikre pár generációval ezelőtt csak legyintettek volna.

– A mozgató szervrendszeren belül megkülönböztetünk aktív és passzív alkotóelemeket – árulja el Materényi Zita gyógytornász, egyetemi óraadó – Aktív az izomrendszer, passzívnak tekinthető a csontvázrendszer és ízületei. Az izomrendszer harmonikus működése akkor valósul meg egy ízület körül, ha az agonista (egy adott mozgást létrehozó) és az antagonista (ellentétes mozgást kivitelező) izmok egyensúlyban vannak. Az ülőmunka olyan testhelyzetet teremt, ahol ez az izomegyensúly eltolódik. Ennek megfelelően bizonyos izomcsoportok túlnyúlhatnak, míg mások rövidülésre, zsugorodásra lesznek hajlamosak. Ebből fakadóan tartáshibák, porckorong bántalmak, gerincsérvprobléma okozta súlyos perifériás idegrendszeri elváltozás, de akár csigolyaelcsúszás okán kialakult gerincvelő károsodás is lehet az ülőmunka következménye.

A megoldás a mozgás

„Ahhoz hogy megóvjuk mozgás-szervrendszerünk egészségét mindenképpen használatra kell bírnunk azt. – folytatja a szakember, aki a következőket tanácsolja: „Azt tudom javasolni azoknak akik az ülésből adódóan kedvezőtlen testhelyzetben végzik munkájukat, hogy mozogjanak, folytassanak rendszeres fizikai aktivitást. Munkájuk során használhatnak segédeszközöket – főként instabil eszközökre gondolok – azonban ezek mellett is szükség van egy izom korzett kialakítására, amely védi a gerincet”.

Materényi Zita szerint tévhit, hogy a testnek csak ez a része betegedhet meg az ülőmunka során: „A vállöv helytelen tartása és a lapocka izmainak gyengülése következtében a felső végtag is funkció károsodást szenved. A medence és a csípőízületi helyzetekből adódik, hogy az alsó végtagok is érintetté válhatnak. Összefoglalva, nincs olyan terület, amelyre ne lenne hatással a monoton, ülő testhelyzet”.