Mi is tehetünk a madarakért

Sokszor talán nem is gondolunk bele, hogy egészen egyszerű dolgokkal tudjuk segíteni a körülöttünk élő állatokat. A ragadozó madarak védelmében például a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület rendszeresen tart odútelepítéseket, amikbe a lakosságot is bevonják. Legutóbb a Bükki Helyi Csoport a kék vércsék költőládáit újította fel a Borsodi-Mezőségben.

„Ez a kistestű sólyomféle a nevét a hím szürkés, kékes tollazatáról kapta, a tojó, tőle eltérően, barna színű. Népi nevei még: hamvas, vöröslábú vagy palaszürke vércse és bogárzó sólyom. Az Európai Unió állományának mintegy kétötöde költ Magyarországon, és jelentős számban megtalálható határaink közvetlen közelében, a Partiumban és a Vajdaságban. A kék vércse vonulómadár, télen Délnyugat-Afrikába költözik. A többi sólyomféléhez hasonlóan nem épít saját fészket, és két-öt tojást rak. A vörös vércsénél jóval nagyobb arányban fogyaszt rovarokat. A sáskákra főleg rövid füvű gyepeken vadászik. Bizonyos élőhelyeken fontos tápláléka a barna ásóbéka, gyíkok és egyes kisemlősfajok, főként a mezei pocok” – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) honlapján.

Fészekfoglalók

A faj megőrzésében a Kárpát-medencében költő párok védelme kiemelt nemzetközi jelentőségű. Ehhez kapcsolódott az MME Bükki Helyi Csoportjának néhány tagja a Borsodi-Mezőségben, a Farkas-tanyán, ahol egy kékvércse-­telep renoválásában vettek részt.

– Több mint tíz kék vércse ­költőládatelepünk van a Borsodi-Mezőség Tájvédelmi Körzetében. Százhetven pár kék vércse költ ezeken az odútelepeken, emellett költenek még vörös vércsék, baglyok, csókák és szalakóták ugyanott – foglalta össze Seres Mihály Nándor, az akció szervezője. – A kék vércsék a mezőgazdasági és természetvédelmi területeken a varjúfélék fészkeit foglalják el, de szinte bármely, méretben megfelelő gallyfészket vagy akár fa­odút, üreget is elfoglalhatnak. Az utóbbi tíz évben azonban lecsökkent a költőhelyek száma. Odútelepítéssel tudunk csak megfelelő élőhelyeket biztosítani számukra. Költőládákat kellett tehát kiraknunk, hogy a vércséinknek a költése zavartalan legyen. Tapasztalataink szerint ezekben hosszú távon is sikeresen megtelepszenek védenceink.

A madárért gyűrűznek

Az odúteleppel járó feladatokról is faggattuk a madárbarátot.

– A kihelyezett költőládákat rendszeresen tisztítani kell és karbantartani. Több közösségi megmozdulást szerveztünk azért, hogy kijavítsuk azokat az odúkat, amelyek tönkrementek, a legrosszabbakat pedig eltávolítottuk. Friss fészekanyagot helyeztünk bele, hogy megtisztítsuk a parazitáktól és a lerakódott táplálékmaradéktól. Így a fiókák egészséges környezetben tudnak fejlődni. A nyári akcióban 10-12 önkéntesünk és 9 tagunk vett részt, akikkel gyűrűztünk is. Rengeteg madarat tudtunk megfigyelni a vércsék mellett, köztük szalakótákat és nagy pólingot. A tartalmas délutánon 18 kékvércse-fiókát, egy, a közelben talált kis őrgébics- és két örvösgalamb-fiókát gyűrűztünk Balázsi Péterrel közösen. Az utóbbi tizenkét évben pedig körülbelül 1000 és 1300 közötti kis madarat láttunk el színes gyűrűkkel, ami nagyban segíti, hogy egész életükben nyomon követhessük az útjukat. Ezt a munkát a Bükki Nemzeti Park természetvédelmi őreivel közösen végeztük, akik évről évre meghatározzák a költőállományt is – mondja a Bükki Helyi Csoport aktív tagja.