Anya már nem is jön haza?

Szomorú történetet osztott meg nemrég a közösségi oldalon Lengyel-Zsebesi Melinda, az Egy Esély Civil Szervezet elnöke. Egy Perecesen élő édesapa magára maradt kicsi gyermekeivel, akik 1, 2 és 4 évesek. Az édesanyának ugyanis a legkisebb gyermek születése után olyan súlyos szülés utáni depressziója lett, hogy jelenleg a pszichiátrián kezelik. Az édesapának nem volt más lehetősége, otthagyta a munkahelyét, hogy vigyázni tudjon a gyermekeire.

– Se tüzelőjük, se tartós élelmiszerük, se pelenkájuk. Az apa nem kért tőlünk semmit, nem panaszkodott, nekünk tűnt fel, hogy baj van, amikor bejött a szervezetünk által működtetett adományboltba. Szervezetünk jelenleg pékárut, zöldséget és gyümölcsöt biztosít számukra mindennap, és igyekszünk ellátni őket mindennel, amire csak szükségük van – sorolta Melinda.

Nagyon sírt

A napokban mi is ellátogattunk a családhoz, hogy jobban megismerjük őket. Nehezen találtuk meg a házukat az egyik perecesi mellékutcában. Az édesapa, Ádám Máté fogadott bennünket. Csak a két kicsi volt otthon, a kétéves Dorina és az egyéves Dominik. A négyéves Patrikot hosszú idő óta aznap vitte az édesapa először óvodába.

- Nagyon sírt szegénykém, nem akart ott maradni. Megviseli őt, ami a családunkkal történt. Valamelyik nap azt kérdezte tőlem „Apa! Anya már nem jön haza? Ugye te nem hagysz itt minket?” Aztán keservesen zokogni kezdett – idézi fel az édesapa.

Elmondja, azelőtt nem volt semmi baj. A kis házat ugyan nagyon rossz állapotban örökölte a szüleitől, de igyekezett mindent megjavítani, hogy lakható legyen. Most sem lenne vele semmi baj, ha tudnák használni a fürdőszobát, de azt csőtörés miatt le kellett zárni. Most az apa a közkútról hordja a vizet. A gyerekekkel a felesége volt itthon, Máté pedig segédszakácsként dolgozott. Nem volt sok pénzük akkor sem, de valahogy megéltek. Most azonban, hogy nem tud dolgozni, havi 77 ezer forint a havi bevételük.

Mi lesz velük?

– Szerencsére kaptunk segítséget az Egy Esély Szervezettől. A bérletet is ők vették meg nekem, mert egyébként nem tudtam volna óvodába vinni Patrikot. Némi tüzelőt is kaptunk, de az nem sokáig lesz elég. Pedig fontos lenne, hogy meleg legyen itthon a gyerekek miatt. Az fáj a legjobban, hogy a családunk széthullott. A két kicsi is nagyon megérzi az édesanyjuk hiányát. A szüleim nem tudnak segíteni, azt mondták, sajnálják, ami történt, de ők is épp hogy megélnek. Hogy mi lesz velünk? Nem tudom... – hajtja le fejét reménytelenül Máté.

Önszántából nem kér semmit, mi kérdezzük, miben szenvednek leginkább hiányt. Elárulja: a legfontosabb a tüzelő lenne, de tartós élelmiszerekre, tisztálkodó szerekre, gyermekruhákra és pelenkára is szükségük lenne. Mivel egyelőre nincs vizük a házban, egy tárcsás mosógép és egy hagyományos centrifuga is jól jönne, hiszen a gyerekekre sokat kell mosni.

Kérjük olvasóinkat, aki teheti, segítsen a bajba került családnak. Az adományokat leadhatják az Egyke Adományboltban (Miskolc, Andrássy utca 31.) A csomagra írják rá, hogy Ádám Máténak és gyermekeinek szánják.