Szemere-kert: nem sikerült tökéletesre a megújítása

Egyet előre leszögezhetünk, ráfért már a megújulás a miskolci belvárosban, a megyeháza mögötti részen található Szemere-kertre, amelynek legfőbb ékessége a szobor, amely azt a Szemere Bertalant ábrázolja, akit az 1848-as választáson Miskolc mezőváros országgyűlési képviselőjévé választották. A Batthyány-kormányban belügyminiszter lett, 1849. május 2-ától pedig a miniszterelnöki posztot töltötte be. A park másik végében található a Don-kanyar áldozatainak emléket állító kopjafa.

A szándékok…

Tavalyelőtt ősszel figyelemmel kísérhettük azt a bruttó 45 millió forintba kerülő munkát, amely a Szemere kert városi közösségi park kialakítása elvek mentén haladt. A kert növényállományának felújítása, funkcióbővítés, mikroarchitektúra elemek alkalmazásával, „mint kisléptékű városi közösségi-családi rekreációs, rövid idejű megpihenésre alkalmas találkozási hely a környéken élők, dolgozók, tanulók, turisták számára…”

2018. őszén lapunkban is beszámoltunk róla, hogy látványosan halad a Szemere-kert felújítása. „A pihenőparkban október eleje óta sok változás történt: megszüntették az évtizedek óta nem működő nyilvános wc-ket, elbontották a töredezett, balesetveszélyes járdaszakaszokat és több korhadt, öreg fát is eltávolítottak. Elkezdődött a tereprendezés is: a kivitelező jelenleg az új és a megújuló sétányokon dolgozik, beépítették az új, automatikus locsolórendszert és a zajlanak a kertészeti munkák…”

…és a valóság

Aztán – annak rendje és módja szerint – el is készült a Szemere-kert, amit – annak rendje és módja szerint – fel is avattak. Kétségtelenül jobbak lettek az állapotok, mint voltak, az elöregedett fák, bokrok, cserjék eltávolításával tisztább, világosabb, átláthatóbb lett a park, az új padok és szemétgyűjtő edények is jobban szolgálják az ott pihenni szándékozókat. Valahogy azonban ennél azért többet vártunk. A beültettet új növények valahogy nehezen akarják elfogadni új helyüket, nem látni még, milyen is a növényszerkezete a megújult Szemere-kertnek. A locsolórendszer egyes részei pedig csúnyán kilógnak a földből.

A tervező, vagy a kivitelező fura módját választotta s járdák kijavításának. Az aszfaltréteget itt-ott – sajnos nem kevás helyen – igencsak göröngyös macskaköves részek szakítják meg. Ezek a részek nem igazán barátai a magassarkú cipőknek és még kevésbé a babakocsik kerekeinek.

Az újonnan létesített ösvényekről pedig ne is beszéljünk. Még csak nem is kell tűsarkú cipőben lenni ahhoz, hogy „némi túlzással” bokáig süllyedjen a kavicsba az, aki rámerészkedik ezekre az utakra. Egy szó, mint száz, jobban át kellett volna gondolni a megoldásokat.