Kiflisütés: családi programként

Az elmúlt hetek kényszerű otthonlétének vannak pozitív hozományai is, ilyen például az, hogy olyasmit is kipróbálhatunk, megtehetünk, gyakorolhatunk, amire egyébként nincs vagy nem nagyon van időnk. Mint például, hogy saját pékárut tegyünk az asztalra.

Kenyér helyett

Sokan szánják rá magukat arra ezekben a hetekben, hogy kenyeret, süteményt süssenek, így ritkábban kell boltba menni, és csökken a fertőződés kockázata is.

Nem véletlen, hogy a boltokban hetekig komoly hiánycikk volt az élesztő. Kenyeret sütni nem bonyolult, de ha valakinek semmilyen előgyakorlata nincs, és korábban a tésztát csak szárazon vette a boltban, a sütőt pedig csak fagyasztott pizza elkészítésére használta, nem biztos, hogy rögtön sikert tud majd elkönyvelni. Az ő számukra is hasznos lehet – míg a profibbaknak pedig a változatosság szempontjából lehet jó –, ha kisebb pékárut, kiflit, zsömlét készítenek.

Ezek könnyebben átsülnek, egyszerűbb elérni, hogy megfelelő legyen a közepe is, és egy sütésen belül több ízvilágot, variációt is ki lehet próbálni. Tehát nagyon jó arra, hogy gyakoroljunk, próbálkozzunk, sikerélményeket szerezzünk. Közben pedig nagyon finom, saját készítésű pékárunk legyen. Ami nemcsak a hasunknak, de a lelkünknek is jót tesz.

Vonjuk be a gyereket!

Ugyanakkor – saját tapasztalat is – nincs jobb délelőtti családi program, mint a kiflik elkészítése, amelyekből aztán be lehet lakmározni, akár ebédre is.

Bár sokan esküsznek, már csak az egyszerűség kedvéért is a különböző konyhai kütyükre, amelyekkel szépen ki lehet dolgozni és dagasztani a tésztát, nálunk a kézimunka ebben alap. A nagyszülőktől tanult kézi technikával olyan állagú és minőségű tészták készülhetnek, amelyekből gyönyörű kenyérféle vagy sütemény áll elő végeredményként. Ebben pedig az utóbbi idők újonnan bevezetett technikája nálunk, hogy a tésztát csak nagyjából állítom össze, majd a vajlingra szabadul az 5 éves lányunk és a 6 éves fiunk, akik egyszerűen nem bírnak sem elfáradni, sem elkedvetlenedni a tészta gyúrásában, és olyan gyönyörűen kidolgozott alapanyag kerül ki a kezük alól, aminek párja nincs.

Ne féljünk tehát gyerekekkel együtt belevágni az elkészítésébe. Tapasztalatból mondom: sikerülni fog!

Miért félhold alakú a kifli?

A kifli szó egyébként német eredetű, Ausztrián át került a magyar nyelvbe, és a „kipfel” szóból vagy annak tájnyelvi változatából, a „kifl”-ből származhat.

Bár a legenda szerint a törököknek is köze van a péksütemény kialakulásához. És miattuk sütöttek először ilyen, félhold alakú pékárut Bécsben, amikor sikertelenül ostromolták a várost.

A valóság azonban az, hogy már a XIII. században készítették a kifliket Ausztria területén. A források szerint 1227-ben már említi egy vers is, mint a VI. Lipót osztrák herceg részére a bécsi pékek által karácsonykor felszolgált péksüteményt.

Vajas házi kifli

Hozzávalók:

60 dkg liszt, 4 dl tej, 3 dkg élesztő, 5 dkg vaj, 1 csapott evőkanál cukor, 1 ek. só, 1 tojás (kenéshez)

Elkészítés:

A tejben megfuttatjuk az élesztőt. Tálba tesszük a lisztet, sót, cukrot, beledolgozzuk a felfuttatott élesztőt, majd a maradék tejet, összegyúrjuk. Hozzáadjuk a megolvasztott vajat. 4-6 cipóra osztjuk, körlapokká nyújtjuk őket, majd 6-8 cikkre vágjuk. A cikkeket a szélesebbik végüknél kezdve feltekerjük, és meg is kaptuk a kifli formát. 15 percig még kelni hagyjuk. 200 fokon 10 percig sütjük.

Sajtos croissant

Hozzávalók:

30 dkg sajt, 25 dkg liszt, 10 dkg vaj, 3 dkg porcukor, 2 dl tej, 2 dkg élesztő, 2 tojássárgája, só

Elkészítés:

Tejben felfuttatjuk az élesztőt. A lisztet elmorzsoljuk a vajjal, majd hozzáadjuk az élesztőt, a vajat és sót. A tésztát összedolgozzuk, kiolajozott tálban a hűtőbe öt-hat órát pihentetjük. A fél centi vastagra kinyújtott tésztát háromszögekre vágjuk. A sajt egy részét lereszeljük, a többit kockázva a tésztára tesszük. Tekerjük, félholdra formázzuk. Tetejére tojás, sajt. 180 fokon 20-25 percig sütjük.

(A borítóképen: Négykezes: segítség nélkül nem is menne)