Nem tartottak népszavazást

A trianoni békediktátum megkötésének idején három esztendőn keresztül Csehszlovákiához tartozott Susa. 1919-ben a cseh intervenciós csapatok elfoglalták a falut, amelyet egészen 1922 őszéig megszállás alatt tartottak. Később az terjedt el, hogy Sopronhoz hasonlóan itt is népszavazást tartottak arról, hogy Susa mely országhoz szeretne tartozni, ám ez nem igaz. Erre utaló dokumentum ugyanis nincs, ráadásul a témában megjelent írások a voksolás napját arra az időpontra teszik, amikor a falu visszakerült Magyarországhoz.

Köszönhető a pataknak

– Ebben a kérdésben valóban nem volt népszavazás – erősítette meg Nagy Péter történész, aki személyesen is kutatta Susa történelmét. – Az igazsághoz sokkal inkább az állhat közelebb, hogy az akkori bíró, Léhy Gábor, valamint a helyiek sikerrel juttatták érvényre az akaratukat. A ’20-as évek elején határmegállapító bizottságok dolgoztak, akiknek az volt a feladatuk, hogy kijelöljék a végleges vonalat. A demarkációs vonalat eredetileg Susától délre húzták meg, a trianoni békeszerződés azonban kimondta, hogy a határnak ezen a részén a vízgyűjtő területnek Magyarországhoz kell kerülnie. Mivel az Uraj-patak Susán eredt, így sikerült végül valamivel feljebb tolni a határt. Több évbe telt mindez, de végül ismét Magyarország része lett a falu.

Nem adták ingyen

A csehszlovákok azonban nem adták ingyen a most már Ózdhoz tartozó települést, legalábbis a korabeli lapok szerint. Az Új Nemzedék című újság 1922 novemberének elején írt az egyezségről.

„A cseh bizottság a Felvidéken már megállapította az egész, körülbelül 800 kilométer hosszú határt. Mondanunk sem kell, hogy az teljesen ellentétes Magyarország érdekeivel, s bizony nagyon kevés területet kapunk vissza – áll az újságcikkben. A bizottság a határ több pontján tett néhány változtatást azokon a helyeken, ahol a kiigazítást elrendelték, de ezt a rendelkezést még nem hajtották végre. Többek között Magyarországnak ítélték a Gömör megyének Rimaszécsi járásában levő Susa községet, amelynek területe 837 katasztrális hold, a lakossága pedig 300 fő. Susa annak következtében, hogy visszaítélték Magyarországnak, igen súlyos helyzetbe került: a csehek óriási adókat vetettek ki a községre, amelyeknek behajtásával valósággal sanyargatták őket. Emiatt szorgalmaztuk azután, hogy a községet a többi nekünk ítélt terület visszaadása előtt adják át. A csehek ebbe csak azzal a feltétellel egyeztek bele, hogy ha egy másik ponton, az ő javukra történt ilyen lényegtelen határkiigazítással egyidejűleg mi is átadjuk a nekik ítélt részt. Ez a terület a Pozsonytól délre fekvő Antonienhofnál levő körülbelül másfél kilométer hosszú és fél kilométer széles sáv, amely kisebb 500 holdnál. A magyar határmegállapító központ ebbe a feltételbe belement, így október 20-án birtokba vettük Susát, ezzel egy időben átadtuk a cseheknek az említett földsávot, amelyet a bizottság nekik ítélt oda.”

A hűség faluja

Nagy Péter helytörténész hozzátette: már nem élnek azok, akik ezt a történetet hitelt érdemlően meg tudnák erősíteni, de a visszacsatolás napja a fenti írást igazát támasztja alá. A község 1922. október 20-án került ismét Magyarországhoz, majd évtizedeken keresztül önálló településként működött. Ózdhoz 1979-ben csatolták, azóta is a város peremkerületi részét képezi. A trianoni békediktátum 85. évfordulóján egy emlékművet is állítottak, amelyen Susával kapcsolatban már „a hűség faluja” jelző is szerepel.

(A borítóképen: Léhy Gábor korábbi bíró házánál manapság is tartanak megemlékezéseket)