Csúszik a partoldaluk

„SOS Segítség!” – ezzel a címmel tett közzé nemrég felhívást a Miskolci Autista Alapítvány. Mint írják, kritikus helyzet alakult ki lakóotthonuknál.

„Történt ugyanis, hogy még tavaly belevágtunk a több évtizede húzódó és hiányzó támfalrendszerünk építésébe. Lakóotthonunk egy dombon áll, emiatt folyamatosan fennáll a földcsuszamlás veszélye. A támfal hiánya az utóbbi évek extrém időjárása miatt egyre nagyobb fenyegetést jelent. Önerőből és partneri támogatásból elindult az építkezés, de a kivitelezők folyamatos cserélődése, valamint a Covid-helyzet miatt teljes mértékben elakadt. Elkeseredettségünkben mi magunk kezdtük el (kollégáinkkal és a szülői közösség tagjaival) folytatni a félbehagyott munkát. Azonban ha jönnek az őszi esők és téli fagyok, akkor nagy veszélybe kerülhet a közösségünk, hiszen a sár és a be nem épített sziklák bármikor rázúdulhatnak az alapítvány lakóotthonára. Ezúton keresünk olyan partnereket, önkéntes csoportokat, akik vállalnák, hogy segítenének telepíteni legalább egy sor gabion rendszerű támfalat” – írják a közösségi oldalon az alapítvány vezetői.

Térdig érő víz

Bohus Viktória projektvezetőtől megtudtuk, hogy továbbra is keresik az önkénteseket. Eddig ugyanis csak néhányan jelentkeztek a felhívásra, de főleg hölgyek és két férfi. Miskolc alpolgármesterének, Varga Andreának is írtak levelet, aki felvette velük a kapcsolatot. Megkérdezte, milyen alapanyagra, hány emberre és hány munkaórára lenne szükség. Az alapítvány vezetői nagyon bíznak a segítségben.

– Tíz évvel ezelőtt olyan hosszú volt a várólistánk, hogy egy új szárnyat építettünk a lakóotthonunkhoz. Ekkor kellett hozzányúlni a hegyoldalhoz, és azóta vannak problémák. Nagyobb esőzés idején az ár lemossa a sarat, és a víz megáll a lakóotthon új szárnya körül.

A lakók ilyenkor nem tudnak kijönni az épületből, mert bokáig, térdig ér a víz. Nagyobb probléma, hogy maga az épület is ázik, a falak nedvesek, egy idő után veszélyessé válhatnak. Ezért lenne nagy szükség a partfal megtámasztására.

Segítő kezek

Ezt önerőből már elkezdtük, megvásároltuk a gabion kosarakat, amelyeket meg kellene tölteni kővel. Újabb probléma, hogy a kőbányában most nem működik a kőzúzó, így emberi erővel kellene a hatalmas méretű köveket olyan méretűre törni, hogy azok beférjenek a kosarakba.

A támfal 3 sorból állna, 50 méter hosszan. Az első sor már elkészült, ha megépülhetne a másik kettő, akkor a vízelvezetést is meg tudnánk oldani. Már az is nagy segítség lenne, ha valaki egy kőtörő géppel tudna segíteni vagy jelentkeznének olyan erős emberek, akik vállalnák ezt a munkát, valamint a kövek talicskázását a támfalhoz. Nagy segítség lenne az is, ha valaki teherautóval tudna kőszállítást vállalni. Ezután már a gondozottaink segítségével tovább tudnánk építeni a falat – sorolta a projektvezető.

Megtudtuk azt is, a lakóotthonban összesen 50 autista felnőtt ember él, az új szárny­ban 10-en laknak. Ha valami nagy baj történne az épülettel, az új szárny lakói nem tudnának hova menni, hiszen országos probléma, hogy minden otthonban hosszú éveket kell várni a bejutásra. Ráadásul az autista emberek számára nemcsak a napirendváltozás, hanem az élőhelyváltozás is súlyos problémákat okozhat.

– Várjuk különböző közösségek, sportklubok, önkéntesek jelentkezését, akikre a támfalépítésben számíthatunk – tette hozzá Viktória.

(A borítóképen: Bohus Viktória mutatja a megcsúszott partoldalt)