Sportbaráti emlékezés

Koncz Ferenc országgyűlési képviselő is tagja volt a parlamenti válogatottnak. A júniusra tervezett baráti futballmeccset nem tudták megtartani, a szombaton, augusztus 29-én rendezett rangadót pedig szomorú tragédia okán, a sporttársra és ország­gyűlési képviselő társra emlékezve a szerencsi temetőben kezdte a parlamenti válogatott csapata.

– Több mint két évtizede ismertük Koncz Ferencet. Jó barátot és jó sportbarátot veszítettünk el. Emlékezünk rád, Feri, Isten áldjon – fogalmaztak a parlamenti válogatott tagjai, mielőtt elhelyezték volna az emlékezés virágait és a koszorúját. A koszorú szalagjára is azt íratták: „Ferikénk, csapattársunk, emlékezünk Rád!”

A parlamenti válogatott először a Mi atyánk, majd a Hiszek egy imádságot mondta el Koncz Ferenc sírjánál. Magyar Zoltán, a válogatott kapitánya pedig a saját családjában az elmúlt 94 évben született imádságot olvasta fel.

– Megtisztelő és megható az egész családnak, hogy a parlamenti válogatottal együtt elmentünk édesapám sírjához – mondta Koncz Zsófia, aki képviselőjelöltként indul az október 11-ére kitűzött időközi választáson a korábban az édesapja által betöltött Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 6. számú ország­gyűlési egyéni választókerület mandátumáért. Hozzátette azt is, hogy nemcsak most került Tokaj-Hegyalja a figyelem központjába, hanem évek óta: eddig a térség százmilliárd forint fejlesztést kapott, és további ötven milliárd állami támogatásra számíthat az elkövetkező öt évben.

A rangadón a csapatok tagjai felajánlással éltek, melyet átadtak Koncz Zsófiának, aki egy mádi rászoruló családnak kívánja átnyújtani az összeget. A gólokat Tatárka József rúgta a hegyaljai borászok csapatából, valamint Kovács Norbert a parlamenti válogatottból.

Családi imádság

Köszönöm Atyám, köszönöm Neked,

Mit tőled kaptam: az életemet!

Erőmet és egészségemet,

A napfényt és a sok-sok meleget.

Fejem felett a csillagokat,

Lábam alatt a fűt, a virágokat.

Köszönöm, hogy nem hagysz magamra:

Velem vagy munkás napjaimban,

A pihentető éjszakában,

Vagy ha szememre nem jön álom...

Köszönöm a hitet, a vallásomat,

Köszönöm megváltó, áldott Szent Fiadat!

Erősítő Szent Lelkedet, mely velem van,

S csüggedni nem enged!

Köszönöm, hogy próbálsz is néha,

és felemelsz, ha lehullok a porba...

Köszönöm, hogy szeretsz, és én is szerethetlek,

S hogy engem mások is szeretnek.

Köszönöm az örömet, a vidámságot,

Mellyel napjaimat bearanyozod.

Köszönöm egész szép világodat,

Mely tükrözi nagy hatalmadat:

Irgalmadat, kegyelmedet,

Jóságos Istenem, köszönöm Neked!

(A borítóképen: Az emlékezés pillanatai Koncz Ferenc sírjánál és a barátságos rangadó Mádon)