Az orvoslás a hivatása, ez az élete

Sokrétű munkája elismeréseképpen Szent-Györgyi Albert-életműdíjban részesült dr. Fehér Annamária gyer­mek­­gyógyász, a Borsod-Abaúj-­ Zemp­lén Megyei Központi Kór- ház és Egyetemi Okta­­tó­kórház Velkey László Gyer­mek­­egészségügyi Központ­jának főorvosa. Ebből az apropóból beszélgettünk vele.

Mi a jelentősége ennek a díjnak?

Ez a díj 2017 óta létezik. Minden megyében általában olyan 40 év feletti orvosoknak ítéli oda a zsűri, akik rendkívüli odaadással, tudományos igényességgel és humanitárius szemlélettel viseltetnek a pácienseik iránt. Szent-Györgyi Alberthez hasonlóan inspirálják és tanítják a környezetükben dolgozó fiatalabb orvosokat. A díjon belül hatan kaphatnak közönségdíjat. Ennek kiosztása úgy történik, hogy a közönség szavaz a jelölendő személyről szóló történetekkel. Emellett három professzorból álló szakmai zsűri döntötte el, hogy az életműdíj kategóriát szánják nekem.

Hogyan érinti, hogy megkapta ezt a kitüntetést?

Az elmúlt időszakban a betegeim évente jelezték, hogy jelöltek a díjra. Számtalan történetet küldtek, és gyakorlatilag mindig valahol az elsők között szerepeltem, illetve az utolsó pillanatig sokszor a legelső helyen. Szerintem ők is izgultak, hogy mikor jön el a pillanat, amikor ténylegesen megkapom. Ennek ellenére nem számítottam rá. Hirtelen jött egy telefon, és csak annyit mondtak, hogy kaptam egy közönségdíjat, mert olyan gyönyörű történeteket írtak rólam a betegek, hogy ezt most muszáj odaítélniük. Nem akartam elhinni, és elsírtam magam. Köszönet a számtalan dicséretért és elismerésért! Boldoggá tesz, hogy ennyien szeretnek.

Minek tulajdonítja, hogy a betegei ennyire hálásak önnek?

Soha nem tudtam nemet mondani. Munkamániámból fakadóan nonstop munkavégzés alatt állok. A munkamánia idézőjeles, mert imádom a hivatásomat, az orvoslást, ez az életem. A nap 24 órájában elérhető vagyok. Pláne, hogy a technika ennyit fejlődött, azóta az interneten keresztül Viberen, Messengeren is bármikor tehetnek fel nekem kérdéseket vagy küldhetnek képeket. Szerintem a rugalmasságom és a segítőkészségem az, amely 1977 óta, tehát 43 éve töretlen. Ez az, amit a betegek pozitívan értékelnek.

Mely pontokra emlékszik vissza szívesen a pályafutásából?

Több ilyen fordulópont is volt. Sikeresen letettem a szakvizsgáimat, és mellette orvosjogi végzettséget is szereztem. Amikor 1977-ben idekerültem, akkor indult a gyermekegészségügyi központ. Velkey professzor úr tanítványaként folytathattam a pályámat. Abban az időben mint medikus a gyermekkori diabétesszel foglalkoztam. Később légúti beteg gyermekeket táboroztattam. Aztán az élet más lehetőségeket is hozott. Több évig voltam külföldön. Afrikában kórházi osztályt vezettem, majd Kanadában a sürgősségi ellátást tanulmányoztam. 2000-ben Miskolcon is elkezdték kiépíteni a sürgősségi ellátást. Ez annyira vonzó feladat volt számomra, hogy Magyarországot választottam. A döntésemben persze az is közrejátszott, hogy Miskolc a szülővárosom, és legszívesebben ezért a helyért munkálkodom.

Miben más gyermekekkel foglalkozni, mint felnőttekkel?

A gyerekekkel elsősorban gyermekgyógyászként és gyerekpulmonológusként foglalkozom. A felnőtteknél hormonbetegekkel, elsősorban magánklinikán. Nem szívesen keverem össze a kettőt, mert teljesen más világ. A gyerek nem tudja megmondani, hogy mi baja van, viszont abszolút őszinte. A felnőtt meg tudja mondani, hogy mi a panasza, de sokszor nem objektív, és egy picit oda kell figyelni, hogy mit kell kiszűrni a mondandójából. Gyermekekkel úgy szeretek kommunikálni, hogyha a szülő is segít. Egy hármast alkotunk, és így érjük el a gyógyulást.

Jelenleg mi tölti ki a mindennapjait?

A megyei gyermekszakrendelés tartozik hozzám és az orvosi profiljaimnak megfelelő tüdőgyógyászat, endokrinológia és diabetológia. Az elmúlt 25 évben

a sürgősségi részlegnek voltam a vezetője. Jelenleg a legfontosabb feladatom a járványhelyzet megállítása. Mivel asztmás betegekkel foglalkozom, mindenkit megvizsgálok, ha nem lázas. Gyakran allergia vagy valamilyen átlagos fertőzés okozza a légúti tüneteket. Ettől függetlenül most nagyon észnél kell lenni. Igyekszem figyelmeztetni a környezetemet, hogy viseljék a maszkot, és tartsák a távolságot. Ha pedig akad egy kevés szabadidőm, akkor olvasással, úszással, síeléssel töltődöm fel. A fiam mérnök, és a hobbija a múlt emlékeinek a megőrzése. Rajta keresztül betekintést nyerek a művészetekbe.

Mit mondana, mi az, ami hozzásegíti a betegeket a gyógyuláshoz?

Maximálisan bízzanak meg az orvosban. Az orvos részéről pedig fontos, hogy meg tudja őket nyugtatni, kedves, közvetlen nyelven, együttérzéssel. Ne azt sugallja, hogy a helyzetükből nincs kiút! Gyermekeknél különösen fontos látni a körülményeiket is, és hogy milyen közösségben élnek. Viszont én most már nemzedékeket gyógyítok. Nagyszülők hozzák hozzám az unokáikat, ami számomra a legnagyobb szakmai elismerés. Törődöm a betegeimmel, gyakran visszahívom őket, érdeklődöm a hogylétük felől, amiért általában hálásak.

(A borítóképen: Dr. Fehér Annamária: a nap 24 órájában elérhető vagyok)