Csak a szoborral beszélhet

Oláh Miklós az 1956-os forradalom és szabadságharc egyik legfiatalabb mártírja megyénkben. Mindössze 21 éves volt, amikor letartóztatták, majd pár hónap múlva kivégezték. Szobrát halálának 60. évfordulóján, 2017. április 12-én avatták fel Miskolcon, a Kossuth utcai református templom előtt. A mártír mellszobrát Rudolf Mihály Ybl Miklós-díjas építész tervezte, és Balogh Zsófia készítette. Talapzatán a forradalmár kedvenc igéje és egyben hitvallása olvasható: „Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért”.

Szintén 2017-ben az avasi református temetőben található sírját védetté nyilvánították. Korábban pedig megjelent egy róla szóló kiadvány „Felvirrad még Magyarországra! – Oláh Miklós élt 21 évet” címmel, melyet a Lévay József Közművelődési Egyesület adott ki.

Oláh Miklós nem vett részt a miskolci tüntetéseken, de kötelességének érezte, hogy nemzetőrnek jelentkezve segítsen fenntartani a rendet és megakadályozni a jogsértéseket. Segíteni kívánt abban, hogy a változások nyugodt körülmények között, önbíráskodás nélkül történjenek meg, ezért vállalt szolgálatot. Társaival együtt megakadályozta, hogy megverjenek egy személyt, akit a tömeg ávósnak hitt, ezért az emberek dühének céltáblájává vált. Később az egyik tűzharcban egy tiszt életét vesztette, amit a hatalom koholt vádak alapján rajta torolt meg. Letartóztatták, halálra ítélték, és április 12-én kivégezték.

Borzasztó tragédia

Oláh Miklós húga, a 80 éves Takács Tiborné (Oláh Judit) gyakran ellátogat bátyja szobrához. Mint mondja, megnyugvást jelent számára, amikor ott áll testvére bronzba öntött mása előtt.

– Nagyon jól sikerült a szobor, teljesen élethű, és olyan, mintha újra találkoznék a bátyámmal. Beszélgetni is szoktam vele. Miklós sport­ember volt, sífutásban versenyzett, és sokat túrázott a Bükkben. Tagja volt a turisztikai szakosztálynak, sok érmet szerzett. 1956-ban egy darabig nemzetőr volt, majd röplapokat gyártottak. Abban az időben nem sok kellett ahhoz, hogy valakit letartóztassanak, főleg, hogy Miklósnál pisztolyt is találtak. Statárium volt, egymás után mentek az igazságtalan, koncepciós perek és kivégzések. De micsoda dolog az, hogy egy egészséges fiatalember életét elvegye egy másik ember? – teszi fel a kérdést még ma is értetlenül Judit néni. – A családunknak ez borzasztó tragédia volt. Egy élet nem elég, hogy ebbe belenyugodjon az ember, mert nem is lehet – teszi hozzá.

Amikor Miklóst letartóztatták, reménykedtek, hogy nem lesz komolyabb baj. Szülei kegyelmi kérvényt nyújtottak be, de állítólag a bíró fel sem bontotta a borítékot, sietett a kivégzéssel.

– Ez borzalmas! A bátyámnak azért kellett meghalnia, hogy a nép minél jobban rettegjen, nehogy véletlenül megismétlődjön ‘56 – jegyzi meg végül Judit néni.

(A borítóképen: Oláh Miklós szobránál)