Lehetőséget látni a nehéz helyzetekben

A közgazdász szakember makacsul hisz az érdek- és értékharmonizáció megoldó lényegében, akkor is, amikor a járványügyi veszélyhelyzet átmenetileg népszerűtlen kormányzati döntések is születnek.

Milyen hatása volt idén a Covid-járványnak a költségvetésre?

Az év elején, márciusig a gazdaság – mondhatjuk – rendben növekedett. A beruházások és szolgáltatások, a turizmus pandémiás helyzet hozta kényszerű leállása azonban a teljesítmény súlyos, 13-14 százalékos visszaesését hozta a második negyedévben. A védekezés sikerét viszont bizonyítja, hogy a járvány második hulláma ellenére a GDP volumene az év második felében már kedvezőbben alakul. Ma a legújabb előrejelzések átlaga éves szinten 6 százalékos csökkenést valószínűsít. A zsugorodó társadalmi teljesítményből a költségvetésben GDP-arányosan mintegy 3 százalék bevételkiesés, egyben hiány adódik. Ehhez járulnak hozzá azok a súlyos, mintegy tízezer milliárd forintot felemésztő költségvetési kiadások, amelyek a járvány elleni védekezéshez, valamint a gazdaságvédelemhez, munkahelyvédelemhez, a társadalmi-emberi sérülések mérsékléséhez szükségesek, beleértve adókönnyítéseket, moratóriumokat is. Mindez közel 6 százalékkal növeli a hiányt. Így alakul ki év végére a mintegy 9 százalékos államháztartási deficit. A pénzforgalmi hiány az államadósság növekedését eredményezi, ez 80 százalék körül várható az elmúlt év végi 65 százalékkal szemben. Az ebből származó kiadások azonban belső és külső forrásokból, tartalékokból finanszírozhatók, köszönhetően annak, hogy a magyar gazdaság és államháztartás a korábbiaknál messze ütésállóbb. A gyorsan változó feltételek, a járvány elmúltának bizonytalanságai természetesen folyamatos újratervezést, pontosabban következetes alkalmazkodást, korrekciókat igényelnek. Mindezt úgy, hogy változatlanul tovább haladjanak a nagy társadalmi programok: a gyermekvállalás segítése, a bérek rendezése. De azokra is gondolni kell, akik – akár önhibájukból – kiestek a nagy ellátórendszerekből, mert nem volt bejelentett munkahelyük. Az alkalmazkodás sokféle érték és érdek egyensúlyát kívánja. Ilyen az újraindulás feltételeinek megteremtése és a társadalmi szolidaritás feltétlen érvényesítése.

Az első hullám idején az EU-tagállamok a járvány elleni védekezés és a várt gazdasági visszaesés miatt 3 százalék fölött tervezhették az államháztartás hiányt. Mennyire szaladt el a ló a tagállamokban, illetve mi a helyzet a második hullámban?

Az úgynevezett maastrichti államháztartási hiány-kritériumtól való eltérést mind az uniós, mind a hazai szabályok lehetővé tették, így idén a 3 százalékos limitet mindenütt túllépik. Az Európai Unió Statisztikai Hivatala szerint a második negyedévi hiány az euró-övezetben 11,6 százalékra emelkedett. Az EU 27 országának átlagos éves várható hiányszámát most 8,4 százalékra várják, de természetesen nagy a szórás. Azok a déli országok vannak nehéz helyzetben, akiknek az államháztartása, eladósodottsága válság nélkül is borotvaélen táncoló, vagy inkább leszakadó helyzetet eredményezett.

Járható út lenne, hogy a brüsszeli pénzek felett ne a kormány diszponáljon, hanem a helyhatóságok?

Biztos nem leszek népszerű, de utalnom kell arra, hogy az unióval mindenütt a kormányoknak – a tagállamoknak – van „szerződése”, s nem az önkormányzatoknak. Nem tudom elképzelni, hogy az uniós források felhasználásáról az unió – ha csak a nagy lélekszámú településeket vesszük figyelembe, akkor is – több ezer, különböző elvek, hatáskörök mentén szerveződő, eltérő igazgatási felfogású európai önkormányzattal egyezkedjen, ráadásul a pénzek felhasználásának ellenőrzése technikailag szinte megoldhatatlan lenne. Megvan a megállapodás: az elkövetkező években a kormányok diszponálnak a források felett és övék a felelősség. Ha egyszer mégis mást, ezt a végtelenül decentralizált utat választanák, akkor az unió működési alapelveit kellene előbb módosítani. Természetesen tudom, hogy vannak ilyen törekvések, hátterükben pillanatnyi, az önkormányzati és az országos választások eredményei hozta politikai érdekekkel. De hadd kérdezzek vissza: mi van akkor, ha az adott országban megint egyszínűvé válik a helyi és a központi politikai erőtér, máshol meg éppen ellenkezőjére vált? Országonként differenciáljon, választásról választásra haladjon az unió, kinél így, kinél úgy? Nem hiszem, hogy ez lenne a célravezető, és makacsul hiszek az érdek- és értékharmonizáció megoldó lényegében.

Az önkormányzatokat tíz évvel ezelőtt 1350 milliárd forinttal konszolidálta a kormány. Eladósodniuk azóta nem lehet. Jól működik a fék?

Igen, az önkormányzati fejlesztési hitelfelvételek kormányzati engedélyhez kötöttek, működésre nem vehetnek fel kölcsönt. Ma 300 milliárd forint közeli az önkormányzatok adósságállománya.

Mit gondol arról, hogy a pénzügyi válság idején a multikat, most, a Covid idején az önkormányzatokat vonja be a kormány a közös teherviselésbe?

Az érték- és érdekharmonizáció fontossága és a felelősség kérdése ezen a téren is hangsúlyos. Ez azt jelenti, hogy az anyagi terhek elosztása is szükségszerű. Természetes mindez érdeksérelmeket is okoz. Egy részük megszűnik, mások keletkeznek, majd megoldódnak. Térben és időben minden változik, kivéve egyet: hosszabb távon csak az a pénz osztható el, amit az ország a munkájával előteremt. Hadd említsek néhány példát. 2010 után a kormány a munkát terhelő elvonásokat csökkentve kereken 15 féle különadót vezetett be, de azokat pár év után, amint lehetett, kivezette a rendszerből. 2020-ban, a járvány első időszakában a kormány a kiskereskedelmi „multikat” és a pénzügyi szervezeteket terhelte különadóval. Úgy vélem az önkormányzatok bevonása a közös tehervállalásba nemcsak elvi, hanem szolidaritás kérdése is. Egyébként a gépjárműadó még náluk lévő 40 százalékának központosításával, valamint egyes fejlesztési támogatások átütemezésével, s az idegenforgalmi adóhoz kapcsolt támogatás megszüntetésével kieső összeg nagyjából azonos a kiskereskedelmi „multik” és a pénzügyi szervezetek különadójából befolyt pénzzel. A járvány egészségügyi és gazdasági védekezésének központi költségvetést terhelő többlet tízezer milliárdjának mindez együtt 2,5 százaléka.

Az önkormányzatok felkapták a fejüket az iparűzési adó megszüntetésének javaslatára. Esetleges megvalósulása kapcsán a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége 850 milliárd forintos önkormányzati bevételkiesésről beszél országos szinten, amit szerintük az államháztartásból kellene pótolni. Mi az ön álláspontja erről?

A pandémiás válság a terhek vállalásában szolidaritást követel. A 2020-ban tett lépéseknek ez volt az alapja. A most bejelentett, a kis- és középvállalkozások, valamint az egyéni vállalkozások és velük a dolgozók túlélését segítő, iparűzési adójukat megfelező lépés a teljes önkormányzati iparűzési adóbevételnek mintegy 10–15 százalékát teszi ki. Megjegyzem, hogy a 25 ezer fő alatti települések a kormánytól emiatt támogatást kapnak, a nagyobb önkormányzatok pénzügyi helyzetét egyenként tekintik majd át. A védekezés elmúltával más lesz a helyzet. Amennyiben az önkormányzatoknál központi intézkedésre egy forrás kiesik, a pótlásról – ha a társadalmi ellátások felelőssége és megosztás nem változik – gondoskodni kell. Ha a társadalmi szolgáltatások működtetésének további része, mint ez 2011-től történik, központi felelősségi körbe kerül, akkor a finanszírozás is követi azt.

A járványnak több közvetlen hatása is van: a költségvetés kiadási oldalát az egészségügyi rendszer és a gazdaságvédelem feladatai erőteljesen leterhelik. A jelenleg 2021 január közepéig fenntartott járványügyi veszélyhelyzetben szükségesnek látja-e a jövő évi költségvetés felülvizsgálatát?

A központi költségvetési törvény végrehajtását el lehet kezdeni, megáll a lábán annak ellenére, hogy a makrogazdasági feltételek mind 2020-ra, mind 2021-re rosszabbak, mint azt a tervezésnél látták. Egységes a vélekedés abban, hogy az idei, 6 százalék közelében lévő visszaesés után a társadalmi teljesítmény növekedni fog. Vélhetően tavasszal át fogják tekinteni a makrogazdasági és az államháztartási feltételeket. Az már most tudható a pénzügyminiszter friss bejelentéséből, hogy az új hiánycél 2,9 százalék helyett 6,5 százalék. Az unió általános mentesítési záradéka 2021-re is érvényes marad.

Akadnak, akik rossz szemmel nézik, hogy a kormányzat a járvány idején sem függesztette fel a sportberuházások finanszírozását. Ön ezt politikai vagy gazdasági kérdésnek látja?

Egyiknek sem, és mindkettőnek. Hozzáteszem: nem csak a sportberuházásokról van szó, ami sok esetben az elképesztően leromlott létesítmények kiváltását, a pótlást és az elfogadható szintre hozást jelenti. A beruházások megvalósítása, ha nem is klasszikus termelőüzemet hoz létre, munkát és munkahelyet is teremt, adóznak utána, s így amíg épül, bevétel formájában visszaáramlik a költségvetésbe és hozzájárul a GDP növekedéséhez. Az MNB szerint – s ez a magam személyes véleménye is – az idei gazdasági visszaesés fele a járvány második hullámán túl annak tudható be, hogy a beruházási, építési teljesítmény óriásit zuhant a második negyedévben. Jó pár évtizedes tapasztalat, hogy amikor egy beruházást félbehagynak s torzóként ottmarad, a kár nagyobb, s jóval többe kerül az újraindítás utáni befejezés. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy ezek jelentős része konkrét vállalás, nemzetközi elköteleződés, ami évtizedekre szolgál. Szerepe van abban is, hogy a „térképen” legyen az ország, s turizmus, vonzerő, utazási cél kapcsolódjon hozzá. Azon lehet gondolkodni, hogy az eddigi gyakorlaton – például jobb előkészítéssel, érdekegyeztetéssel, több türelemmel – miként kell változtatni, milyen arányokra van szükség, hogy a beruházás a társadalmi célokat legjobban szolgálja a pénzügyi kereten belül maradva, nem okozva pótlólagos terhet a költségvetésnek, s minél gyorsabban, így vagy úgy, értéket teremtsen.

Mire támaszkodhat jövőre a pénzügyi kormányzat? Milyen költségvetési politikát lát körvonalazódni?

A járvány elleni védekezés, a gazdaságvédelem, a család- és otthonteremtési támogatás továbbra is fő prioritások. Biztosítani kell az orvosbérek emelésének forrását, a háziorvosokét is. Jövőre a 2020. évinél kisebb lehet a hiány, belesimulva az EU 6-7 százalékos átlagába. Ha a gazdasági növekedés újraindul – cél a 2021-es költségvetésnél, más bázisra számolt 4,8 százalék helyett 3,5 százalék –, akkor az államadósság GDP-arányos mértékének, az államadósság-rátának már ismét csökkennie kell.

Az állampolgárokat közvetlenül érintő, például a személyi jövedelemadó csökkentésére mikor nyílhat lehetőség?

Minden ilyen lépéshez az akkor érvényes és a biztonsággal előre látható gazdasági feltételek adják az alapot. Tudjuk, hogy amióta egykulcsos lett a személyi jövedelemadó mértéke, időről időre felvetődik, mi a következő lépés? Tény, hogy az EU-ban szinte mindenhol magasabb ez az adó, mint nálunk. A további csökkentésnek pandémiás válság nélkül is vannak feltételei és határai. Csak példaként említve néhány ehhez kapcsolódó kérdést: növelhető-e a foglalkoztatottak száma, ezzel együtt vagy nélküle fokozható-e a munka hatékonysága? Mennyiben javítható a gazdaság versenyképessége? Megteremthető-e más forrásból az adócsökkentés miatt kieső bevétel? Személyes véleményem, hogy a következő lépés megtételére a költségvetési egyensúly helyreállításával összhangban kerülhet majd sor. Nem mondanék itt időpontot.

A gazdaság életben tartása, adott esetben újraindítása mellett marad figyelem a társadalmi és szociális problémák kezelésére? Megjelenik-e ez, vagy a régiók közötti egyenlőtlenségek megszüntetésének igénye a költségvetés számaiban?

Igen. Egyrészt a családtámogatások, a nyugdíjkiadások a szociális feszültségeket oldják. Másrészt – folytatva az elmúlt tervezési időszak gyakorlatát – a most induló időszakban is az uniós, ezen belül a kohéziós források felhasználásával záródhat tovább az olló a fejlett és a fejlettlen régiók, illetve települések között.

A jövő évben induló családi otthonteremtési támogatásokkal kapcsolatban 300 milliárd forintos, felülről nyitott, bővíthető keretről beszélt a felelős tárca nélküli miniszter. Bírni fogja a támogatások finanszírozását a büdzsé?

A családtámogatási kiadások valóban 2021-ben is prioritást élveznek a központi költségvetésben. Az említett keretösszeg kétharmada a kiadási előirányzat, míg egyharmada a kapcsolódó bevételkiesés.

Az állami támogatások direkt módon a cégeket segítik. A munkavállalók számára milyen kapaszkodók léteznek, vagy a cégek szubvenciója közvetve nekik nyújtott támogatás?

A vállalkozásoknak nyújtott támogatások egyben a munkavállalókat is segítik. Ma ezt a kettős célt szolgáló koncepció érvényesül: vagyis a munkahely megtartása a cél, s nem végtelenített munkanélküli segély vagy a pénzosztogatás. Utóbbiaknak azonban csak addig van forrása, amíg a gazdaság működik, a munkaadóknak, gazdasági társaságoknak van jövedelme, s van miből adót fizetniük. Ha ez nem így lenne, akkor előbb utóbb eljönne az igazság pillanata, azaz elfogyna a pénz, s nem lenne miből fenntartani a támogatásokat, vagy akár visszafizetni a hiteleket. Megjegyzem, hogy a kormány és a Magyar Nemzeti Bank számos segítő intézkedést tett. Például ilyen a koronavírusnak kitett ágazatok járulékkedvezménye, az idegenforgalmi adó és a turizmusfejlesztési hozzájárulás időleges elengedése, a hitelmoratóriumok, a kedvezményes hitelek, a GYES és a GYED meghosszabbítása, a munkahelyvédelmi bértámogatás, a mérnöki munkakörben dolgozók bértámogatása, a munkáltatók járulékfizetési kötelezettségének felfüggesztése, a szociális hozzájárulás terhének csökkentése és a többi. Több száz milliárdos ráfordítás a versenyképesség növelése a kis- és középvállalkozásoknál, a turisztikai iparban, az élelmiszergazdaságban, a nagyberuházások támogatása. Legújabban a vendéglátóipar életben tartása 50 százalékos bértámogatással a dolgozóikat megtartók részére, a közteher felfüggesztése mellett. Amíg tart a válság, minden bizonnyal lesznek újabb intézkedések is. Mindez együtt azt eredményezte, hogy a foglalkoztatási adatok nem mutatnak kedvezőtlen tendenciákat. Sajnos, mint említettem, e feltételrendszerben is lesznek, akiket ez a védőháló sem tart meg. Róluk sem szabad elfelejtkezni, de ez egy más feladat.