Nyolcszáz dísz a fenyőágakon

A karácsonyfák iránti rajongásba mondhatni beleszülettem, hiszen már a nagyszüleim is kihasználták a két háború között épült lakásunk teljes belmagasságát és háromméteres fenyőfákat állított édesanyámnak, tele csillogó díszekkel és aranymintás szaloncukrokkal.

Természetesen a szüleim is folytatták a hagyományt és a Jézuska hozzám is hasonló karácsonyfákkal érkezett, amelyeken minden évben egyre csak szaporodtak a díszek. A karácsonyfadíszek gyűjtése akkor szabadult el végképp, amikor a nagyszüleim 1956-ban Amerikában szerencsét próbáló és találó barátai, a Miskolcon sokak által ismert házaspár, Velenceiék, becenevükön Kuksi és Babci, már nyugodtan küldhettek Magyarországra díszeket.

Az 1990-es évek elején itthon még nem lehetett picuri, tökéletesen kidolgozott szánkózó télapókat, zenélő zongorát, Viktória korabeli karácsonyi életképeket ábrázoló nagy gömböket, macizenekart, csillogó jégcsapokat sem kapni karácsonyfadísz gyanánt.

Természetesen nem csak ezekkel a kincsekkel gyarapodott a családi gyűjtemény, hiszen itthon is lelkiismeretesen végigjártunk minden üzletet, hiszen muszáj volt megszerezni minden új darabot és a régi, fehér pöttyös, piros kalapos gombadíszek is gombamód szaporodtak, hogy stílusos legyek. Minden ismerős, barát és rokon is tiszteletét tette karácsony környékén vagy után – hiszen mi február végénél vagy március 15-nél hamarabb nem bontjuk le a fát –, hogy megcsodálhassák a látványt. Ők sem érkeztek üres kézzel.

Bő két évtizeddel ezelőtt komoly döntést kellett hozni: nem rakunk szaloncukrot, vagy nem fér fel az összes dísz a fára. Szomorúan, de tudomásul vettük, hogy szaloncukor nálunk már csak a karácsonyi dísztálban lesz.

Ekkor nagyjából 600 dísz ékesítette a fát. Közben tovább érkeztek Amerikából és az ismeretségi körből is az ajándék díszek. 700-800 darabnál járhattunk, amikor el kellett kezdeni terebélyesebb fákra „vadászni”.

Kalandos fenyőfavásárlások vették kezdetüket. Hol 15 méteres fa teteje érkezett, amelyen még madárfészek is volt. Máskor egy ismerős ismerősének az ismerőse telefonált, ki kell vágatnia a ház előtt lévő gyönyörű, öt méter magas fenyőét és egyből ránk gondolt, hiszen nálunk gyönyörű karácsonyfa lehetne belőle. Örömmel elhoztuk. Nem akarunk rekordokat dönteni – bár hogy három nap alatt tudjuk „kényelmesen” feldíszíteni, talán már önmagában annak számít –, egyszerűen csak szeretünk télen üldögélni a fa mellett és gyönyörködni benne, a magunk örömére.

(A borítóképen: Hagyományos karácsonyi díszek a fenyőfán)