„A hagyományt ápolva mutatunk jövőt”

Régi adósságát törleszti a nemzet Sárospatak és a Tokaji borvidék felé azzal, hogy lehetőség nyílik a Tokaj-Hegyalja Egyetem létrehozására – mondta dr. Stumpf István az új felsőoktatási intézmény megalapítását bejelentő sajtótájékoztatón. Az egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumának elnöke – aki egyben a felsőoktatási modellváltás koordinációjáért felelős kormánybiztosi tisztséget is betölti – olyan térségi egyetemet vizionál, amely idővel a nemzetközi színtéren is megállja majd a helyét. A vele készített interjúban először arról kérdeztük, mi is az az adósság, amelyet törleszteni kell a borkultúrájáról és szellemi kisugárzásáról egyaránt ismert térség felé.

Tokaj-Hegyalja és ez a térség hosszú időn keresztül mostohagyereke volt a fejlesztési politikáknak, az oktatáspolitikának, de bizonyos esetekben még az egyházpolitikának is annak ellenére, hogy Sárospatak és a tokaji régió hihetetlenül fontos történelmi hagyományokkal bír. Azt szoktam mondani, hogy 1650 óta, amikor Lorántffy Zsuzsanna Sárospatakra hívta az egyetemes oktatástörténelem egyik legjelentősebb alakját, Comeniust, ilyen komoly intellektuális beruházás, mint az egyetemalapítás, ebbe a térségbe nem érkezett. Sárospatak régi iskola­város. Ha valaki végigsétál a főutcán, és elolvassa azokat az emléktáblákat, amelyek a híres pataki diákok neveit őrzik, akkor világossá válik, hogy nemcsak a szabadság oroszlánjai, de a magyar kultúra tartóoszlopai is ide jártak. Ezért nemzeti örökségünk egy nagyon fontos része itt, Patakon található. Ezt nem lehet elhanyagolni. Az egyetem elindulása arra ad lehetőséget, hogy oktatási, kulturális és tudományos tekintetben újra helyzetbe hozza ezt a térséget. A hagyomány és az innováció előremutató kombinációjával az új, tulajdonképpen zöldmezős beruházásként elinduló felsőoktatási intézmény egyben befektetés is a jövőbe. Ennek ugyanúgy fontos pillére a comeniusi hagyomány a pedagógusképzéssel, a Lorántffy-hagyomány a szőlészeti-borászati képzéssel, mint a művelődéstörténeti hagyomány.

A köztudatban már hónapok óta jelen van az új egyetem létrehozásának híre, amely az egykori Comenius Tanítóképző Főiskola örökségén, de – ahogyan ön is említette – valójában teljesen új intézményként jön létre. Úgy tűnik, az emberek nem mindig értik, hogy miért van szüksége egy térségnek szellemi, kulturális hátterű tudásbázisra. Miért nélkülözhetetlen egy ilyen tudásközpont például Tokaj-Hegyalja megmaradásában, fejlődésében?

Azért, mert Tokaj-Hegyalja sok mindenre alkalmas, de leginkább arra, hogy a kultúra megtartója legyen. Ezenkívül egyre többen próbálnak itt megélni a szőlészetből, borászatból és az idegenforgalomból is. Ide nem lehet nagyipart hozni, ami megoldja a munkaerő-problémákat. Ellenben idecsábíthatjuk az intellektuális tőkét, fejleszthetjük a kultúrát és újra lehet éleszteni azokat a hagyományokat, amik miatt szívesen jönnek ide az emberek. Vagyis a gasztronómiai és borturizmus felélesztése, professzionális fejlesztése, a térség toszkán jellege, amely a közvetlen emberi kapcsolatokra épül, rendkívül vonzó lehet. Az egyetem azért kell, hogy Zemplén népességmegtartó képességét növelje. Ha például kidolgozunk egy olyan ösztöndíjrendszert, amelybe bevonjuk az önkormányzatokat, felajánljuk nekik, hogy – csak egy arányszámot mondjak – az egyetem fedezi a támogatás 80 százalékát, a település pedig hozzájárul 20 százalékkal, és ők mondhatják meg, melyik gyerek kaphatja ezt a segítséget. De akár meg is fordíthatom: megkérdezzük, milyen szakemberekre van szüksége a régiónak, és arra az igényre igyekszünk válaszolni. Nagyon sok szimbiózisra is van lehetőség. Tudom, hogy a térségben sok helyen nehéz az élet, de itt született sváb gyerekként azt is látom, hogy akiben van elszántság, vannak elképzelései, tud boldogulni. A tehetségeket segíteni kell. Ezenkívül a Patak név még mindig üzen a magyar kultúrának. Ráadásul a pataki diáksághoz való kötődés, az öregdiáklét olyan érzelmi, intellektuális tartományokat képes mozgásba hozni, ami máshol nem tapasztalható. Nagyon remélem, tudunk majd olyan közösségi fórumokat tartani, ahol elmondhatjuk, mit is szeretnénk csinálni. A kuratórium tagjai: Sauska Krisztián, Wáberer György, Molnár Péter és a kijelölt rektor, Bolvári-Takács Gábor a felügyelőbizottsággal és velem együtt mindannyian a térség iránt elkötelezett emberek. Ez azonban nem egy egyéjszakás kaland, hosszú időre kell tervezni. Az Országos Széchenyi Könyvtár volt főigazgatója, prof. dr. Monok István­ például egy ötéves kutatási-művelődéstörténeti programot vázolt fel. Hozzá hasonló szaktekintélyeket szeretnénk megnyerni a pedagógiai és borászati-gasztronómiai képzés ügyének is. Gyötrelmes út lesz, de én mindig a teremtésben hittem, a Bibó István Szakkollégium és a Századvég megalapításával, valamint a kormányzatban a kancellária rendszerének kidolgozásával. Ezek létrejötte mind nagyon hasonló volt ahhoz, mint ami most, itt történik. A sikerhez azonban még sok olyan embert kell magunk köré gyűjteni, akik hozzá tudnak tenni valamit az ügyhöz.

Tokaj-Hegyalja sok mindenre alkalmas, de leginkább arra, hogy a kultúra megtartója legyen – Stumpf István

Lefordítva hétköznapi nyelvre: hamarosan annak a helyi diáknak sem kell messzire mennie, aki magas szintű diplomát akar szerezni, mert itt is megkaphatja majd.

Egyelőre az Eszterházy Károly Egyetemtől a leválás során örökölt, szűkített portfólióval indulunk. Ezt idővel úgy szeretnénk bővíteni, hogy a képzési kínálat reflektáljon a térség szakemberszükségletére. A Digitális Jólét Program egy felmérés során feltérképezte a jelenlévő problémákat is, vagyis minden olyan információt szeretnénk használni, amely egy jó, gyümölcsöző stratégia elkészítéséhez szükséges. Azzal pedig, hogy az egyetemet fenntartó alapítvány megkapja a Grand Tokaj Zrt. százszázalékos tulajdonjogát, lehetőségünk nyílik összehozni egy üzleti vállalkozás jövőképét az egyetem jövőképével, és mindkettő központjában a tokaji van. A társaság meghatározó embereivel átbeszéljük, hogy miként tud ez a cég – amely nagyon jelentős mennyiséggel, évi hatmillió palack borral van jelen a piacon – a közösség javára válni. Meg­győződésem, a Grand Tokaj már eddig is elég sokat tett azért, hogy fontos szereplője maradjon ennek a régiónak.

Miért tartják a legmegfelelőbb keretnek az új egyetem létrehozásához az alapítványi modellt?

Itt – mivel zöldmezős beruházásról van szó – valóban lehetne akár más modell is. Az állami modell azonban nagyon zárt rendszerben működtette az egyetemek adminisztratív struktúráját, vagyis az államháztartási rendszer nagyon szűkre szabta a mozgásteret a gazdálkodásban, az érdekeltségi viszonyok terén és az üzleti világgal való kapcsolatrendszer esetében is. Emiatt 15-20 éve minden kormány azt tervezte, hogy kiveszi a felsőoktatási intézményeket az állami szférából, és közalapítványi vagy más formában működteti tovább. Az én olvasatomban az egyetemi modellváltás pusztán egy kaput nyit ki és szélesíti a lehetőségek tárházát, amely során a felsőoktatási intézmények megszabadulhatnak bizonyos bürokratikus béklyóktól, segít felszabadítani a belső erőforrásokat, megnyitja a kooperációk lehetőségét a környezetükkel, és módot ad arra is, hogy saját maguk alakítsák ki a jövőképüket. Az adott intézmény kuratóriumába bekerült öt ember személyes felelősséget vállal azért, hogy az a stratégia, amit együtt kialakítanak, működőképes. A modellváltásban részt vevő egyetemek kuratóriumaiban összesen 105 szakember dolgozik. Ők hihetetlenül széles skáláját reprezentálják a magyar társadalomnak: akadémikustól egyetemi tanáron és Nobel-díj-esélyes kutatón keresztül és üzleti vállalkozón át egészen a politikusig. Mindenhol olyan emberek kerültek ezekbe a grémiumokba, akik erősen kötődnek az adott térséghez, és nem tudnak elmenekülni a felelősség elől. Ha pedig már nem tudják továbbvinni az ügyeket, akkor egy természetes cserélődés folytán frissül majd a kuratórium. Most készülnek azok a dokumentumok, amelyek meghatározzák a szenátus és a kuratórium kompetenciáit és a rektor mozgásterét. A Tokaj-Hegyalja Egyetem esetében például azt tervezem, hogy létrehozunk az alapítványon belül egy vagyonkezelői szervezetet, amelybe megpróbálunk összeterelni minden olyan funkciót, amelyet fölösleges párhuzamosan megtartani az intézményegyüttesen belül. Azt reméljük, hogy a két tokaji szakközépiskola fenntartóivá fogunk válni a kormány döntése alapján, ahonnan utat biztosíthatunk a diákoknak az egyetemre. Azt gondolom, hogy mivel legalább 10 százalékkal csökkenni fog a fiatalok száma az elkövetkezendő 20 évben, nagyon nagy verseny lesz a diákokért. Már a középiskolában megjelennek majd az egyetemek, hogy magukhoz csábítsák a tanulókat. Mi is kitaláljuk azt, hogy miként mutassuk be Sárospatakot, valamint a térség előnyeit. Újra lehetne Patakon diákélet. Emlékszünk rá, hogy hány felsőoktatási intézményből érkezett vendég egykor a Sárospataki Diáknapokra, és az sem véletlen, hogy az öregdiák-találkozóknak még mindig ekkora hagyománya van. Együttműködést képzelünk el a Sárospataki Református Kollégiummal is.

Mindezekkel együtt Sárospatak egy kisváros, és sok diákot inkább a nagyvárosi lét vonz. Hogyan lehet ezzel versenyezni?

Szerintem ez változni fog. Sok olyan fiatal felnőttet ismerek, akik Budapestet otthagyva keresik a nyugalmasabb vidéket, és ott próbálnak letelepedni. A lényeg az, hogy aki itt van, értelmesen tudja-e eltölteni a szabadidejét. Sárospatakon és a térségben ehhez minden adott. Ne feledjük el: Zemplénben a magas minőségű kultúra sok helyen jelen van. Itt van például a Zempléni Fesztivál, a jazz-zenével csábító borterasz, elindult a Bodrogon a sétahajózás, a környéken sok a felújított vár és kastély, van termálfürdő, valamint Sátoraljaújhelyen sokféle kínálattal várja a vendégeket a kalandpark. Budapesti munkatársaim például nagyra értékelik azt a csendet és nyugalmat, ami este tapasztalható a városban, de elérhetőek az éttermek különböző szintjei a street foodtól a fine diningot megközelítő ételkínálatig, és vannak kiváló borozóhelyek, valamint fantasztikus pincék is. Kicsik a távolságok, nem kell órákat utazgatni egyik helyszínről a másikra, ami egy nagyvárosban fölösleges holtidő. Mindezek mellett egy rendkívül modern intézményt hozunk létre. Felújítjuk a főépületet, amelyet a 21. század infrastruktúrájával, modern technológiájával, kommunikációs eszközeivel szerelünk fel. Erre gondolunk, amikor mindenhol azt mondjuk, hogy a hagyományt ápolva tudunk jövőt mutatni a fiataloknak. Azt, hogy hogyan lehet a globális világban jelen lenni állampolgárként és nemzeti elkötelezettségű hallgatóként. Ezt szerintem hangsúlyoznunk is kell majd, hogy itt egy sajátos közösségi szocializáción mehetnek keresztül a hallgatók, ahol a nemzeti kultúrának olyan belső tartalmát tanítják, ami a magyarságát megélhetővé teszi az ide kerülő diákoknak.

Sokakat érdekel: mi marad a korábbi névadó, Comenius örökségéből?

Az egyetemnek két intézete lesz. Az egyik – amelyben a szőlészet-borászat oktatásával, kutatásával foglalkoznak – Lorántffy Zsuzsanna nevét viseli majd, a Comenius-­intézetben pedig a pedagógusképzés, valamint a többi humán tudomány kap helyet.

(A borítóképen: Stumpf István, aki Hercegkúton, a világörökségi pincesoron nyilatkozott nekünk)