Díjat hozott Bodó Juditnak Hegyalja szeretete

Bodó Judit olyan szeretettel beszél Tokaj-Hegyaljáról, a vidékről, az itteni történelemről, kultúráról, mint, ha mindig is itt élt volna, pedig a Felvidékről származik, és amikor ideköltözött, csupán néhány évre tervezett. Ahogy azt is elárulta, hogy főiskolai évei alatt még csak nem is nagyon ivott bort, végül mégis a borkészítés bírta maradásra. Bár családot alapított és albérletben laktak, mégis fél hektár szőlőt kértek nászajándékba párjával, Józseffel, akivel aztán igazi kis csodát teremtettek. Egyikük sem végzett borász, nem érdekli őket a sav és a pH-érték, mint ahogy a borban lévő maradék cukor sem, de olyan szeretettel és tisztelettel nyúlnak a szőlőhöz, a borhoz, amit valahogy sikerül átadniuk annak is, aki a palackot – akár a világ másik végén – kinyitja. Jelenlétük pedig olyan erős és tiszteletreméltó, amit a Hegyalján élők, és a szakma képviselői is elismernek és értékelnek. Ennek is az eredménye, hogy idén ismét beválasztották Juditot a korábbi díjnyertesek a Vinum Praemium Alapítvány által gondozott Borásza Borásza díjra esélyes, ötven legjobb borász közé, majd az ötven döntése alapján idén ő vehette át az elismerést. A borászt az idáig vezető útról, a jó borról, és Tokaj-Hegyalja jövőjéről is kérdeztük az elnyert elismerés kapcsán.