Pusztító árvizek várhatnak ránk

„Hirtelen lezúduló csapadék, villámárvizek, hosszú aszályok és emberemlékezet óta nem látott forróság jellemzi az idei nyarat. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) tudományos bizonyítékokkal alátámasztott legfrissebb jelentésében bemutatta, hogy az éghajlatváltozás itt van velünk” – írja közleményében a WWF Magyarország.

Nincs idő halogatásra

– A földi ökoszisztéma egyes részei – mint például az óceánok vagy a korábban jéggel borított területek – már mostanra visszafordíthatatlanul megváltoztak. Habár már nagyon csekély az esély rá, a Párizsi Megállapodásban vállalt 1,5 Celsius-fokos felmelegedési limit még mindig tartható lenne, de ehhez példátlan mértékben kellene csökkentenünk a kibocsátásunkat már ma – értékelte az IPCC jelentés legfontosabb megállapítását Harmat Ádám, a WWF Magyarország éghajlatvédelmi programvezetője, amelyről a WWF blogja részletesebben is beszámol.

– Napjainkban az ökológiai rendszer összeomlásával szembesülhetünk, hiszen az eddig viszonylag stabil klímazónák a szemünk előtt változnak meg drasztikusan – jelentette ki Dedák Dalma, a WWF Magyarország környezetpolitikai szakértője. – A klímaváltozás kutatásában az egyik legnehezebb feladat előre jelezni az egyre gyakrabban tapasztalható szélsőséges időjárási jelenségeket. Azonban bizonyítottan a klímaváltozás számlájára írhatók, például a több tízezer hektáron lángoló szibériai erdők, pusztító ázsiai árvizek. Olaszországban északon áradások, ezzel egyidőben délen tűzvészekkel járó szárazság pusztít, mindeközben a Fekete-tenger fölött kialakulóban van egy medikán, ami a hurrikán megfelelője a térségben. Ezek az események külön-külön is ritka jelenségeknek számítanak.

Szélsőséges időjárás

A Kárpát-medence földrajzi adottságai miatt Magyarországon nagyobb felmelegedéssel kell számolni.

– Sokat beszélünk a Homokhátság sivatagosodásáról, de országunk középhegységeiben is meg lehet tapasztalni az időjárás szélsőségessé válását. Az elmúlt években láthattuk, hogy Észak-Magyarországot különösen sújtják a villámárvizek. Olyan völgyeket és településeket önt el a víz, amelyeket korábban nagyon ritkán. Ez abból is adódik, hogy a hirtelen lezúduló csapadék mennyisége megnövekszik. Probléma a mezőgazdaságban, hogy az enyhülő teleken, a csapadék halmazállapota változik, a hó mennyisége csökken. Ennek a légköri rendszerek változása miatt az lehet a következménye, hogy az egyre gyakrabban bezúduló, markáns sarkköri légtömegek sokkal nagyobb pusztítást fognak végezni, mert nincs hótakaró, ami megvédje a növényeket. Az alföldi részeken pedig további szárazodás, hosszabb aszályos időszakok és a telek enyhülése jellemző – tájékoztatott a környezetpolitikai szakértő.

Csodafegyverünk a víz

Hazánk annyiból mégis jó helyzetben van, hogy számos vízmegtakarításra alkalmas területtel rendelkezik.

– Közép-Európa kontinentális jellege miatt Magyarország is abba a zónába tartozik, ahol a felmelegedés üteme várhatóan nagyobb lesz, mint a földi átlag. A klímamodellek 1,1 és 4,4 Celsius fok közötti hőmérséklet-emelkedést jósolnak a következő száz évben. Magyarországon ezzel szemben 2 és 4 fok közötti emelkedésre lehet számítani. Viszont mi rengeteget tehetnénk azzal, ha változtatnánk a vízgazdálkodásunkon. Okosan, fenntartható módon kellene kezelnünk a vizet. A vízfelületek nyáron hűtenek, télen pedig fűtenek. A mezőgazdaság számára is kulcsfontosságú a víz, nem csak a terméshozamok növelése szempontjából. Sok helyen például tavasszal úgy védekeznek a fagyok ellen, hogy locsolják a gyümölcsfákat. A vízhasználat mellett, a vizeket meg is kell tartani, a villámárvizek ellen pedig a vizes élőhelyek károsítása nélkül is lehet védekezni. A WWF egyik észak-magyarországi projektjében rönkgátakat építtettünk, amelyek megfogják a villámárvizeket. A meredek lejtős területekre pedig a szintvonallal párhuzamos cserje-, illetve erdősávokat kellene telepíteni. Ezek felfogják, felszívják és nyáron párologtatják is a vizet, ahogy a " target="_blank" rel="noopener noreferrer">video illusztrálja. Az Alföldön sajnos az Egyenlítőnél is hosszabb, 42400 kilométer belvízelvezető csatornarendszer csapolja le a vizet. Ha legalább a vízhiányos területeken sikerülne megfogni az elfolyó vizet, az javítaná az élelmiszer-biztonságunkat és a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásunkat. A felszín alatti vizeinkre pedig sokkal jobban kellene vigyáznunk, mert rendszert képeznek a felszíni vizekkel. A kiszáradt szikes tómedrek tökéletesen bizonyítják ezt – magyarázta Dedák Dalma.

(A borítóképen: Viharkárok)