Újabb erőfeszítések kellenek: tavaly is elvándorlás jellemezte a megye járásait

Nagyobb mértékben csökkenti a megye népességét a belföldi vándorlás esztendők óta, mint a természetes fogyás. Borsod-Abaúj-Zemplénben már az 1970-es években elindult az elvándorlás. A folyamat az ­1980-as években felerősödött, és lényegében azóta is folytatódott: minden évben többen költöznek el az ország más részeibe, mint ahányan máshonnan ide érkeznek. A témával a megyei önkormányzat legutóbbi ülésén is foglalkoztak azzal a céllal, hogy a lakosságot megtartó hathatós programokat dolgozzanak ki.

A járvány közbeszólt

2020-ban is folytatódott ez a tendencia, bár a megelőző három esztendőhöz képest mérséklődött a vándorlási veszteség, melyet a járvány miatt bevezetett átmeneti korlátozások és a munkaerőpiaci helyzet változása is befolyásolt. Tavaly­előtt a belföldi vándorlási folyamatok következtében 3701 fővel fogyott a népesség, ami viszont 19 százalékkal kisebb mértékű volt, mint 2019-ben. Érdekesség, hogy 2020-ban a szomszédos megyék közül Nógrád és Heves tudta növelni népességének számát. Ebben az is közrejátszott, hogy közelebb vannak a kedvező munkaerőpiaci viszonyokkal rendelkező Budapesthez és Pest megyéhez. A két szomszédunkkal ellentétben viszont Borsod-Abaúj-Zemplén népességmegtartó ereje gyenge. Tőlünk az ország más részeibe összesen 15 140 fő vándorolt el 2020-ban.

Továbbra is Budapest a legnépszerűbb célterület, az elvándorlók 31 százaléka a fővárosba költözött el, emellett Pest, a szomszédos Heves, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg, valamint az ország nyugati határán fekvő Győr-Moson-Sopron megye az ország legnépszerűbb célterületei.

Kovács Árpád az egyik kistelepülésen élt korábban, és naponta járt munkába előbb Tiszaújvárosba, majd Miskolcra. Azért választotta a napi 60-70 kilométeres oda-vissza bumlizást, mert idős szüleiről is gondoskodni igyekezett. Miután édesapja meghalt, édesanyja pedig idősotthonba került, felmerült, hogy máshol próbál szerencsét. Technikusként dolgozott, közben levelezőn elvégezte az egyetemet, így kedvezőbb körülmények között kereshetett munkát.

Kedvező ajánlatot kapott Győrből, így szedte a sátorfáját, és immár harmadik éve ott dolgozik. Mint mondja, gyakran találkozik ugyancsak ott élő és dolgozó borsodiakkal. Nem tartja kizártnak, hogy visszaköltözik a megyénkbe, mert kicsit honvágya van.

Rossz az egyenlegünk

Ha a bevándorlást vesszük górcső alá, Győr-Moson-Sopront leszámítva az említett megyékből érkeztek a legtöbben Borsod-Abaúj-Zemplénbe. Ennek ellenére a megye vándorlási egyenlege az ország minden területével szemben negatív, a legnagyobb mértékű veszteséget a fővárossal, valamint Pest és Győr-Moson-Sopron megyével szemben könyvelhette el.

Minden korcsoportban negatív volt a vándorlási egyenleg, különösen a legaktívabb korú 20–39 évesek körében. Közülük is a 25–29 évesek a legmobilabbak mind az el-, mind az idevándorlók esetében, ami főleg a más helyen történő munkavállalásnak tudható be.

Az elvándorlók körében – összefüggésben a korösszetétellel – a 15 éves és annál idősebb férfiak 52 százaléka volt nőtlen, és 35 százaléka házas, míg a nőknél 48 (hajadon) és 32 százalék (házas) ez az arány. A vándorlók között magasabb a nőtlenek és a hajadonok aránya, mint a teljes népesség egészében.

Gönc, Cigánd és Putnok

A Mezőkövesdi járás kivételével – amelynek vándorlási egyenlege 2017 óta pozitív – a megye minden járását elvándorlás jellemezte 2020-ban. A vándorlási veszteség elsősorban a megye északi, kevésbé fejlett részében volt a legnagyobb, különösen a Gönci, a Cigándi és a Putnoki járásban, ahol ez 17 és 14 ezrelék közötti volt.