Megelőzte Európában a politikai akarat a technológiai lehetőségeket

A klímapolitika és energiapolitika főbb kérdésköreit vitatta meg Litkei Máté, a Klímapolitikai Intézet igazgatója és Kitta Gergely, az intézet stratégiai és kommunikációs vezetője Miskolcon. 

Az előadás kezdetén Litkei Máté lényegesnek tartotta elmondani, hogy a 2020-ban alapított Klímapolitikai Intézetnek egyfajta iránytűszerepet szántak – a tudományos tények figyelembevétele mellett próbál irányt mutatni, megoldási lehetőségeket találni a környezetvédelemre. Mint mondta, az intézet alapvetően konzervatív környezetvédelmi, illetve klímavédelmi szervezetként határozta meg magát. 

– A konzervatív klíma- és környezetpolitika azt tartja, hogy bár az ember számos tevékenységével hozzájárul a természet károsításához, a megoldás is az emberen keresztül képzelhető el – mutatott rá, megjegyezve, hogy a klímaváltozásról és az egyéb természeti témákról közérthetően és szélsőségektől mentesen van értelme beszélni a manapság hangsúlyos pánikkeltő közbeszéddel szemben. A manapság gyakran hangoztatott szlogenekkel kapcsolatosan – „Élj környezettudatosan!” „Autó helyett használj tömegközlekedést!” „Gyűjtsd szelektíven a hulladékot!” „Legyél környezettudatos vásárló!” „Használj energiatakarékos izzót!” „Ne használj szívószálat!” – kitért rá, hogy ezek és a hasonló jó tanácsok arra ösztönöznek minket, hogy éljünk tudatosabban, és vigyázzunk a bolygónkra. Nagyon fontos, hogy törődjünk a környezetünkkel, de valóban ekkora a felelősség rajtunk, egyéneken? 

A felelősség kérdése 

 

A fenti kérdést boncolgatva Litkei Máté kifejtette: felelősség terheli azokat is, akik a környezetszennyezést okozzák, és azokat is, akik megoldhatják ennek problémáját, de erre adódó lehetőségüket elmulasztják. A szakértő szerint legnagyobb mértékben az ipari szereplők, a cégek és a vállalatok okozzák a környezeti károkat, kisebb mértékben pedig az emberek. Ebből adódóan evidens lenne a cégekre terhelni a felelősséget, ám a cégeket az tartja életben, ha a fogyasztók megvásárolják a termékeiket, igénybe veszik a szolgáltatásaikat. Vannak olyan elképzelések – hívta fel a figyelmet –, melyek szerint a cégekre azok megadóztatásán, valamint a fogyasztói szokások megváltoztatásán keresztül lehet hatni. A szakértő meglátása szerint a fogyasztói döntések képesek ugyan a zöldátállásban ösztönözni a vállalatokat, de az egyén a legtöbb esetben nem képes személyes felelősséget vállalni a fenntartható környezetért. 

– Nem várhatjuk el egy átlagembertől például azt, hogy amikor bemegy a boltba, és levesz valamit a polcról, kiszámolja a vásárolt termék vagy szolgáltatás ökológiai lábnyomát – hívta fel rá a figyelmet. 

Az adóztatással pedig szerinte az a probléma, hogy annak terheit a cégek beépítik az áraikba, amit a fogyasztók fizetnek meg, azaz végül ők járnak rosszul – érvelt Litkei Máté. 

– Van viszont egy harmadik szereplő, ez pedig az állam – mondta. – Az állam alakítja ki a szabályozási környezetet meghatározva a cégek és a fogyasztók lehetőségeit és mozgásterét a különféle érdekek összehangolásával – fogalmazott. 

Összefoglalva a gondolatmenetet, a szakértő megállapította, hogy a nagy kibocsátók ugyan a cégek, de a megoldás az állam, az államok kezében összpontosul. Ám valójában mindhárom fél közreműködése szükséges ahhoz, hogy eredményes legyen környezetünk megóvása, ami azonban nem mehet a gazdasági fejlődés rovására. 

A szakember úgy véli, hogy a fenntarthatóságnak három aspektusa van: a környezeti, a gazdasági és a társadalmi fenntarthatóság. 

– Egy probléma megoldásakor mindhárom aspektust figyelembe kell venni. Fontos a környezetvédelmi érdek szem előtt tartása, de a klímavédelmi intézkedések meghozatalánál a társadalmi, a gazdasági és a kulturális érdekekre is tekintettel kell lenni – mutatott rá az igazgató. 

Kitta Gergely a nemzetközi szervezetek és a közösségek összefogásának szerepét hangsúlyozta a fenntarthatóság megteremtésében. 

Energiaválság 

 

Sorsdöntőnek nevezték a klímaszakértők az elmúlt időszak energiaválságát és az Európai Unió energetikai jövőjének meghatározását, vagyis a taxonómiai rendeletet és a „Fit for 55” („Irány az 55 százalék”) klímacsomagját. 

Az energiaválság Litkei Máté szerint azért volt sorsdöntő, mert krízishelyzetet teremtett, és háborús helyzethez hasonló ellátásbiztonsági problémát okozott. Hatására a politikusok rádöbbentek, hogy még mindig elsősorban a hagyományos energiaforrásokon, a gázon, a szénen és az olajon alapulva működik a gazdaságunk, hiszen amikor nem fúj a szél és nem süt a nap, akkor nincs energiánk, hiszen ezek tárolása még mindig megoldatlan probléma. Ez a felismerés azonban jelentős hatást gyakorolt Európa energetikai jövőjének a meghatározására, például az atomenergia és a földgáz fenntarthatónak való elismerése szempontjából, és ezzel annak belátására, hogy a megújuló energiákra való teljes áttéréshez átmenetre van szükség. A klímaszakértő – bár elképesztő potenciált lát a megújuló energiaforrásokban, mégis – úgy véli, csak ezekre nem lehet a gazdaságot alapozni, amíg az energiatárolás kérdése nincs megoldva. Ezért úgy gondolja, hogy az energiaválság segített visszatérni a racionalitáshoz. 

– Európában a politikai akarat megelőzte a technológiai lehetőségeket – mondta összegezve Litkei Máté. 

„Fit for 55” uniós klímacsomag 

 

A javaslat azt tartalmazza, hogy miként érjük el 2030-ra az 55 százalékos kibocsátáscsökkentést, amelynek része többek között a kvótakereskedelmi rendszer felülvizsgálata is. Kitta Gergely rámutatott: Európa az egyetlen olyan kontinens, amely meghatározó módon csökkentette az üvegházhatású gázok kibocsátását az elmúlt évtizedekben, és annak ellenére, hogy ez globális probléma, az unió még további komoly vállalásokat szeretne teljesíteni. Így 2030-ra 55 százalékos kibocsátáscsökkenést irányzott elő, 2050-re pedig a karbonsemlegesség elérése a cél. Mindez pedig erőn felüli teljesítést jelent, ami a gazdaság és a társadalom versenyképességére nézve is kockázatot jelent a jelentős terhek bevezetése miatt. 

Az unió a hatalmas erőfeszítések ellenére sem lesz képes egyedül megállítani a globális felmelegedéstKitta Gergely

Kitta Gergely azt is elmondta, hogy az unió üvegházhatású gázok kibocsátása a Föld teljes károsanyag-kibocsátásának körülbelül 7-8 százaléka, és miközben az unió csökkenti a kibocsátást, addig Afrikában vagy Dél-Amerikában több száz vagy ezer százalékkal nő az emisszió. A szakember úgy látja: az unió a hatalmas erőfeszítések ellenére sem lesz képes egyedül megállítani a globális felmelegedést. Véleménye szerint ez ugyanis nem kizárólag környezetvédelmi, hanem politikai és nagyhatalmi törekvésekkel is összefüggő kérdés. 

Az előadók a beszélgetést így zárták: legyünk bizakodóak, és használjuk a rendelkezésünkre álló szürkeállományt. Ezen a szinten viszont már egyéni felelősségről is lehet beszélni! 

(A borítóképen: Kitta Gergely és Litkei Máté, a Klímapolitikai Intézet igazgatója az MCC miskolci rendezvényén)