„A halál fölött győzedelmeskedik az élet”

A Tiszáninneni Református Egyházkerület püspökével a húsvét csodájáról beszélgettünk a háború árnyékában.

Milyen perspektívát adhat az embernek a húsvéti üzenet?
Az életet, a halálból való föltámadást, Isten nagy-nagy szeretetét, hogy fiához hasonlóan az embert sem akarja a halálban és az örök pusztulásban hagyni, hanem feltámadásra és új életre hívja. Ez egyben a keresztény élet legnagyobb reménysége, hogy a húsvét fényében nemcsak addig látunk, amíg a fizikai test él és létezik, hanem képesek vagyunk tovább is tekinteni. Pál apostol azt mondja: Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, és ezzel megnyitotta nekünk a lehetőséget arra, hogy előretekintsünk, és az örök élet reménységét hordozzuk.

Most, ma, a szomszédunkban dúló háború árnyékában mit jelent a húsvét üzenete?
Húsvét általános üzenete bizonyos történelmi helyzetekben, mint amilyenben most is vagyunk, egészen különös értelmet nyer, hiszen azoknak is, akiknek most szembe kell nézniük a halállal, pontosan az előbb említett Pál apostoli üzenet – az örök élet – lehet a legnagyobb vigasztalása és reményforrása. Látniuk kell azt az Istent, akinek hatalma van az élet és a halál fölött, aki megváltoztathatja az ember életét, gondolkodását, és véget vethet a háborúnak. Ez persze hit kérdése, de a hit azt jelenti, hogy arról is meg vagyunk győződve, amit nem látunk, és nem tudjuk, hogy ez miként történik majd meg, de tudjuk, hogy Isten megváltoztathatja a gyilkos indulatokat, s ha kell, véget vethet a háborúnak. Ez a reménységünk.

Nehéz feladat az az embereknek, akár hívőknek, akár nem hívőknek, hogy miként érthető meg ebben a helyzetben az isteni szeretet, hogy hol van Isten a háborúban?
Hogyne. Meg egyébként is, hol van az Isten ebben az egész történelemben? Igaz-e, hogy szeret az Isten? Számtalan nagyon súlyos kérdés vetődik föl, amelyre választ keres az ember. Hiszem, hogy ezekre a kérdésekre Isten választ is ad, mégpedig a Szentíráson keresztül, amelyben nagyon sok olyan történetet lehet olvasni, amely a mi tanulságunkra, útmutatásként íratott meg. Isten nem hagyja magára az embert. A háborúban is ott van, bármennyire is furcsa és paradox ez az egész, de ott van, és amikor jónak látja, hogy vége legyen, akkor vége lesz.

Ezzel összefüggésben nyerhet értelmet az a szentírási ige, miszerint Isten választottjait semmi sem szakíthatja el az ő szeretetétől?
Pál apostol a rómaiakhoz írt levelében teszi fel magának azt a kérdést, hogy „ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver?”. Erre azt válaszolja: „Meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.” Ez egy nagyon mély hitvallás és nagyon mély bizonyságtétel. Ez az, ami a háborús helyzetben lévő és a menekülésben lévő testvéreinket is erősítheti és bátoríthatja ebben a nehéz időszakban és az idei húsvéti ünnepen.

S miként mutatja meg szeretetét?
Azt majd ő meglátja. Mi, emberek hinni mindig úgy szeretnénk, hogy mutasson nekünk valamit az Isten, mert először látni szeretnénk, s ha láttuk, azután majd elhisszük. A bibliai hit azonban fordított. Azt mondja Isten, hogy előbb higgy, aztán majd látni fogsz. Ha elhiszed, hogy én szeretlek, mondja Isten, akkor majd meglátod, hogy szeretlek. A háborúnak az az egyik nagy veszélye, hogy a teher alatt, a megpróbáltatások idején sokan szembefordulnak Istennel, mondván, hogy nincs is, mert ha lenne, akkor nem engedné ezt vagy azt, s eljutnak egészen a megtagadásáig. Mentsen Isten, hogy ebbe a helyzetbe kerüljünk, hogy a teher hordozása, a próbatétel alatt szembeforduljunk vele, mert akkor nem fogjuk meglátni az ő szabadítását, a feltámadást.

Nyilvánvaló, hogy húsvét titkát elsősorban hitünkkel kell megközelíteni. Talán ezt példázza Péter és a másik tanítvány esete is. Péter, amikor bement Jézus sírboltjába, nem értette, hogy mi történt, míg a másik látott és hitt. Vagyis: ha Jézus kinyilatkoztatta, hogy harmadnapra föltámad, akkor föltámad.
Ez hit és bizonyosság kérdése. Az emberi gondolkodás nem jutott el odáig, hogy Krisztus föltámadt, mert olyan nincs, hogy valaki meghal és feltámad.

Miként lehet képes ezt az egészet egy olyan ember felfogni és megérteni, aki nem hisz Istenben és az ő fiában?
Pál apostol a következő példával magyarázza el a hitetlen ember számára a feltámadás titkát. A mag ránézve élettelen, száraz, kemény, halott valami. De, amikor a magvető a földbe teszi, a halottnak vélt mag egyszer csak életre kel. Ilyen a feltámadás is – mondja Pál apostol. Vagyis a halálban ott van az élet csírája és lehetősége Isten kegyelme és szeretete által, s ilyenformán Krisztus, az örök élet csírája, aki feltámadott a halálból, és ezzel élő összeköttetést létesített a föld és a menny, a halál és az élet között.

Miként tekinthető egységben a húsvéti ünnepkör? A nagypéntek és a húsvét?
Krisztus halála és feltámadása elválaszthatatlan egymástól. A nagypénteki tragédiát, Jézus kereszthalálát nem lehet sem önmagában, sem pedig húsvét nélkül szemlélni. Önmagában szemlélve csak az emberi gonoszság győzelméig jutunk el, csak addig, hogy az ártatlant, a bűntelent, Isten fiát halálra ítélik és megfeszítik. Pedig nem. Nem győzött az emberi gonoszság, mert beteljesedett, amit Jézus mondott: „Harmadnapra feltámadok.” Éppen ezért nagypénteket a húsvét fényében kell látnunk. Azt kell látnunk, hogy feltámadt, hogy újra él. Azt, hogy a halál fölött győzedelmeskedik az élet. Azt, hogy Isten életpárti, mégpedig mindenekfölött, még akkor is, ha az emberi gonoszság elhomályosítja ezt.

Gondoljuk ezt egy kicsit tovább. Mire adhat ez reményt?
Az, hogy legyőzetett a halál, az, hogy Jézus feltámadt a halálból, mindannyiunknak reményt adhat. Isten ott is reményt tud adni, ahol senki és semmi más nem tud: a szenvedésben, a háborúban.

Visszatérve nagypéntekhez, hiszen az egész húsvéti misztérium ennek tanúságával válik teljessé. Miképpen?
Krisztus azért halt meg, hogy helyettünk szenvedje el azt, amit nekünk kellene elszenvednünk azért, mert bűnösök vagyunk. A bűnnek pedig a büntetés a következménye, ám Isten annyira szereti az embert, hogy ezt a büntetést ráhárította az ő fiára, s Jézus Krisztus pedig magára vette a világ terhét és bűnét, ami szintén nagyon fontos üzenet. Senki nem ment olyan messzire a szeretetben azzal, hogy meghalt másokért, és senki nem tudott ilyen nagy győzelmet aratni azzal, hogy feltámadott a halálból. Látjuk tehát, hogy Krisztus meghalt, és újra él. Vagyis Krisztus meghalt bűnünkért, feltámadott éltünkért. Mindkettő szükséges és elengedhetetlen volt Isten megváltó tervének megvalósulásához, s micsoda kegyelem, ha azt is látjuk, hogy mindkettő velünk is megtörténhet úgy, ahogy Pál apostol írja: „Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is.”

„Az, hogy legyőzetett a halál, az, hogy Jézus feltámadt a halálból, mindannyiunknak reményt adhat” - Pásztor Dániel

Önnek mit jelent a húsvét?
Pontosan ezt jelenti. Engem is megjáratott már Isten, voltam már nehéz helyzetekben. Voltam magasságokban és mélységekben. Jártam a halál árnyékának völgyében. Szembe kellett néznem a halállal, de megéltem az örömhírt, azt tudniillik, hogy nem a halál, hanem az élet győzedelmeskedik, s hiszem, hogy Isten mindnyájunkat szereti annyira, hogy életre kelt és életet ad. Ez a nagy üzenet! S ha ezt a földi életet be is kell fejeznem, mert Isten úgy döntött, hogy ennyi volt a küldetésem, tudom, hogy örök életem van, és ebben a reménységében élhetem mindennapjaimat, szolgálhatok és végezhetem a munkámat.

Ön új életet kapott. Mi ennek a külön üzenete húsvétkor az ön számára?
Végtelenül hálás és boldog vagyok azért, hogy Isten megmutatta nekem a halál lehetőségét, és megmutatta az életet. Mert így bízott meg azzal a küldetéssel, hogy másoknak elmondjam: lehetsz nagyon mélyen és kilátástalan helyzetben, hidd el, Isten ki tud belőle hozni, és fel tud emelni. Én is benne voltam, nem a könyvekben olvastam, hanem megtapasztaltam, hogy nem a halálé, hanem az életé az utolsó szó!

Ha ez ennyire egyszerű, akkor miért nem képes mindenki hinni?
Azért, mert a hit kegyelmi ajándék. Ajándékot meg nem kap mindenki. A hit nem magától születik, hanem mindig Isten megszólítására. Isten tálcán kínálja ajándékait, de a döntés az emberé, hogy elfogadja-e, beteszi-e a szívébe, vagy sem. Akit megszólít Isten, aki megérti Isten szavát, az válaszol is Istennek. A Biblia tanítása szerint a hit válasza a megértés. Hiszem, hogy nincs hitetlen ember. Valamiben mindenki hisz, az embernek szüksége van valamilyen fogódzóra. Hogy ez az élő Isten, valaki más vagy valami más, az már az ember döntésén múlik.

Mi most a lelkészek feladata, húsvét közeledtével, miközben a szomszédban dúl és rombol a háború?
Isten most arra hívja fel a keresztény emberek és egyházak figyelmét, hogy itt az ideje a kézzelfogható, a megnyilvánuló, a tevőleges szeretet gyakorlásának. Most a szeretetről nem beszélni, hanem szeretni kell. Akár egy pohár vízzel, szállással, élelemmel, pénzzel vagy mással. A legfontosabb az, hogy imádságban hordozzuk a menekülteket, az ottmaradottakat és mindazokat, akiknek most a legnagyobb szükségük van erre, tartsuk velük a kapcsolatot, és ne mondjunk le róluk. Én személy szerint, nagyon hálás vagyok azért, amit az elmúlt időben láttam és tapasztaltam, hogy szinte egy emberként mozdult meg a társadalom annak érdekében, hogy segítsen a bajbajutottakon, és megmutassa az igazi szeretetet. Most ennek van az ideje.

(A borítóképen: Pásztor Dániel: „Hiszem, hogy nincs hitetlen ember. Valamiben mindenki hisz, az embernek szüksége van valamilyen fogódzóra” - Fotó: Kozma István)