Mindenképp be kell avatkozni!

Egy minden időben aktuális, sok gyereket és szülőt érintő témáról volt szó a Mathias Corvinus Collegium (MCC) miskolci központjában nemrégiben megtartott előadáson. Az iskolai kiközösítésről, zaklatásról beszélt Szőnyi Lídia, az MCC Mindset Pszichológia Iskola családműhely-vezetője, pedagógiai szakpszichológus. A szakértő fő tématerülete az iskolai bántalmazás (bullying) kezelése. Főként rendszerszemléletű családterápiával foglalkozik, ezért sok családdal áll kapcsolatban. Gyakran előfordul, hogy azzal keresik meg a szülők, hogy a gyermek szorong, nem akar iskolába menni, és a lelki tüneteknek testi kivetülései is vannak, például hasfájás. A dolgoknak mindig története van, ezért komplexen kell nézni – mondta a pszichológus. 

A gyerekek nem mindig tudják tolerálni, ha valaki kilóg a sorból, mert túl okos, túl tehetséges, furcsa a bőre, kövér vagy éppen nagyon sovány, de számos más ok is vezethet a kirekesztéshez, a közösségből való „kiutáláshoz”. Az is előfordul, hogy egy erős akaratú „bandavezér” szavára zárnak ki valakit a csoportból, csak azért, mert senki nem mer ellentmondani. Sokszor csak akkor derül fény egy ilyen problémára, amikor már nagyon nehéz a kiközösített gyerek lelki traumáit orvosolni, vagy esetleg amikor már tragédiával végződik a dolog: Magyarországon évente egy kisebb osztálynyi gyereket veszítünk el, mert zaklatás, fizikai vagy szóbeli bántalmazás áldozata az iskolában. A kiközösítés mindig közösségi dolog, kell hozzá egy bántalmazó vagy legalábbis egy „félrenéző”, passzív közeg. 

Egész életünkben 

Sajnos már egészen kicsi korban, az óvodai közösségekben is előfordul a kiközösítés vagy bántalmazás – hangoztatta Szőnyi Lídia. Hozzátette: elég hozzá a csoportban egy gyerek, akinek valamilyen erőfölénye van a többiek felett, vagy azért, mert fizikai ereje van, vagy mert van egy csapata, így többségben vannak. Az erőteljes gyermek leural egy másik gyereket vagy akár többeket azért, hogy fölényben legyen, vagy menőnek tűnjön. A bántások a másik fél irányába általában ismétlődnek és szándékosak. Lényege, hogy fizikai vagy lelki sérelmet okozzon a társának. A rossz hír az, hogy nemcsak a gyermekekre és fiatalokra jellemző ez a viselkedés, hanem a felnőttekre is, végigkíséri az életünket. A munkahelyeken is rendszeresen előforduló probléma. A csoportnak minden esetben hasonló dinamikája van. Általában háromszereplős a szituáció. A gyermek, aki az áldozat, a másik a bántalmazó, továbbá a szemlélődők, akik látják, de nem avatkoznak be. Azonban a passzív szemlélődők viselkedésükkel fenntartják a bántalmazást. 

A legnehezebb annak a szülőnek a helyzete, aki rájön, hogy a gyermekét bántják. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy jelezzük a pedagógusnak, ő tud hatékonyan beavatkozni – emelte ki a pszichológus. Ennek része az is, hogy a pedagógus kialakítson egy olyan közösséget, amely a befogadáson, elfogadáson alapszik. Ahol ki lehet fejezni az érzéseket, hogy egy adott konfliktus kit hogyan érintett, és azt hogyan lehetne rendbe hozni. Majd pedig a szemlélődőkből aktív beavatkozókat lehet formálni szakemberek által összeállított prevenciós programok segítségével. Ez megoldást hozhat, de amennyiben mégsem, soha nem szégyen külső segítséget kérni. Ha az intézményben nincs óvoda- vagy iskolapszichológus, akkor keresni kell a témában jártas szakembert, és tanácsot kell kérni tőle.

(A borítóképen: Figyeljünk oda, és ha kell, kérjünk segítséget!)