Csökkenteni kell a szélsőséges időjárás okozta károkat

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) Borsod-Abaúj-Zemplén megyei küldöttgyűlése június közepén tartotta alakuló ülését, ahol megválasztották a megyei tisztségviselőket, köztük a NAK megyei elnökét, Taskó Józsefet. A régi-új elnököt a szervezetről, a mezőgazdaság helyzetéről kérdeztük.

Gratulálok, hogy újból a NAK megyei elnökének választották. Bemutatná a szervezetet?
Köszönöm szépen a gratulációt, de az, hogy újraválasztottak, egyaránt érdeme azoknak a munkatársaimnak, akikkel együtt dolgozom. A falugazdász kollégáké, a megyei igazgatóság munkatársaié, az elnökségi tagoké, az országos és a megyei küldötteké, a különböző szakterületekért felelős osztályelnököké. De, hovatovább, a közel 20 ezres megyei tagságé, vagy mondhatom azt is, hogy a Magoszé és 17 szakmai társszervezetéé. Kilenc éve ugyanis, az agrárkamara 2013-as újjászervezésekor együtt léptünk rá a most is járt útra. Együtt kezdtünk el gondolkozni a merre továbbon annak érdekében, hogy a vidéket, a magyar agráriumot felemeljük, megbecsültségét széles társadalmi körben kivívjuk.

Mi lehetett a mostani siker oka?
A most elért választási siker – az, hogy a kamara munkája iránt országosan közel kétszer annyian fejezték ki szavazatukkal a bizalmukat, és megyei szinten is jelentősen megnőtt a részvétel a legutóbbi, 2017-es választáshoz képest – azt mutatja, hogy az összefogásban, a kölcsönös segítségnyújtásban, az együttműködésben van az igazi lobbierő. Az agrárkamara 2013-as átalakítása előtt ugyanis az érdekvédelem szakmai csoportokra aprózódott. Így nehéz volt átfogó intézkedéseket hozni az agráriumban, amely már akkor is rég megérett a modernizációra például jogszabályi és technológiai szinten. A változás az összefogással indult el, és ennek révén vált a NAK 9 év alatt megkerülhetetlen szervezetté, amely lefedi az agrár- és élelmiszer-gazdaságot, valamint a vidékfejlesztést. A mostani választásokon demonstrált erő révén a jövőben még hatékonyabban tudjuk képviselni az ágazat érdekeit.

Melyek a legfontosabb területek, amelyekkel a NAK a következőkben kiemelten foglalkozik?
A gazdák a mindennapokban a szolgáltatásainkkal találkoznak, falugazdász-hálózatunk munkája a legszembetűnőbb számukra. De a háttérben is komoly munka folyik a jogharmonizációtól a lehívható támogatásokra irányuló lobbin át a mezőgazdaság digitális átállásának előkészítéséig. Számos problémakörrel foglalkozik a kamara. De hogy konkrétumot is említsek: komoly kihívásokkal állít szembe minket például az orosz–ukrán háborúból eredő energiaár-robbanás és a hatására kialakult globális élelmiszerpiaci válság, vagy az unió által erőszakosan preferált Green Deal irreális, szakmai érveket nélkülöző célkitűzései és a klímaváltozás negatív hatásai is. Komoly erőfeszítéseket teszünk, hogy korszerű vízgazdálkodással, öntözésfejlesztéssel csökkentsük a szélsőséges időjárás okozta károkat. A precíziós gazdálkodás, a korszerű talajművelési módok elterjesztése is fontos feladat. Utóbbi teszi lehetővé a gazdák számára, hogy megérzés helyett mérési eredményekre, adatokra támaszkodva, hatékonyabban használják fel a vetőmagokat, műtrágyákat, növényvédő szereket, és növeljék a hozamukat. El kell érni, hogy a termelés fenntartható és környezetbarát legyen, miközben meg kell teremteni a hazai élelmiszer-önrendelkezés erős alapjait.

A jelen gazdasági problémákkal terhelt helyzetben hol tudja a legtöbbet tenni az érdekvédelemben a kamara?
A magyar vidék jelenti az ország gazdasági tartalékát, amely az élelmiszer-ellátást a legnehezebb időkben is biztosítja. A gazdák munkája, szorgalma, tudása és tapasztalata tette lehetővé, hogy hazánkban az elmúlt években válsághelyzetekben sem kellett nélkülözni, volt mindig élelmiszer a boltokban, étel a családok asztalán. Ez mindenki számára egyértelművé tette, hogy a mezőgazdaság, élelmiszeripar stratégiai ágazat, a hazai agrárium stabilitása különösen fontos. Az elhúzódó világgazdasági válság pedig megerősítette azt a kormányzati szándékot, hogy elérje a magyar élelmiszerek arányának emelését a fogyasztásban és a kiskereskedelemben is, növelje az élelmiszer-feldolgozás hazai kapacitását. A kamara ezzel a céllal egyetértve folyamatos egyeztetések révén elérte, hogy a kormány növelje az uniós agrártámogatásokhoz kapcsolódó állami hozzájárulást. Így az EU-ban egyedül Magyarország egészíti ki az adható legnagyobb mértékkel az uniós agrárpolitika vidékfejlesztési forrásait: 2021-től 17,5 helyett már 80 százalékkal.

Mit jelent ez pontosan?
Ez azt jelenti, hogy a nemzeti, az uniós és a várható magánbefektetői forrásokkal együtt a következő években megközelítőleg 9000 milliárd forint jut az agráriumnak. Ez háromszor annyi pénz, mint amennyi eddig volt. A támogatás hatékony, hosszú távon eredményes, és a jövőre ható felhasználásának menedzselése a szaktárcával és a kormánnyal közösen a kamara feladata.

Többek között a műtrágyahely­zet egy sarkalatos gondja a mezőgazdaságnak, mit tehet ebben a szervezet?
A kamara a világpiaci anomáliákba nem tud beleszólni, de szorgalmazzuk és segítjük azokat a hazai piaci szereplőket, akikben felmerül a szövetkezés, az együttműködés szándéka, és felvállalják azt a gyakorlatban is. Együtt szerzik be az inputanyagokat – a vetőmagot, műtrágyát, takarmányt –, a megtermelt áruval közösen lépnek piacra, együtt értékesítik. Vannak jól működő nemzetközi példák erre, például a dán sertéstartóké.

A magyar gazdák tettrekészsége, ereje, összefogási hajlandósága a mostani kamarai választáson kívül a Magyarok Kenyere Program kapcsán is megmutatkozott már. Lesz idén is búza- és lisztadományozás?
A Magyarok Kenyere Program a nemzeti szolidaritásnak is kiváló példája. Idén lesz 12 éves, és soha ekkora szükség nem volt rá, mint most. A kenyér árának drasztikus emelkedése, a kárpátaljai háborús helyzet miatt a gyermekétkeztetés segítése a szociálisan rászoruló rétegekben még fontosabbá vált. Büszkék lehetnek a magyar gazdák – határon innen és túl is – arra, hogy évről évre példát mutatnak emberségből. Az aratás a napokban elkezdődött a megyében, és az aszály miatt nem számítunk gazdag termésre. Azonban a tenni akarás ott van bennünk, gazdákban. Tavaly 220 termelő 46 tonna búzát adott össze, amiből 14 560 kilo- gramm lisztet őröltek a tiszapalkonyai malomban. Ezt 14, hátrányos helyzetű családokat felkaroló megyei civil szervezet kapta, de jutott belőle a határon túlra is. A Magyarok Kenyere Program idei házigazdája a megyében Gönc lesz. Itt találkozunk július 22-én, hogy együtt ünnepeljük a termést, és szimbolikusan összeöntsük adomány búzáinkat, amelyeket egyébként megyeszerte kilenc gyűjtőponton fogadunk: Mezőkövesden, Szerencsen, Mezőcsáton, Mérán, Hercegkúton, Tiszakeszin, Gesztelyen és Szendrőn.

A gazdálkodóknak szembe kell nézniük az egyre fokozódó piaci kockázatokkal - Taskó József

Évek óta napirenden szerepel az öntözőrendszerek kérdése. A mostani időjárási körülmények miatt ez még hangsúlyosabb. Véleménye szerint hogyan lehetne áttörést elérni a kérdésben?
A következő évek egyik legfontosabb feladata hazánk vízgazdálkodási és vízhasznosítási stratégiájának megalkotása. A kamara álláspontja szerint biztosítani kell az ehhez szükséges forrásokat és beruházásokat. Magyarország jelenleg vízkibocsátó, és ezen változtatnunk kell. Tudatosan meg kell fognunk a vizet. Idén kora tavasszal ugyan nem okozott gondot az árvíz és a belvíz, általánosságban mégis elmondható, hogy az év elején nagy területeken vízmentesítést hajtunk végre, tehát azonnal kivezetünk minden feleslegesnek tűnő vizet az országból. Majd nyáron könyörgünk az esőért. A klímaváltozás sürget minket. Megoldást kell találni. A kormány is kiemelt célnak tekinti az öntözött területek nagyságának növelését, és ezt fogja sürgetni Győrffy Balázs, a kamara elnöke is parlamenti képviselőként és a mezőgazdasági bizottság alelnökeként. Bízom benne, hogy – miként a jégkármérséklésre is módot találtunk, és sikerült az elmúlt öt évben a Jéger rendszer segítségével mérsékelni a jégkárt – az aszállyal is eredményesen néz majd szembe a jövőben a mezőgazdaság.

A külső szemlélő számára problematikusabbnak tűnik a növénytermesztés, pedig az állattenyésztést is sújtja például a takarmánygond. Mik a jellemzői jelenleg a szakágnak?
Szinte minden állattartó ágazatban gondot jelent az energiahordozók árának növekedése mellett a takarmányok nagymértékű drágulása. Ezek pedig a feldolgozott állati termékek áraira is hatással vannak. A gazdálkodóknak szembe kell nézniük az ilyen és ehhez hasonló, egyre csak fokozódó piaci kockázatokkal. Magam is foglalkozom állattartással, húsmarhákkal. Külföldi és hazai felvásárlókkal dolgozunk együtt, partnereimnek és nekem is több évtizedes tapasztalatunk van, de soha ennyire kiszámíthatatlannak nem láttam a piacot, mint most. A háború erős befolyásoló tényező.

Miben látja jelentőségét a kamarai tevékenységnek, hol lehet a legerősebb a szakmai összefogás hatása?
Ha visszatekintünk a most záruló ciklusra, van mire büszkének lennünk. De soha nem lehetünk elégedettek, hiszen az elért eredmények nem jelentik azt, hogy a továbbiakban ne lenne dolgunk. A legutóbbi választások után, 2018-ban készítettünk egy stratégiai anyagot, egy többéves fejlesztési javaslatcsomagot, ami kijelölte számunkra az irányt. Az elmúlt években ez alapvetően meghatározta a munkánkat, számos fontos területen sikerült komoly eredményeket elérnünk. Most is erre készülünk, már dolgozunk az újabb többéves javaslatcsomagon, majd az abban szereplő célok megvalósításán.