Alkalmazkodnak a nagyvadak, szűkülő élettérben is szaporodnak

A múlt héten számoltunk be Magyarország, Ukrajna, Szlovákia és Románia természetvédelmi szervezeteinek közös programjáról, amely az ökológiai folyosók megőrzésére jött létre a Kárpát-medencében. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság a „Nyílt határok a vadon élő állatok számára a Kárpátokban” című projektjéről akkor Miskolcon számolt be. Július 26-án kedden Tokaj volt az újabb helyszín, ahol a projekt bemutatásra került. A nagyragadozók területi jelenlétét vizsgáló módszereket és eredményeket mutatta be, illetve az elvégzett DNS vizsgálatok eredményeiről számolt be Szabó Ádám, zoológiai szakreferens, a nemzeti park természetmegőrzési osztályáról.

38 ezer nagyvad

Európában (Oroszországot nem számítva) körülbelül 12 ezer farkas, 17 ezer medve és 9 ezer hiúz él, és ezen fajok több mint egyharmadának a Kárpátok régió ad életteret. Ezeket a védett, és ökológiai szempontból meghatározó, nagyragadozó emlősöket eddig nagy kiterjedésű, természetes élőhelyeik beszűkülése, az útépítések és egyéb infrastrukturális beruházások által okozott fragmentáció (feldarabolódás) növekedése is fenyegeti. E kedvezőtlen hatások ellenére az elmúlt évtizedekben a nagyragadozók populációja, különösen a farkasoké - köszönhetően nagyfokú alkalmazkodó képességüknek – Európa számos részén újra megjelent, gyakran konfliktusokat okozva ember és állat között.

Segítve a fajok fennmaradását

Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság partneri részvételével megvalósuló „Nyílt határok a vadon élő állatok számára a Kárpátokban” / „Open borders for wildlife in the Carpathians” című projekt a fenti problémákat vizsgálta egy szorosabb, az államhatárokon (Magyarország-Szlovákia-Románia-Ukrajna) átnyúló együttműködésben. A projekt során egyrészt a szakemberek közösen kidolgozott módszertan alapján feltérképezték az államhatárokon átnyúló kulcsfontosságú ökológiai folyosókat, melyek összekötik a vadon élő állatok szétdarabolódott élőhelyeit, a zöld foltokat, segítve ezzel a fajok fennmaradását. Másrészt a nagyragadozók közvetlen környezetükre való hatásának vizsgálata érdekében a kijelölt magyarországi monitoring útvonalakat a szakemberek rendszeres időközönként bejárták, mely során megfigyeléseket végeztek, és a nagyragadozó jelenlétére utaló fellelt életnyomokat (pl.: szőr, lábnyom, csapa, prédamaradvány, ürülék) dokumentálták. A farkas által hátrahagyott nyomok, non invazív minták felhasználásával a genetikai vizsgálatok arra alkalmas laboratóriumban kerültek elvégzésre.

A projekt másik fontos eleme a kommunikáció és ismeretterjesztés volt, mely tevékenység célja az ökológiai folyosók fontosságára, védelmére való figyelem felhívás, a nagyragadozók szerepének bemutatása a Kárpátok ökoszisztémájának megfelelő működésében, a nagyragadozók jelenléte elfogadásának segítése, és tágabb kontextusban a figyelem felhívása arra, hogy a természetvédelem és természeti kincseink megőrzése olyan tevékenység, melyhez mindannyian hozzá tudunk járulni.