Mikor két miskolci csapat volt az NB I.-ben

A Miskolci VSC városunk egyik nagy múltú egyesülete. Az ötvenes évek vége aranybetűkkel került be a klub történelmébe. A kézilabdacsapat bajnokságot nyert az NB I.-ben, és a labdarúgók is felkerültek a legmagasabb osztályba. Ez a bravúr akkor sikerült, amikor még labdarúgásunkat magasan jegyezték Európában. Hétről hétre legendás hírű futballisták léptek pályára a Kubik zöld gyepén, a nagyszámú szurkolósereg legnagyobb örömére. 

1911. december 9-én a MÁV-műhelyi étteremben alapították klubjukat a vasutas fiatalok. Sötét-piros (?!) színnel, melyet később a ma ismert zöld-fehérre változtattak. Az elmúlt 100 évben rengeteg tehetséges sportoló és vezető fordult meg a klubnál, sokat adott Miskolc és az ország sportjának a „Vasút”. 

De a mai témánk nem maga az egyesület, hanem a történetének egy szemelvénye, az NB I.-es szereplés. A Miskolci Vasutas Sport Club labdarúgói megnyerték az 1957/58-as NB II.-es labdarúgó-bajnokságot, így jogot szereztek a legmagasabb osztályban való szereplésre. 

A Vasút a szezon során ebben az összeállításban szerepelt a legtöbbet: 
Károlyi – Buna, Siklósi, Péter – Zoller, Kovács – Simon, Csorba, Tiba, Nyíri, Gyetván. Edző: Sztrányai József. 

1958-ban remek tavaszt produkáltak a zöld-fehér labdarúgók, veretlenül, a négy pont ősszel összeszedett hátrányt ledolgozva két fordulóval a szezon vége előtt bebiztosították bajnoki címüket. Pedig az MVSC két évig pályafelújítás miatt nem tudott hazai saját pályáján játszani, otthon fogadni ellenfeleit. Hol a Munkás otthonában, hol Diósgyőrött játszottak. A csapat edzője ­Sztrányai József, aki gyerekkorától a klub elkötelezettje volt, először mint játékos, később mint edző. 

Szóval, a Debreceni VSC elleni 0–0 azt jelentette, hogy a hátralévő két forduló eredményeitől függetlenül a csapat megnyerte a bajnokságot. 

Nagy készülődés előzte meg az NB I.-es idényt. A csapat szovjet túrára utazott, ahol három vereséget szenvedett. A baj nem is a vereségekkel volt, hanem azzal, hogy a vezetőség is a csapattal tartott, így nem sikerült jól a bajnoki rajt előtti erősítés. A szovjet túrán mutatkozott be az MVSC új edzője, Balogh Sándor, az Újpest egykori sokszoros válogatott védője. 

Új igazolás volt Kallus János (Szegedi VSE), Homovics András (MMTE), Lipták Rezső (Bp. Vörös Meteor) és a DVTK szabadlistára tett csatára – aki pár éve 56 gólt rúgott egy NB II.-es szezonban –, Dobó Zoltán. 

1958. augusztus 17-én került sor a füves pálya avatójára a Kubikban, a vendég a szovjet Szpartak Sztaniszlav volt. A mérkőzés ­1–1-es döntetlennel ért véget. Több mint két év után játszottak újra a hazai pályán. A körbeton lépcső munkálatai másnap kezdődtek, és augusztus 31-re készen is voltak, így 22 ezer ember befogadására nyílt lehetőség a Vasút otthonában. 

És... eljött a nagy nap, 1958. augusztus 31., a bemutatkozás a legjobbak között. 

Nagyszerűen mutatkozott be a Vasút az első osztályban. A mezőny legjobbja Buna volt. „Kitűnően helyezkedő, jó ütemérzékkel rendelkező, jól tejelő játékos, a labdának szeme van.” Csorba, Gyetvai és Nyíri nyújtott még átlagon felüli teljesítményt. „Az MVSC bemutatkozása várakozáson felül sikerült, meglepően jó játékkal győzte le a miskolci újonc tapasztaltabb, de gyenge formában lévő ellenfelét.” 

A mérkőzés után a tabella első helyén találta magát az újonc MVSC, ami valószínűleg soha vissza nem térő epizód volt a labdarúgó-szakosztály történelmében. 

A második fordulóban máris városi rangadóval folytatódott a bajnokság. Diósgyőrbe látogatott az MVSC. 

Diósgyőri VTK – Miskolci VSC 0–0 

Diósgyőr, 20 ezer néző. Vezette: Hernádi. 

Diósgyőr: Tóth – Verner, Szigeti, Jakobi – Török, Paulás – Iván, Csányi, Kiss, Fekete, Pál. Edző: Teleki Pál. 

MVSC: Károlyi – Hargitai, Buna, Péter – Zoller, Kovács – Kékesi, Csorba, Gyetvai, Nyíri, Pataki. Edző: Balogh Sándor. 

A mérkőzés nagy küzdelmet, de alacsony színvonalat hozott. Az MVSC állt közelebb a győzelemhez. A diósgyőrieknél Verner és Paulás, a vasutasoknál ismét Buna volt a mezőny legjobbja. 

A következő fordulókban először Dorogról hoztak el egy pontot a vasutasok, majd a Vasas ellen szenvedtek sima vereséget. A mérkőzések után, szeptember 28-án Plovdivban szerepelt a magyar labdarúgó „C” válogatott, melyben Károlyi és Gyetvai is szerepet kapott. 

A bajnokságban a Ferencváros ellen is sima vereséget szenvedtek Károlyiék, a mérkőzés csak azért érdemel említést, mert Dobó Zoltán végre bemutatkozott új csapatában. A Győr elleni 1–1 után a salgótarjáni 3–0-s vereség következett, majd a Tatabánya elleni hazai 1–2. A kiesésben rivális BVSC-t sikerült legyőzni idegenben 2–1 arányban – Károlyi bravúrjainak köszönhetően. A következő fordulóban a Hungária körúton szenvedett 4–2-es vereséget a Vasút. Az Újpesti Dózsa simán nyert a Kubikban (0–4), ezután jött a Csepel elleni „mélyütés” (0–8), Károlyi és Buna nélkül. A szezonzárón pedig a Bp. Honvéd nyert 3–0-ra Miskolcon. 

A félévi bizonyítvány felemás képet mutatott. A biztató kezdés után a csapat teljesítménye visszaesett, az őszi szezon végére teljesen leeresztettek a vasutasok. Ősszel Buna és Károlyi nyújtotta a legjobb teljesítményt. 

1959. február 18-án, a MÁV Erkel Ferenc kultúrotthon nagytermében tartották az MVSC taggyűlését. Balogh Sándor, a labdarúgócsapat edzője ezt nyilatkozta: 

Ezek után a tavaszi szezonnyitó mérkőzésen pontot raboltak a Vasas otthonából. A mérkőzésen sokadszorra is Buna János volt a csapat legjobbja, aki már az ősszel is többször válogatott formában játszott. 

(Folytatjuk...)