Lesújtó látvány fogadja a Miskolcra vonattal érkezőket - Fotókkal, videóval

Ha valaki Miskolcra érkezik vonattal – márpedig még ma is ezrek használják ezt a közlekedési eszközt – és kilép a Tiszai-pályaudvar egyébként impozáns épületének főbejáratán, „kedves” felirat fogadja: „Üdvözöljük Miskolcon!” Aztán ugyanez alatta még két nyelven: angolul és németül. Eddig ez rendben is volna: normális gesztus egy vendégeit köszöntő várostól. Az igazi meghökkenés élménye azután következik, amikor a „kedves vendég” azt látja meg, hogy az ominózius – amúgy erősen megviselt – üdvözlő táblát egy lepukkant aluljáró lejárati lépcsősora felett díszeleg. Kedélyes fogadtatás. Egy a vigasztaló benne, hogy a Miskolcra érkező vendégnek nem szükséges az invitáló felitat alatti aluljárót használnia az úton való átkelésre, mert az esztendők óta használhatatlan. Patkányok és egyéb csatornalakók feltételezhető otthona.  

Az elrettentő hatást fokozza a rozsdás vasrács, amely megakadályozza a bejutást az aluljáróba, és rajta két hatalmas festett ördögi arc. Pedig egykoron az aluljáró azért készült, hogy a gyalogosforgalom biztonságos legyen a pályaudvar és a villamos- és autóbuszvégállomás között. Mondhatjuk úgy is, egyenesen szerencse, hogy nem kell használni a lepukkant aluljárót, ma már a felszínen, festett gyalogátkelőhelyen teheti meg a tisztelt vendég az utat a buszig, villamosig. 

Vizeletszag terjeng 

Nincs hasonló szerencséje viszont annak a gyalogosnak, akinek a Gömöri felüljáró komplexumhoz tartozó gyalogos aluljárón kell átkelnie, mert éppen a vasúi sínek másik oldalán lakik, vagy arra vezet az útja munkába, iskolába, vagy bevásárolni a Búza téri piacra. Ha nem a cseppet sem hívogató aluljárót akarja használni, akkor kilométeres kerülőre kényszerül. Ha valaki a – név szerint József Attila utcai – aluljárón át akar kelni, akkor először az igénytelen külsőség riasztja el. Aztán megcsapja a csípős, gyomorforgató levegő. Ha lépteit szaporázva leér az aluljáróba, akkor – ha szerencséje van – nem talál emberi ürüléket, vagy vizelet tócsákat. Már csak az a dolga, hogy sietve felkapaszkodjon a túloldalon és igyekezzen elfelejteni a nem éppen marasztaló élményt. Mindezen az sem segít sokat, hogy az aluljáró falát kedvesnek ható graffiti alkotások díszítik. 

Aluljárni márpedig kell 

Miskolc egykoron az aluljárók városa volt. A város több pontján próbálták úgy megoldani a közlekedési csomópontokat, hogy zebrák helyett aluljárót építettek. Az egyik ilyen híres aluljáró ma is működik és a város legforgalmasabb ilyen objektuma. A három ágú építmény a Búza teret köti össze a Zsolcai kapu túloldalával és az Ady Endre utcával. Vitathatatlan a fontossága. Ehhez képes meglehetősen elhanyagolt, erősen felújításra szorult állapotú és ezen az sem sokat segít, hogy lent több kereskedelmi üzlet is működik. Sőt, van két büfé is, ha van valakinek gusztusa ott enni, vagy ételt vásárolni. Lassan elkerülhetetlen lesz, hogy a város költsön az aluljáró érdemi rendbetételére.  

Van, pontosabban volt egy nem sokkal kisebb forgalmú társa is a Búza téri aluljárónak, mégpedig az Avason a Szent György és az Ifjúság utca kereszteződésében. Három ág bonyolított le az igencsak nagy gyalogosforgalmat a csomópontban. A működtetése azonban problémás volt, így helyette egy rendőrlámpával védett kereszteződést alakítottak ki kijelölt gyalogátkelőhelyekkel. Egy ideig úgy tűnt, más funkcióban tovább élhet az aluljáró komplexum, de sem raktárnak, sem közösségi helynek nem volt hosszú életű. A lejáratokat vasráccsal, lemezzel lezárták, és hasonló sorson van, mint a Tiszai-pályaudvarnál lévő társa.

Van, ami működik 

Nem elhallgatandó, hogy vannak funkciójukban helytálló aluljárói is Miskolcnak. Például az, amelyik a Dózsa György utca alatt, a Fazekas iskola mellől kiindulva vezet át a másik oldalra, a gyalogosok megelégedésére. Hasonló van a Vörösmarty utca alatt is az élelmiszeráruház mellett, ám azt éjszakára lezárják, hogy ne legyen hajléktalanok szállása. Mindkét aluljáró állapota kielégítő. 

Videós tartalmaink továbbra is megtalálhatóak a YouTube csatornánkon.