Életem legnagyobb szakmai elismerése – mondja dr. Dobos László

Bárczi Emlékérmet adományozott dr. Dobos Lászlónak, a Miskolci Gyermekváros nyugalmazott igazgatójának, Miskolc díszpolgárának a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete (MAGYE), a szervezet fennállásának ötvenéves jubileumi ünnepségén. 

Ebben az évben Aczél Anna, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola Pszichopedagógiai Tanszékének alapítója kapott még hasonló kitüntetést – ez a legmagasabb szakmai elismerés a gyógypedagógiában.

Jelenleg időseknek segít

– Több díjat is kaptam életem során, de ezek között, mint életmű díj a Bárczi Emlékérem különleges helyet foglal el. Ebből minden évben mindössze kettőt adnak át a MAGYE konferenciáján – mondta dr. Dobos László, a Harmadik Kor Egyeteme Miskolc Közhasznú Alapítvány elnöke. – Aktív éveim során fogyatékkal élő emberekkel, főleg gyermekekkel foglalkoztam. Jelenleg az idősek életminőségének javítása, képzése kapcsán végzek társadalmi munkát.

Aktivizálták a gyerekeket

Munkatársaival hozzájárult a fogyatékkal élők integrált oktatásának kifejlesztéséhez. Ez is része a tekintélyes életpályának.

– Érettségi után orvosi egyetemre szerettem volna menni, de értelmiségi hátterem miatt nem vettek fel. Faluról Miskolcra kerültem betegtologatónak a megyei kórházba, 1957 augusztusában, 19 éves koromban. Három hét után gyógytornász képzés indult érettségizetteknek a paralízises gyermekek mellé, amire jelentkeztem. Hat évig ezekkel a gyerekekkel dolgoztam. Aztán fölvettek a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára, ami szakmai fejlődésem szempontjából az egyik legfontosabb időszak volt. Kezdetben képesítés nélküli pedagógusként dolgoztam a Károly utcai kisegítő iskolában, a mai Tüskevár Tagiskolában. Akkoriban az országban még nem létezett integrált oktatás és a fogyatékkal élő gyerekek kiszorultak a korosztályuk szabadidős tevékenységeiből. Ezt felismerve politechnika foglalkozásokat indítottunk és az iskolakertben kertészetet alakítottunk ki, amit a kisdiákok gondoztak. Az országban elsőként mi tartottunk nekik kulturális és sport rendezvényeket is. Sőt a miskolci úttörő szervezet táboraiba is befogadták növendékeinket – sorolta a nyugalmazott gyógypedagógus.

Megépült a gyermekváros

Több fontos gyógypedagógiai intézmény létrehozásában vett részt.

– A borsodi megyeszékelyen létrehoztuk a 12 főből álló logopédiai hálózatot. Ebben az időben nyílt meg az első gyógypedagógiai óvoda is Miskolcon. Most pedig korábbi kollégáimmal azon munkálkodunk, hogy egy gyógypedagógiai bölcsőde, illetve bentlakásos korai fejlesztő intézmény is működhessen a városban. A minél korábbi felismerés és fejlesztés a fogyatékosság területén nagyon fontos. Az 1960-as évek végén hirdettek meg több gyermek-, ifjúságvédelmi és gyógypedagógiai főelőadói állást, amivel engem is megkerestek. Hátrányos helyzetű, három műszakban dolgozó szülők gyermekei számára létrehoztuk az első „hetes otthont” először Hejőcsabán, majd Perecesen. A város akkor bízott meg, hogy képviseljem szakmailag a Miskolci Gyermekváros megépítését. Büszke vagyok rá, hogy sikerült megvalósítani a testvér gyerekek közös elhelyezését, ami akkoriban nem volt jellemző. 1972-ben létrejött a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete (MAGYE), amelynek alapító titkára voltam. Az egyesület kezdeményezésére létrehoztuk a speciális szakiskolákat, ami a hátrányos helyzetűek és fogyatékkal élők számára is lehetőséget nyújtott a középszintű továbbtanulásra. Itt szakképzett betanított segédmunkásokat – gazdasszony, kertész, kosárfonó – képeztünk – ismertette a díjazott.