Ilyen lehetett egykor a miskolci bor

Sokan elképzelni sem tudják, hogy milyen „bornagyhatalom” volt Miskolc az elmúlt évszázadok során. Hogyan alakult át a szőlő borrá? Hogyan alakult át a kereskedőváros iparvárossá? Ezekre a kérdésekre is keressük a válaszokat ebben az írásomban. Ezen ­írásomnak Gyulai Éva Szőlőbirtoklás Miskolcon a 16. században című könyve adta az alapját. 

„Itt az Avas, az Angyal-völgy, ‚s a’ kedves Bábonyi-bércz 
Olly Kintset tart, melly könnyebben ád pénzt, mint az arany-ércz.” 
(Strong Sámuel: Miskólcznak a javai – 1800-ból) 

A kezdetek 

A nagy-miskolci szőlők első említése 1313-ból való, amikor a diósgyőri uradalom feje, István nádor – Ernye bán fia – szőlőt adományozott a diósgyőri pálosoknak. Természetesen nem ekkortól számíthatjuk a szőlőművelés kezdetét városunkban, hanem már ennél sokkal régebben termeszthették azt környékünkön, de a 14. század előtti írott forrásaink ezt nem jegyezték le, illetve kevés adattal rendelkezünk abból az időből. Szóval ez a szőlő valahol a mai Csanyik környékén volt, az akkor még létező Csanyik (Chenik) község lakói művelték. 1315-ben pedig ismét szőlőt adományoz nádorunk a diósgyőri és a szentléleki pálos kolostorok számára. 

Hiába a „késői” említés, a szőlő- és borkultúra akár a honfoglalással is egyidős lehet. Miskolcot konkrétan szőlőbirtok kapcsán 1325-ben, egy Fülöp nádor által írt oklevélben említik, melyben Miskolc határleírásában egy köves út mellett a Szécsi család tulajdona húzódik, valahol Bábony és Keresztúr falvak határában. 

1343-ban Demeter esztergomi kanonok a Pecér-völgyben ajándékoz két szőlőt a diósgyőri pálosoknak. Érdekesség, hogy még ekkor is István nádor birtokaként említi a területet, pedig már régen nem a kegyvesztett család birtokában volt – sőt a családban ekkor már senki sem élt a fővesztéssel járó elmarasztaló ítélet miatt. 1364-ben Nagy Lajos királyunk is néven nevezi oklevelében a diósgyőri szőlőket egy birtokcsere kapcsán. Ebben az évben csatlakozott a diósgyőri uradalomhoz Miskolc városa is egyébiránt. 

Az első miskolci szőlőadásvételt 1494-ből ismerjük. Dobó Ágota, Klára és Dorottya Fülöp Tamásnak adja el az anyjuktól örökölt szőlőt az Ágazat-hegyen. 1499-ben pedig Balázs Máté özvegye, Erzsébet és a Máté fivérek adásvételéről szól a fáma. 

Gyümölcsös aroma 

Hogy milyen lehetett a miskolci bor? Minden bizonnyal fehérborban kell gondolkodnunk, jó, gyümölcsös aromával. Az egészen sötétsárga árnyalattól a világosabb fehérig, széles skálán mozoghatott a miskolci bor színe. Valószínűleg nagy cukor- és alkoholtartalmú, mézízű, nehéz, testes borok lehettek, hasonlítottak a mai hegyaljai borokra. Miskolcon is készítettek aszút, melyet csak a legnemesebb földben lehetséges. 

Bél Mátyás így ír a miskolci borokról 1723-ban: 
„Kellemes íze és egészséges volta az ínyt csiklandozza-e inkább vagy a gyomorra nézve egészségesebb-e vitás.” 

Valószínűleg a furmint, a sárfehér, a dömjén, a polyhos, a fehér kadarka, a sombajor, a fekete poshadt cigányszőlő, a piros bakator, az erdei bakator és a beregi rózsás lehettek a környékünkön termesztett szőlőfajták. 

Benkő Sámuel a miskolci borok közül 1782-ben a Szent György elnevezésűt a legjobbak közé sorolja. 

A kereskedőváros 

A városi fejlődés és a szőlőkultúra együtt jártak a 14–15. századi Miskolcon. Dr. Tóth Péter történész a borsodi mezővárosok 14. századi „átrendeződését” a gömöri bányavidék benépesítésével magyarázza. Szerinte ebben az időben bontakozott ki a fejlett szőlőkultúra a vidékünkön. A bányavárosok környékén több tucat agrárfalu is létesült, melyek élelemmel ellátták őket, viszont a borral adósak maradtak. A Putnok „fölötti” területen nem lehetett szőlőműveléssel találkozni, a várostól délre azonban komoly szőlőtermesztés bontakozott ki. Valamikor ekkor jöhetett létre a Felvidék és a lengyel területek felé az a kereskedelmi útvonal, mely évszázadokon át fennállt. 

A miskolci polgárságot először Mátyás király rendelete mentette fel – 1471-ben – a borkilenced fizetése alól. Ezt addig az uradalomközpontban kellett fizetni a diósgyőri várnagyok részére. Ennek ellenére az uradalom vezetői ezt a jogot számtalanszor megsértették, a kilencedet követelték a miskolci gazdáktól. Érdekesség, hogy a miskolci nemeseknek alig-alig volt miskolci szőlőbirtokuk. A megye más településein azonban annál inkább, melynek termését a városi pincéikben őrizték. Emiatt kerültek gyakran összetűzésbe az uradalommal, a kilenced mentessége kapcsán. A török rabiga alatt is folytatódott a borkereskedés, azonban a török nem itta a bort, nem kellett kilencedet fizetni neki. 

1694-ben jelent meg először Miskolc pecsétjében a szőlőfürt. A miskolci kézműiparosok, céhek címerében is észrevehetőek a borkultúra nyomai, a szőlőfürt, a venyige és a hordó. 1577-ben Miskolcon 14 szőlőhegyen 627 gazdának volt szőlője. Ebből 117 az Avason, 105 a Bábonyibércen, 83 a Bedegvölgyön, a többi szerte a városban. 

Miskolcon soha nem volt annyi bor, amely annyi pincét indokolt volna, amennyi a város területén található volt. (Csak az Avason 800 pince található.) Egy kereskedelmi központ volt városunk, ahol egy ideig tárolták is a borokat az azzal kereskedők. 

A szőlőhegyek 

Érdekesek a szőlőhegyek elnevezései. Az összes középkori névvel ma is találkozhatunk, valószínűleg már a honfoglaló, ideérkező magyarság adott nevet a városunkat körülölelő hegyeknek, domboknak. 

A Szent György az itteni, középkori eredetű kápolna után kaphatta a nevét. A Győrfele, Bábonyibérc a szomszédos helységektől eredeztethető. A Likoldal, a Kerekhegy, a Nagy- és Kiságazat a területi formája után kaphatta a nevét. A Középszer a Csaba és Miskolc közötti határrész elnevezése. A Bedegvölgy elnevezést Pesty Frigyes a Nyári de Bedegh családtól eredezteti, de ezzel az elnevezéssel már akkor is találkozhattunk, amikor nekik még nem voltak birtokaik a környéken. Valószínűleg a beteg szavunk után, valamilyen természeti vagy egyéb káresetből adódóan kaphatta nevét a terület. Az Örömhegy elnevezése a tatárok elvonulásához köthető, ott ünnepelték ezt a legenda szerint. Az Istenhegy és a Kálnás elnevezés az idők homályába vész, szakrális eredetük lehet. A Ruzsin akár a ruszin szóból is kialakulhatott, ruszinok által művelt szőlőhegy gyanánt.

(Folytatjuk...)