Ló és lovasa elválaszthatatlan egység

A magyar ember és a ló elválaszthatatlan egymástól. Az ábrázolásokon a harcosokat, a fejedelmeket, királyokat is mindig lóháton látjuk, de a földműves is használta a lovat, főként munkára. A történelem folyamán átértékelődött és formálódott a nemes állat és az ember kapcsolata, de a lovasíjász és a lovashuszár még mindig a magyar nemzet tipikus jelképei.

Elkötelezettek a lovassport iránt

Appel Gusztáv a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Lovas Egyesület alelnöke, két lányával, Alexandrával és Judittal lovardájukban főleg gyermekekkel foglalkoznak. Emellett minden rangos hazai díjlovas, díjugrató versenyen képviseltetik magukat, és elkötelezett népszerűsítői a lovas sportnak hazánkban, illetve megyénkben. Arra kértük a családfőt, hogy ossza meg gondolatait a lovakról nemzeti ünnepünk kapcsán.

Először is tisztázni szerette volna, hogy a család lovak iránti szerelme hogyan kezdődött. A lányai voltak „a ludasak az ügyben”, hiszen ők könyörögték ki kicsi korukban, hogy tartsanak lovat – emlékezett vissza Appel Gusztáv. Majd hozzátette, hogy valószínűleg a család századokkal ezelőtti felmenői is okai lehetnek ennek a genetikai vonzódásnak, hiszen volt közük a lótartáshoz már akkor is. A nőknek nagyon jó az emlékező tehetségük, ők zsigerileg tudják, hogy már az évezredekkel ezelőtti életben is a ló volt a legfontosabb az ember számára. Az volt a vagyon, a biztonság, az utazás és az étel is – hangoztatta a szakértő. A kislányok ezért különösen vonzódnak a lovakhoz. Amikor a lovardába hoznak egy 6-8 éves gyereket, a lány 5-10 percen belül boldogan, nevetve lovagol. A fiú gyermek általában 2-3 óra elteltével is szorong vagy fél. Tulajdonképpen van is mitől félni, hiszen a ló magas, és rajta ülni nem tűnik azonnal biztonságosnak. Amikor pedig elindul, nem tudni merre fog mozdulni az állat, ehhez már tapasztalt lovasnak kell lenni, hogy ezt kezelni tudja valaki. A lány ősi ösztöneivel szemben azonban a fiút a kíváncsisága hajtja, ezért akar mindent kipróbálni – vélekedett Appel Gusztáv.

A lószerelem megmarad

A versenyzők között jellemzően több a lány úgy 18-20 éves korig. Látszik a Nemzeti Vágta mezőnyében is, hogy rengeteg lány induló van. Aztán sokan abbahagyják a lovaglást, mert más hivatást, karriert választanak vagy mert jön a szerelem, házasság, családalapítás. Néhányan hobbiként megtartják, de versenyszerűen már kevesen foglalkoznak vele. A magasabb kvalitású, nemzetközi versenyen már több a fiú, illetve férfi a lovasok között – emelte ki a szakember. Azt szokták mondani, hogy az a férfi, aki fiatalkorában megfertőződött a lószerelemmel, az már élete végéig lovas marad.

A király a legjobbat kapta

A nemzetünk egyik jelképe a ló, ez nem vitás. A feljegyzések szerint a vándorló harcosok, esetenként zsoldos katonák - akik előőrsei voltak a honfoglaló magyaroknak – mindannyian lóháton közlekedtek, több ezer kilométert leróva a földrészeken keresztül – mondta az alelnök. De mi máson is tették volna mindezt, hiszen ez volt az egyetlen közlekedési eszköz. A ló kimagasló szerepe abban is megmutatkozik, hogy a középkorban a király után rangban előkelő helyet foglalt el az istállómester is. Ő felelt ugyanis a király lováért, kiképzésért és ápolásáért. Nem volt mindegy, milyen ló szolgálja a királyt és annak épségét. Ezért ő a minden szempontból tökéletes állatot kapta.

A „spanyol iskola” magyar gyökerei

A történelem folyamán a magyarok mindig tartottak lovat és az volt az utolsó, amit eladtak, ha már nagy volt a baj. Az igazi lovas számára pedig még ma is az első helyen van az állat. Először annak kell enni és inni adni, és csak utána jön az ember. Ezt a törődést meg is érdemlik, mert rendkívül értelmes, okos és készséges állatok, hű társai az embernek. Nagyon jó felfogásúak és könnyen taníthatóak. Ha megértik, amit meg kell csinálni, akkor elvégzik a feladatot – hangsúlyozta Appel Gusztáv.

A betanított ló vigyáz a lovasára. Mindig tudja, milyen ritmusban ügessen, hogy aki ül rajta, biztonságban legyen. A lovasíjászok például szár nélkül lovagolnak csak a lábukkal tartva a lovat, mégsem esnek le. Ez a világhírű nomád harcmodor természetesen nem csak ránk volt jellemző, de Európában kétség kívül a magyarok alkalmazták a legtöbbet és legügyesebben – tudatta a szakember. A szakirodalomban arról is találni értekezéseket, hogy a díjlovaglás, az úgynevezett „spanyol iskola” elődje is a magyaroktól ered. Szintén egy harcban használt metodika nyomán alakult ki. Ugyanis a harci lovaknak kifeszített köteleket kellett átlépni magasra emelve lábaikat, ebből jöttek a tánclépésre hasonlító mozdulatok.

Az iskolások imádják

A lovak és a lovassport népszerűsítésére vannak nagyon jó kezdeményezések Magyarországon már egészen kicsi gyerekeknek is. Megyénkben is évekig volt iskolai lovagoltatás, amikor 30-40 tanulót is elvittek egyszerre a lovardába egy-egy intézményből, azonban ez a program a legtöbb helyen pár éve már elhalt a tanárok terheltsége miatt. Maga a sport nem olcsó - ha valaki versenyszerűen akar vele foglalkozni -, hiszen legjobb, ha van saját ló, amelynek tartása, gondozása anyagi ráfordítást igényel. Hobbiszinten azonban valamivel kevesebb pénzbe kerül, könnyebben elérhető bárki számára – vélekedett Appel Gusztáv.