Az írónő számára Molnár Piroska nem a díjak „híres” Piroskája

„Életem egyik legnagyobb öröme, immár 35 éve, hogy barátomnak mondhatom Molnár Piroskát" – elevenítette fel a József Attila-díjas költő, író, irodalomtörténész, annak kapcsán, hogy Molnár Piroska színművész életműdíjat kap a 18. CineFest Miskolci Nemzetközi Filmfesztiválon. A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színésznő a CineFest szeptember 9-i, pénteki nyitógáláján veszi át az elismerést. Petrőczi Éva sokféle területen alkot, írói munkássága mellett többek között műfordító, publicista, irodalomtörténész. A Molnár Piroskával közös alkotómunkáról is kifaggattuk.

- 1987-ben barátkoztunk össze, amikor Jancsó Adrienn felkérte Piroskát, és felkért engem is, hogy készítsünk egy életdrámaszerű estet, az akkor még ifjú én, azaz a fiatal költő Petrőczi Éva akkori életművéből, amelynek Piroska jóvoltából és Dobozy Borbála gyönyörű csembalójátékával kísérve, fergeteges sikere lett. Annyira, hogy ezt az estet meg is kellett ismételnünk. Az első alkalommal még a sámlikat is behozták, szinte egymás ölében üldögéltek az emberek. Azóta rendületlen tart a barátságunk, és nemcsak úgy, mint két művészeti ág művelői. Amikor a legnagyobb pandémia idején azt jeleztem neki, hogy Piroskám, megírtam ezt és ezt a verset, megtennéd-e, hogy beolvasod – mert van egy pici házi stúdiója, ami rendkívül jól működik –, előfordult, hogy perceken belül itt volt nálam a kész felvétel, mondta Petrőczi Éva. - Rengeteg könyvem születéséhez segített hozzá, meg sem tudom számolni azokat a premiereket, a Ráday Könyvtártól a Nemzetközi Könyvfesztiválig, ahol ő mondta a verseimet. 

Az elmúlt időszakban hangoskönyveket is készítettek közösen. Régi barátságuk és alkotói kapcsolatuk jegyében az írónő (akit számtalan szál köt Miskolchoz is) azonnal Molnár Piroskát javasolta a hangoskönyvek felolvasására. 

- Felhívtam Piroskát, aki azonnal igent mondott. Óriási szerencsénk is volt, ugyanis a „Keresztanyu” című film forgatásai akkoriban több mint egy hétig szüneteltek, és ezalatt ő négy könyvemet felolvasta, köztük a 70. születésnapomra készült „Könyörgés, márciusi hóban. Összegyűjtött versek" címűt is, vagy éppen a „Nagyapa meséi” című, főleg Erdélyben játszódó gyerekkönyvet, s végül egy ötödiket, „Ida és Gyula, Dédszüleim története” névre hallgató családregényemet közösen az ő gyönyörű orgánumával, s az én mindmáig „kislányos” hangomon.

- Piroska nekem nem a díjak Piroskája, nem a „híres Piroska”, hanem az a nem mindennapi teremtmény, aki a 12 éves kisfiamnak - aki most már elmúlt 42 éves és komoly történész - amikor nagyon csúnyán köhögött, nem volt rest felhajtani valamilyen különleges hársmézet. Akkor még kaposvári színész volt, és onnan hazafelé tartva pici kocsijával beállított akkori, lakótelepi lakásunkra. Azzal az őrangyali szöveggel, hogy „Hozom a gyógyító mézet az én kis lovagomnak!” Nekem ő nem azért a nemzet híressége, amiért az emberek zömének. Óriási tehetség, de legalább akkora az embersége, mint a színészi, színpadi és filmes zsenialitása. És mivel ez szinte minden „híresemberi kategóriában" és szakterületen olyan ritka, mint a fehér holló, ezért ő számomra életem egyik legszeretettebb asszonyembere.