Boldogságot hozó karácsonyi ének

Az én legkedvesebb karácsonyi emlékem az volt, amikor körülbelül hat évesen a falunk templomában, a „Csendes éjt” énekeltem. A szívem megmagyarázhatatlan melegséggel és szeretettel telt el, és az utána következő két versmondásom sem tudta visszaadni azt az érzést, amit akkor, ott a templom csendjében éreztem. Éneklés közben nem féltem, sőt, nagyon is élveztem a figyelmet. Láttam, hogy mennyien elérzékenyültek a dallam hatására, és nagyon boldog voltam. Hazafelé egész végig csak arról áradoztam, amit a templomban átéltem. Amikor a vacsoránál helyet foglalt végre az egész család, vidáman hallgattuk egymás történeteit. Az öcsém négy évvel fiatalabb, még akkor nagyon kicsi volt, de azt hiszem ő örült a legjobban, szinte lubickolt a figyelemben. Amikor aztán az ajándékbontásra került a sor, már nem is voltam annyira izgatott és lelkes, mint előtte. Semmi sem hasonlított ahhoz az élményhez, amit a templomban és a vacsoraasztalnál átéltem. 

Molnár-Kovács Anna 7. osztályos