Ilyenkor hideg a vas, nehezebb a szerszám is

1983. január 2, vasárnap, napkelte 7.32, nyugta 16.04. 

Deres, borús hajnalon csöngött az ébresztőóra, minden házban, ahonnan vonatok, autóbuszok, villamosok vitték az első munkanap délelőttös műszakjának dolgozóit. Az öltözők vasszekrényeiböl előkerültek az olajtól merev munkaruhák, a félretaposott sarkú bakancsok. Helyükre került a még az otthon melegét őrző utcai ruha, a táska, a táskában nylonban az ünnepi étkekből maradt töltött csirke, kirántott hús, füstölt kolbász: a reggelinek való, kendőben a már kissé fáradt, szikkadt kenyér.

A gyárvárosokban reggel 6 órakor könyörtelenül megszólaltak a munka kezdetét jelző kürtök, dudák. A nagy csarnokokban kék hidegséggel kigyulladtak a góliátégők, megindultak a villanymotorok, munkájuk fölé hajollak a munkások. Elkezdődött. 

Miskolcon, a December 4. Drótművekben tegnap a megszokott hétköznapi munka folyt. A huzalmű gyáregységben Béres Sándor művezető körülmutatott a nagy zajban; mindenki a helyén, minden gép dolgozik. A hálóhegesztő üzem gépsorát Kapus László irányította, aki szívesen emlékezett vissza a szilveszterre, amelyet otthon, Szirmabesenyőn töltött felesegével és két kisgyermekével. 

Tegnap, a délelőttös műszak nyolc órája alatt a gyárban 85 tonna huzalt, 20 tonna sodronykötelet, 12 tonna színesfém-kábelt, 4 tonna acélszemcsét, 20 tonna hegesztett hálót és 2,5 tonna betonfeszítő pászmát állítottak elő, amelynek 20 százaléka export.

A Borsod megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóival a miskolci Avas-dél II. ütemének munkaterületén találkoztunk; a tegnapi vasárnapon pénteki munkarend szerint dolgoztak, vagyis reggel 7 órától fél 2-ig. Mikula Sándor és Varga Árpád daruszerelőknek Torna Bertalan és Bányáczi Bertalan pályaépítő segített. Négy toronydaru reggel még vízszintes helyzetben pihent. As építők kezére elkélt a védőkesztyű, hiszen hideg a vas, és ilyenkor nehezebb a szerszám is.