Akár felhőkarcolók is épülhettek volna az Avason

Éppen ötven éve, 1973-ban kezdték építeni a lakótelepet az Avason. Ez volt az első ütem, amit aztán további kettő követett. A lakótelep a mai formáját 1985-re érte el. A betondzsungelt lehet utálni, hiszen tény, nincs jó híre országszerte, és lehet szeretni is: jelen sorok írója közel az Avas kilátóhoz, a 3. ütemben élt évekig, és imádott ott lakni.

Az Avas dombja a panelrengeteg megépítése előtt a szőlőiről és borairól volt híres, a szőlőkultúra azonban a szőlőket sújtó úgynevezett filoxéra járvány miatt az 1880-as években megszűnt, háttérbe szorult. A virágkorát élő diósgyőri kohászat dolgozóit és családjaikat pedig bő 50 év múlva el kellett helyezni, számukra épültek a lakótelep első ütemének lakásai az Avasra. 

A dombra épült lakótelep –  több mint 10 ezer lakásával – ma az ország egyik legnagyobb lakótelepe. Ezer helyen olvasni, hogy annyian élnek az Avason (vagy legalábbis éltek fénykorában), mint amennyien Heves vármegye székhelyén, Egerben. A lakótelep város a városban.

Városi legenda

De vajon miért az Avas tetejére épült? És miért épp egy betondzsungel?  

Nagy Attila helytörténész, az épp tízéves miskolcadhatott.hu blog szerzője oldalán több érdekes cikket olvashatunk az Avas történetéről. 

– Sőt, az Avasról egy könyvet is írtam, nem feltétlenül a lakótelepről, hanem a dombról - mondta portálunknak. A kötet Miskolc eltitkolt dombja címmel jelent meg. Ebben a kötetben is ott az a fejezet, amire felfigyeltünk a blogján, és amely azzal foglalkozik: más tervek is születtek korábban a domb beépítésére. Elöljáróban egy városi legendát említ a "miért éppen Avas?" kérdésünkre.

Izgalmas, de elfelejtett terv

– A legenda szerint először Felsőzsolca mellé tervezték a lakótelepet. Oda, ahol most a bevásárlóközpont van - mondta. Aztán a város egy fontos embere Miskolc felé utazván meglátta az Avas dombját, és úgy gondolta, milyen izgalmas lenne, ha a város felé vonatozók hatalmas lakótelepet látnának. – Persze, ez csak szóbeszéd, de tény, hogy annak a bizonyos miskolci elöljárónak végül igaza lett: valóban a magas házak az elsők, amiket észreveszünk a város felé haladva. 

Nagy Attila hangsúlyozta, mivel nem építész, nem szeretné ezzel a szemmel megítélni a lakótelep létjogosultságát, de érdekli, és szívesen kutat a témában. Az említett blogbejegyzésben egy meg nem valósult fejlesztésről ír. Egy a 60-as években készült tervről az Avas beépítésére, ami egészen izgalmas. 

– Amikor a terv képi anyagát nézegettem, azt hittem, csak áprilisi tréfa – mesélte. – Aztán, amikor utánanéztem a korszak építészeti szaklapjaiban, megtaláltam az Avas beépítésére vonatkozó látványterveket, kiderült, nagyon is komoly. A pályázatra egyébként 8 kollektíva anyaga érkezett, tehát ennyiféle építészeti elképzelés volt arra, hogy hogyan lehetne az ebben korszakban – leginkább a kohászat munkaerő-igényéből adódó  – demográfiai bummot kezelni. Ma bő 50 év távlatából futurisztikusnak tűnnek az elképzelések.

Extra magas házak

A terv egy 1966-ban kiírt tervpályázatra született, Nagy Attila pedig az 1967-es, Városépítés néven kiadott folyóiratban találta meg Heckenast Péter írását, amely részletesen összegzi a tervpályázatra beérkezett műveket. Az Ybl-díjas építész – aki többek között a Kilián-Dél lakótelepet is tervezte – fontosnak tartotta, hogy egy lakótelep élhető legyen, tele zöld felületekkel. A tervek extra magas házakban gondolkodtak, van köztük 15-20, sőt két 30 emeletes is, valamint egy piramisban, ami a lakótelep közepére tervezett közintézmény-központ volt.

Nagy Attilától megtudtuk, a tervet a következő 10 évben annyiszor kellett módosítani, hogy tulajdonképpen semmi nem valósult meg a Heckenast Péter által megálmodottakból. Az 1976-os főépítészi beszámolók pedig már arról árulkodtak, hogy a korábbi tervpályázathoz képest milyen változtatásokat eszközölnek az építkezésnél. Az eredményt - fél évszázad távlatából - pedig jól ismerjük.