Deja vu

Majd negyedszázad telt el azóta, amikor Törökországban a mostanihoz hasonló méretű természeti katasztrófa pusztított. Öt nappal a hatalmas földrengés után Izmit városában már a minimálisra csökkent a remény arra, hogy túlélőt találnak a romok között. Mancs, a miskolci kutya azonban jelzett. Egy négy éves kislány volt az, akit felfedezett a négylábú mentőangyal, aki ezáltal hőssé vált és Miskolc belvárosában szobor is őrzi emlékét. Hatira - így hívják a megmentett hölgyet - tizenhat évvel később Miskolcon járt és hálával emlékezett Mancsra.

Mancs már nincs közöttünk, de a nyomába lépett hasonló képsségű négylábúak - Hope, Nózi, Smile, King - hasonló okok miatt járnak Törökországban. Ha sikerülne akácsak egy túlélőt találni a földrengés miatt összeomott épületek romjai között, elmondhatnánk, hogy beteljesítették feladatukat. Nem bánnánk, ha a hírek megmentett emberekről szólnak. És akkor jönne a deja vu érzés.