Részt vettem a halottlátó szeánszán

Miskolcon hirdetett szeánszot Kiss Kató, az országszerte híres halottlátó. Meghívott rá, így elmentem.
– Kíváncsi vagyok, de szkeptikus – jegyeztem meg előljáróban.
– Az nem baj, nem kell hinni benne. Ne legyenek elvárásai, legyen nyitott, elég, ha tiszteljük egymást, aztán meglátja, mit tapasztal – válaszolja.  
– A szeánszra megy? – kérdezi egy hölgy az épület bejáratánál, majd a bólintásomra elirányít egy távoli helyiség felé. A terem előtt ott ül Kató, telefonál, a korábban látott fotók alapján azonnal megismerem. Megvárom amig befejezi, váltunk néhány szót: az első benyomás alapján kedves, érdeklődő, jóindulatú, ez az érzés az est végéig bennem marad.

Nincsenek "kellékek"

A teremben körülbelül tízen ülnek egy asztal körül, érezni a feszültséget, legalább is én úgy érzem. Végignézek rajtuk, sok köztük a fiatal, majd' mindenki előtt toll és papír. Az asztalon egy illatgyertya pislákol, más "kellék" nincs, és ez tetszik: attól tartottam, hogy lesz minden, varázsgömb, teátrális mozdulatok, besötétített szoba. De nem. Ez a természetesség végig jellemző lesz a bő két órára. Kató bejön, minden résztvevőhöz egyenként odalép és bemutatkozik, kiderül, sokan ismerősök már számára, nem első alkalommal jöttek, őket öleléssel üdvözli. Azt korábban mesélte még (ezt meg is írtuk), hogy régebben  200-300 főnek szervezett egyszerre spirituális előadásokat – ezeken tombolahúzással választották ki azokat, akik kérdezhettek – de ez nagyon megterhelő volt számára, ezért döntött a kiscsoportos szeánszok mellett.

Nincsenek kételyek

Kató leül, elmondja, hogy miben lesz részünk: igyekszik megidézni, akikkel beszélni szeretnének a résztvevők. Ígéri, utána nem maradnak velünk a lelkek, ez egy kicsit megnyugtat. Mindenkit végigkérdez, ki miért jött, és kivel szeretne beszélni. Egy idősebb hölgy az édesanyjával, egy másikuk az elhunyt férjével. Van anya-lánya páros, két fiatal fiú, egy fiatalasszony, akinek férje tragikus körülmények között hunyt el, így szeretné megtudni, mi is történt valójában. Egy másik, háromgyermekes asszony az édesapjával beszélne, és van egy házaspár, a férj az alig egy hónapja elhunyt apjával lépne kapcsolatba.
Kató néhány pillanatig maga elé néz, és idézi az első halott szellemét, elmondása szerint az asztal végén ülő fiatal fiúhoz érkezett meg a nagymamája. A fiú ráismer apró jelekből, apró kétely sincs benne. Ez egyébként jellemző az egész estére. Egy-egy ruhadarab, fotó, megidézett időpont, helyszín említése: mindenki ráismer elhunyt szerettére, biztosak benne, hogy ő érkezett, és szeretne velük kapcsolatba lépni. A résztvevők megnyílnak egymás előtt is, elárulják titkaikat – idegeneknek – lelki kínjaikról, családi problémáikról vallanak. A fiatal fiú például elárulja a nagymamájának, hogy mennyire egyedül van, nem találja a helyét, nem tudja, mihez kezdjen magával. A nagymama Kató szavaival üzen: jó fiú ő, jók vele a szülei, szakmát kellene tanulnia, gondolkodjon el, mi az, ami érdekli. És segítsen az édesanyjának a házimunkában, mert látja, hogy nem segít, konkrét példákat említ. És a fiú bólogat, valóban így van, ezentúl segíteni fog.  

Folyik a könny a szeméből

A házasokra rápirít a túlvilágról a férfi édesapja, hogy törődjenek többet egymással, a fia becsülje meg a feleségét. (A fiú bevallja, valóban elhidegültek egymástól.) Az anya-lánya párosból az anya megtudhatja, hogy hamarosan új párra talál, sőt, elhunyt exe az unokájaként születik újjá. Egy hölgyet arra kér a férje, hogy bocsásson meg neki, engedje el, mert így a köztes létben ragadt. Az egyik lélektől a szíve fájdul meg Katónak – ebből arra következtet, hogy a szívével volt gondja az elhunytnak (így is volt, bólogat a hozzátartozó) – míg egy másik megidézésekor könny folyik Kató szeméből (mutatja, hogy csak az egyikből): szerinte a lélek sír, és ezt ő így közvetíti.
Van persze olyan, hogy a halottlátó valami olyat mond, amire nem ismer rá a hozzátartozó. Kató szerint semmi baj, ezért kell a toll, a papír, tanácsolja, hogy írják fel a szavakat, és gondolkozzanak el rajta. Mint mondja, néhány nap, és rájönnek a megoldásra. Az egyik hölgy bólogat, ő is így volt vele, egy korábbi szeánszon hallottakat később értett meg.

A szeánsz során mindenkihez érkezik valaki, mindnyájan személyre szóló – főként életvezetési – tanácsokat kapnak megidézett hozzátartozóiktól. Arra kíváncsi lennék, mennyiben segítenek, segíthetnek-e hosszútávon az elhangzottak. Meglep viszont, hogy amikor Kató firtatja, kérdeznének-e valamit a halottól, a többség lényegtelen kérdéseket tesz fel. A lélek pedig sokszor utal arra, ahol ő van, már nem fontosak a korábbi problémák. 

Az estről – úgy érzem – mindenki megnyugodva távozik. Kató búcsúzóul megölel. Zsong az agyam, nem tudom hová tenni a hallottakat, mégis természetesnek tűnt minden. Azért este nehezen alszom el.