A világon egyedülálló mésztufabarlang

Az Anna-barlang 

A lillafüredi mésztufabarlang attól olyan különleges, hogy a világon csak hat hasonló létezik, mivel nem tengeri mészkőben jött létre, hanem mésztufában. 272 méterrel a tengerszint felett nyílik, és a felfedezője Stark András bányász volt, aki a hámori kohók vízellátása érdekében tárót szeretett volna nyitni a környéken, a helyiek szerint 1833-ban. A XIX. század vége felé azonban feledésbe merült a barlang, a kohók bezártak, a bejáratát benőtte a növényzet, és belepte az iszap. 

Kadic Ottokár hat éve kutakodott már a Bükk barlangjai között, amikor meglepve tapasztalta, hogy itt egy barlang nyílik. Ő adott először részletes jellemzést a helyről 1912-ben. A barlang hossza 568 méter, de csak 200 méter látogatható belőle. 1951-ben nyilvánították védetté, 1982-ben pedig fokozottan védetté. 

(epa.oszk.hu – Az Anna-barlang nevének eredete) 

Érdekesség, hogy a barlangban, a Szív nevű képződménynél tartotta meg az esküvőjét Borbély Sándor – aki a miskolci barlangkutatás úttörője volt – Prahács Katalinnal 1953-ban. A szakirodalomban és a köznyelvben is több néven ismerték a barlangot: 

– Hámori-barlang 

– Mésztufa-barlang

– Forrás-barlang 

– Forrásmésztufa-barlang

– Hétforrás-barlang 

– Petőfi-barlang 

– Csepegő-kő-barlang

 – Négyforrás-barlang 

Petőfi Sándor is meglátogatta – 1847 júniusában –, innen származik az egyik elnevezése.

Régen a barlang templomként is szolgált, mindaddig, míg a hámori templom fel nem épült.

A háború alatt óvóhelyként isműködött.

Jelenleg szabadon látogatható. 

Gyógybarlang Lillafüreden: a Szent István-barlang 

A mai, mesterséges kialakítású bejárata az Eger felé vezető út mellett található, a Palotaszállótól pár száz méterre. A legenda szerint úgy fedezték fel, hogy egy kutya beleesett, valószínűleg a mai Nagyterembe. Ott volt a természetes bejárata a barlangnak. Állítólag a Nagyterem falán még ma is látható az ide beesett kutya kétségbeesett kaparásának nyoma. A helyiek azt mesélik, napokig vonyított szegény eb, amíg pár fiatalember a segítségére sietett, és kimentette. Nem gondolták, hogy a barlang jelentős lenne, nem gondolták azt sem, hogy jelentős természeti értéket képviselne, vagy azt, hogy gyógyhatású lenne. (Pontosan úgy, ahogy Miskolcról sem gondolná ezt az ide látogató, pedig mindhárom igaz rá.) 

Kadic Ottokár 1913-ban vizsgálta meg a barlangot, de nem találta jelentősnek, így csak szűkszavúan írt róla. A barlangnak pár évig neve sem volt, de mivel a Szent István-lápa alján volt található, ezért Szent Istvánról lett elnevezve. 1927-ben folytatták a barlang feltárását, Révay Ferenc és csapata ekkor talált rá a barlangban a különleges cseppkőképződményekre. Mivel a szakemberek látták, hogy idegenforgalmi szempontból is jelentős lehet, ezért kialakítottak egy mesterséges, jól kiépített lejáratot. A barlang 1931-ben nyílt meg a látogatók előtt.

(Éliásné Szepesi Zsuzsanna: A Szent István- és az Anna-barlang denevérállománya az 1930-as évektől napjainkig – szakdolgozat, Debreceni Egyetem Mezőgazdaságtudományi Kar) 

A hely 1951-től védett, 1982-től fokozottan védett státuszt kapott, 1991-ben pedig gyógybarlanggá nyilvánították. A barlangban az állandó hőmérséklet 8–10 fok között mozog, a páratartalom majdnem 100 százalékos. A levegő ezért teljesen por- és pollenmentes, így 1989 óta a Fekete-teremben légzőszervi betegségben szenvedők terápiás kezelése folyik.