Boldog szülinapot „Fényecskék”!

Negyed évszázad már a történelemben is jelentős. Az újszülöttből felnőtt válik ez idő alatt, szakmát, diplomát szerez, családot alapít – fejtette ki Gánóczy Zoltánné a Simogató Kéz vezetője. Bizony, a mi kis közösségünk hajdani karon ülő, tipegő, bizonytalan járású, félénk kisgyerekeiből is szép szál ifjak lettek, a lányokból igazi hölgyek. Sajnos, valami akkor, régen, születésükkor, vagy már azt megelőzően a magzati korban történt velük valami, ami miatt nem tudtak tanulni, az önálló életre nem képesek, hiába léptek felnőtt korba.

Várakozással telve 

Városunkban 25 évvel ezelőtt még nem volt Lakóotthon, nem működött számukra napközi, a családban éltek. Nem csoda hát, hogy a szülők várakozással teli, fürkésző tekintettel jöttek gyermekeikkel a Szent László Plébániára, Gulyás Zsolt fiatal káplán atya meghívására, aki hivatása egyik fontos feladatául tűzte célul a sérült gyerekekkel való törődést. Így lettem én is munkatárs ebben a csodálatos közösségben. Iskolaigazgatóként korábban már találkoztam néhányukkal az első osztályba történő beiratkozás alkalmával, több szülőt személyesen is jól ismertem tősgyökeres mezőkövesdi lévén, és szomorúan kellett tudomásul venni, hogy ők nem kezdik az iskolát. Gondoltam, segítek Zsolt atyának a kezdetekben, de ott ragadtam, nem tudtam elhagyni őket, és azóta is együtt vagyunk. Igaz, már nagyon megfogyatkozva. Végső búcsút vettünk már fiatal, kis barátunktól, és több kedves szülőtől is.

Rengeteg emlék 

Rengeteg emléket őrzünk. A 25 év alatt sok-sok helyen megfordultunk. Kirándulások, táborok, színházi élmények birtokosai vagyunk. Gulyás Zsolt atya itt, Mezőkövesden három esztendeig lehetett együtt megálmodott kis csapatával. Mivel az utána jövő káplánok egyike sem vállalta fel ezt a közösséget, úgy éreztük, a dispozíció ránk is érvényes. Követjük Zsolt atyát minden egyes állomáshelyére. Kevesen mondhatják el, hogy a diósgyőri évek után öt nyáron nyaraltak Leányfalun, ahová mi, hol vonattal, hol autóbusszal, hol meg hajóval érkeztünk. Tizenhárom nyáron Karcag és Berekfürdő adott nekünk sok-sok felejthetetlen élményt. Nem maradt ki a József és a színes szélesvásznú álomkabát megtekintése a fővárosi Madáchban, sőt még az Operaházban is megnéztük a Diótörőt. A negyedszázad alatt felvettek bennünket a sérültek világszervezetébe, a HIT és Fény tagjai lettünk. Ez az emlékezetes ünnepnap Sárospatakon volt a Szent Erzsébet Bazilikában egy csodálatos szentmise keretében (Itt kapta minden sérült a „Fényecske” nevet.) 25 év - Sokat mondó évszám. A születésnap ünneplése kétfordulós volt. Szeptember 21-én itthon, templomunk hittantermében. A második forduló Encsen, a Szent Anna templomban, ahol augusztus 1-jétől a mi Zsolt atyánk a plébános. A szentmise értünk és szeretteinkért szólt, akik már csak lélekben lehettek velünk. Végre teljesülhetett Juhász Balázska vágya, ministrálhatott. A közös ebéd, az óriási finom torta, a véget nem érő emlékek felidézése, a sziporkázások, önfeledt kacagások színtere volt az encsi közösségi terem.

Feltétel nélküli szeretet 

Az évforduló kapcsán sokat gondolok arra, hogy mi tart engem fogva ebben a közösségben? Talán címszavakban így összegezhetném: az érdek nélküli ragaszkodás, a feltétel nélküli szeretet, nagy tisztelet, őszinte örömök apró dolgokért, egymásra figyelés. Ők azok, akiknél nyugdíjasként sem „értékelődtem” le, ugyanaz vagyok, mint aktív iskolaigazgató koromban: Marika néni. Büszkén megyek velük mindenüvé, mert viselkedésükkel, magatartásukkal soha, senkit nem zavarnak. Igazán tudnak örülni a virágoknak, a napsütésnek, az embereknek, az életnek. Milyen igaz: egyedül nem megy. Sokaknak jár köszönet. Dr. Fekete Zoltán polgármester úr sosem tagadta meg tőlünk a segítséget. A kövesdi Máltai Szeretetszolgálat, a Karitász, és néhány nemes lelkű ember mindig nyitott szívvel állt mellettünk, értünk. Többen már teljesen elárvultak, az „új családot” Lakóotthonok jelentik. Nem könnyű megszokni, beilleszkedni. Vajon ünnepelhetünk-e még együtt? Vajon mit hoz a jövő? Bizony, ez nagy kérdés. Jelenleg azonban eltölt mindannyiunkat megszámlálhatatlan élményével, a segítőkezek nyújtotta szeretettel az a 25 év, amit a jó Isten már megadott. Hálás köszönetünk jeléül gondolatban megszorítom azok kezét, akik velünk voltak, tettek értünk, és a bizonyítványukba példás osztályzatot írok emberségből – összegezte Gánóczy Zoltánné.