Értékmentésre vállalkozott a miskolci kőszobrász

Megvásárolta az 1959-ben épült és hajdanán nagyon kedvelt – de régóta üresen álló – Hámor éttermet egy vállalkozó, erről tavaly tavasszal írtunk először. Béres Bence, a miskolci BRS Klíma és Gázcentrum és a Meleget.hu épületgépészeti webáruház tulajdonosa bár nem tervezi, hogy később étteremként üzemeltetné, de szeretné ugyanolyanná visszaépíteni, amilyen korábban volt. Arról már az idén írtunk, hogy elkészültek az épület szigetelésével, és elkezdődött a helyreállítás, a feladatra Ujpál Zsoltot (művésznevén Gilbertet) kérte fel. A kőfaragó, kőszob­rásszal nemrégiben podcastadás készült portálunk, a Borsod Online számára. A beszélgetés írott változatát olvashatják most. Nemcsak magáról a felújításról, hanem szakmájáról, terveiről és az általa alapított értékmentő egyesületről is beszélgettünk. 

Hogyan vállalta el az étterem restaurálását? 

Tavaly augusztus végén keresett Béres Bence, nézzek már rá, mit lehetne kezdeni az épülettel. Megnéztük, de kiderült, hogy majdnem minden díszítőelem cserére szorul. Ezért döntöttünk úgy, hogy legyártunk minden műkő elemet – csak az épület tetején lévő oszlopsor több mint hétszáz különböző elemből áll. Nagyon sok oszlopfő sérült, ezeket nem távolítjuk el, hanem vannak különböző szobrászanyagok, amikkel ki lehet pótolni a köveket. Emellett nagyon sok lábazati elem elmozdult, ezeket is a helyére rakjuk. Túl vagyunk a tervezésen, rakjuk össze fejben, hogyan lehet ezt minél rövidebb idő alatt minél hatékonyabban legyártani, megcsinálni. Az épület teljes felületéről eltávolítjuk a vakolatot, mert nincs arra garancia, hogy ha csak elkezdjük kijavítani a hibákat, akkor esetleg 2-3 év múlva nem jön le egy másik helyen. Épp ez a probléma a legtöbb műemlék jellegű felújításnál, hogy foltokban javítanak – kicsit olyan ez, mint a kátyújavítás –, így minden áldott évben valahol javítani kell. Amikor ezt megbeszéltük, Bence arra kért minket, hogy arra törekedjünk: a következő 50 évben ne kelljen hozzányúlni. Hálás vagyok Bencének, mert nagyon kevés az olyan vállalkozó, aki értéket ment. Mindenki arra törekszik, hogy a régi helyére újat építsen. Végre van valaki, aki a régit akarja korhűen visszaállítani. 

Lényegesen drágább a teljes felújítás, gondolom, sokan ezért nem vállalják fel… 

Igen, rövid távon olcsóbb a javítgatás. Hosszú távon azonban drágább, mert ugyanúgy romlik az állapota. Magas épületnél állványozni kell, sokmilliós tételekről beszélünk. 

Milyen forrásokat használnak, hogy korhű legyen az épület? 

Egyrészt régi fotók alapján építkezünk. Hál’ istennek nekem is van sok olyan ismerősöm, akinek a szülei ott dolgoztak. A volt feleségem szülei vezették például korábban a Hámor éttermet. De azt is beszéltük, hogy hozzunk létre egy közösségi oldalt, ahová folyamatosan fel lehetne tölteni fotókat, lehetne találkozókat szervezni, és a régi emlékekből kialakulna, hogy milyen volt korábban az épület. Például azt sem nagyon tudni, milyen volt a színe, a fekete-fehér fotókon nem látszik. Eredetileg lehet, hogy fehér volt, de az a baj, hogy csak lehet. Most látszik némi sárga, de nem tudjuk, hogy az az elejétől ott volt-e, vagy csak abból a korszakból, amikor bútorboltként működött. 

Lehet ahhoz ragaszkodni, hogy ugyanolyanná épüljön vissza, mint volt? Hiszen azóta más, talán jobb építőanyagokat is feltaláltak. 

Azok az alapanyagok, amikből annak idején építették, még megvannak most is: ragaszkodunk ahhoz, hogy teljesen korhű legyen. A növényzet nem tudjuk, milyen volt, azt majd a kertészek eldöntik később. A csigákat, amik hiányoznak az oszlopfőről, csak restaurátor anyagokkal lehet újra kipótolni, felépíteni. Nem lesz kívülről szigetelve, ugyanúgy vissza lesz hálózva, vakolva, hagyományos módszerekkel, mint amilyen annak idején volt. Nem lesznek műkonzolok, csipkék rajta, ami eredetileg gipsz volt, az most is az lesz, ami kő vagy műkő, ugyanolyan anyagból épül vissza. 

Mennyi idő alatt lehet elvégezni ezt a munkát? 

Megmondom őszintén, hogy nem tudom. Ebben az évben a homlokzatot újítjuk fel, utána a régi kőfalakat nézzük át, ahol hiányoznak a kövek, pótoljuk. A kerítésekre ugyanez vonatkozik. Kérte Bence a segítséget a kandeláberekben is, amiket sajnos szintén megevett az idő. Ehhez vasas szakembereket vonunk be. Bence is hosszú időben gondolkodik. Arra törekszünk azonban, hogy május végére elég látványos legyen már a munka. Hamarosan elkezdjük a sablonokat gyártani, amikbe ki tudjuk önteni az új elemeket. 

A foglalkozása kőfaragó, kőszobrász, mondják, ön az egyetlen a vármegyében, aki régi épületek felújítására szakosodott . Igaz lehet ez? 

Az egyetlen, aki dolgozik, mert van más is, aki miskolci: Kovács István. Éli a nyugdíjas életét, néha szokott szakérteni különböző felújításoknál, de nincs más rajtunk kívül a vármegyében. 

Hogyan választja valaki ezt a szakmát? 

Egyrészt művészlélek vagyok, a másik, hogy sok pénzt akartam keresni. Anyámnak voltak nagyon gazdag sírköves, kőfaragó ismerősei Szikszón és környékén. Akkor úgy gondoltam, én is kőfaragó leszek, és gazdag. Van rá lehetőség, ha az ember azt az utat választja, de amikor restaurál, helyreállít az ember, amikor inkább a minőségre megy rá, az két különböző a világ. 

Milyen jellegű munkát végez? 

Nagyon pepecs. Előfordul, hogy egy 5-ször 7 centis területen dolgozik az ember három napot. Ennyi idő alatt ki lehet festeni egy két és fél szobás lakást, nem egy joghurtosdoboznyi területet helyrerakni. Sziszifuszi munka, molyolós, aki ideges fajta, ne ezt a munkát válassza. 

Milyen megrendelései vannak? 

Épületek rendbe rakása, helyreállítása. Faraghatnék szobrokat is egyébként, ha azt választanám, de inkább a régi épületek vonzanak. A városban is nagyon sok épület van rossz állapotban, peregnek a stukkók, egy héten belül három is, meg bizonyára sokan emlékeznek a tragédiára a Centrummal átellenben… 

Igen, több mint tíz éve történt, amikor egy férfi fejére esett egy stukkó…

Így van. Szeptember elején jártam az önkormányzatnál, megkerestem Szopkó Tibor alpolgármestert. Tettem neki egy ajánlatot, hogy az egyesületemmel nagyon szívesen kézbe veszem a teljes sétálóutcát, az épületek stukkóinak a felújítását, szervezek rá embereket, kiképzem őket. A legégetőbb épületekkel kezdenénk, aztán haladnánk egy szisztéma szerint. Fontos lenne ez, mert manapság ha leesik egy ilyen épületdísz, akkor kihívják a tűzoltókat, a katasztrófavédelmet, ők gyorsan levernek mindent. Ezzel azonban megbontják a háznak azt a felületét, ami eddig a vizet elzárta, aminek következményeként majd beázik az ingatlan. Az lenne a megoldás, hogy a leverés, lebontás után helyreállítanánk, ezt kínáltam lehetőségként az alpolgármester úrnak. Örült neki, mondta, csinálunk egy bejárást, de azóta nem történt még semmi. Bízom benne, hogy fog. 

2021-ben akkor beszéltünk, amikor restaurálta a Rákóczi utca 25. szám alatti ház stukkóit. Volt annak a munkának folytatása? 

Elkészült, szépek lettek, de ennyi. Én az egész Széchenyit felújítanám, ha úgy adódna. Fiatalként naivan fantáziáltam róla, hogy szívesen lennék a város kőfaragója, nem dolgoznék sehol, csak a városnak, adnának nekem egy pici lakást a belvárosban, biztosítanák, hogy tudjak mit enni, és akkor én teljes mértékben elmolyolnék. Csatlakoznának hozzám az értékmentő emberek – aztán elengedtem ezt a részét. Pedig volna munka elég a miskolci főutcán. Több életen keresztül. 

Lokálpatriótaként is ismerik, hiszen alapító elnöke a Miskolci Tükörkép Közéleti Egyesületnek. Annak idején hazahozták Budapestről Weidlich Pál élelmiszerüzlete címerállatának másolatát, a Fekete kutyát.

 Így van. Annak hiteles másolatát. Ez 2019. május 11-én, Miskolc város napján volt, akkor mutattuk be a nagyközönségnek. Most az a célunk, hogy visszarakjuk a helyére, oda, ahol eredetileg volt. A Weidlich udvarnál lévő sportbolt volt az említett üzlet, oda tervezzük az eredeti helyére, már tárgyaltunk az ügyben az alpolgármesterrel, a főépítésszel. Az egyesület annak idején értékmentés és értékteremtés céljából jött létre, mindig az aktuális önkormányzattal működik együtt. Vannak különböző projektjeink, amiket szívesen csinálunk. Ugyanígy kapcsolódunk most a Hámor étterem dolgaiba, tesszük a dolgunkat. Reiman Zoltán alelnök ír (lapunk Múltidéző sorozatának szerzője – a szerk.), én meg a kreatív alkotás részét választottam a szervezeten belül. 

Min dolgoznak most? 

Van egy új projektünk. Rendkívül szennyezettek a Széchenyi utca kapualjai, mivel nagyon sokan nyilvános vécének használják. Kitaláltam, hogy ezzel valahogyan foglalkozni kellene. Találtam egy nagyon jó eljárást, amit Angliában már a 19. század vége óta alkalmaznak, legyártottam a szükséges elemeket, tesztelve vannak, működnek. A Tourinform iroda és a banképület melletti, talán legszennyezettebb kapualjba lennének felszerelve elsőként, már elindult hivatalosan az engedélyeztetési eljárás, és akkor felszereljük. Remélem, megszűnik majd a probléma a belvárosban. 

Milyen elv alapján működik a szerkezet?

Ha odamegy valaki, visszatereli rá saját vizeletét, és önmagát locsolja le. Bízom benne, hogy elmegy tőle a kedve.

Nem csak Angliában, Spanyolországban is járt a közelmúltban. Elárulja, hol?

 Spanyolország legnagyobb díszítőszobrász akadémiájára hívtak meg, minden országból évente 6-7 ember vehet részt a képzésen. Különböző restaurátor anyagokkal ismerkedtünk, az volt a téma, hogy hogyan lehet köveket imitálni, pótolni. A spanyolok elég jók abban, hogy az épített örökségeikkel foglalkozzanak, nem elpusztítják, hanem megmentik, megóvják őket. Nálunk úgy látom, nem így van. Most épp a Déryné-ház sorsáért aggódom, jelenleg kétszeres műemlékvédelem alatt áll, de félő, olyan rossz állapotban van, hogy kivonják a műemlékvédelem alól, és valami mást fognak a helyére építeni. Ugyanígy járt a Weidlich udvar is, már csak a kapu és a homlokzat védettek. Félő, hogy ez lesz a múzeum papszeri épületével is. Ha több olyan vállalkozó lenne, mint például Hajdú László, Mohácsi Gábor vagy a Barabás testvérek, vagy olyan gazdája lenne az épületeknek, mint például a Hámornak Béres Bence, akkor talán megoldódnának ezek a problémák.

Vannak olyan épületek Miskolcon, amiket különösen szeret? 

Az egyik a Zenepalota, a másik az Avason a harangtorony. A Zenepalota nagyon szépen karbantartott épület. Pontosan bemutatja azt, hogy hogyan néz ki egy épület, ha folyamatosan figyelünk rá. Ha nem az van, hogy megvárjuk, hogy lepusztuljon, mint például az Avas szálló vagy a régi Tisztiklub. Ez utóbbiról direkt csinálok egy fotót mindennap, nézem, hol tart a lehullott vakolat, hogy mikor jut valakinek eszébe, hogy azt el kellene takarítani. Igen, a Zenepalotát nagyon szeretem. Oda akár még be is költöznék.