Görömböly és Lillafüred: meglepő, miért épp ez lett a nevük

Arra vállalkoztam ebben az írásomban, hogy Nagy-Miskolc egyes városrészei nevének eredetét mutatom be önöknek. Az előző részben Miskolc, Diósgyőr és Hejőcsaba nevének jártunk utána, most Görömböly és Lillafüred következik. De nemcsak a nevüknek eredetét, hanem a címerüket is megvizsgáljuk majd. 

Görömböly

Nyelvészeink nagyon sok ősmagyar szót „szlávosítanak”, mintha nem lenne elég a környező országok történelemhamisítása. Például a Görömböly szóról is olvastam, hogy szláv eredetű. 

„Görömbölynek már a neve is olyan kedves, mint a fekvése, amennyiben a dimbes-dombos, görömbös, görbe tájra utal” – írta nem is olyan régen Szunyogh László, Miskolc főépítésze. Hát persze, gyönyörű régies magyar szavunk a Görömböly! Görömböly magyar falu volt évszázadokon keresztül, a Rákóczi-szabadságharc idején dúló nagy pestisjárvány alatt néptelenedett el, a magyar lakosságot ruszin nemzetiségű családokkal pótolták. Görömböly osztott címerében egy orosz kereszt szerepel, mellette pedig egy szőlőmetsző kés és egy csoroszlya. Az orosz kereszt utal a településrész szláv lakosságára – hivatalosan a görögkatolikus egyházra –, bár ne feledjük, hogy a szlávok – és görögkatolikusok – csak kis számban éltek a településen, számuk az 1709/10-es nagy pestisjárvány után lett döntő többségű, illetve az ellenreformáció idején is telepítettek be tót ajkú telepeseket. A szőlőmetsző kés az egykoron önálló Görömböly szőlőtermelő múltjára utal, a csoroszlya pedig az egykori földművelő régmúltra tekint vissza. 

Lillafüred 

A Bethlen ősi magyar nemesi család, amely a XII. századtól eredezteti vérvonalát. Felsorolni is nehéz lenne a magyar történelemben játszott meghatározó felmenőket a családfán. De miért írok én a Bethlen családról Lillafüred kapcsán? Azért, mert Bethlen András gróf szenvedélyes vadász volt, aki sokat járt a Bükkben is, és – mint oly’ sokakat – magával ragadta a táj szépsége. A Hámori-tó környékéé olyannyira, hogy elhatározta, üdülőövezetet hoz létre körülötte. 1890-ben – már mint földművelésügyi miniszter – megbízta gróf Keglevitch Bélát a Hámori-völgy – amúgy nemcsak a Hámori-völgy, hanem számos más üdülőtelep létesítése szempontjából lehetséges helyszín – feltérképezésével. Kíváncsi volt a véleményére, ő is alkalmasnak találja-e a vidéket turisztikai szempontból. 

Keglevitch minden szempontból ideálisnak tartotta a területet üdülők létrehozására. A föld a kincstáré volt, nem kellett tehát megvásárolni senkitől egy részét sem, ugyanakkor felparcellázás után nagyobb bevételre is szert tehetett az állam az eladásuk révén. Miután a gróf úr rábólintott, el is indult a terület kijelölése, parcellázása, és szép lassan az első villák is „kinőttek” a földből. Az első villák fölépülte után két villatulajdonos – Soltész Nagy Albert és Kubacska István – a főerdésszel, Kőrösy Istvánnal egyetemben meglátogatta Bethlent a fővárosban, és megköszönték a telep kialakításával kapcsolatos fáradalmait, egyben felajánlották, az új nyaralóövezet neve legyen Bethlen-füred. András gróf ezt kedvesen elhárította, és azt ajánlotta, hogy inkább nevezzék el unokahúgáról, Vay Erzsébetről. A Vay családban azonban szokás volt az Erzsébet nevű leányokat Lillának becézni, így lett Erzsébetfüred helyett Lillafüred a településrész neve. 

Nem maradt egyébként ennek ellenére Bethlen névtől mentes a Bükk ezen része, ugyanis az első turistaútját Bethlen-útnak nevezte el a nem sokkal azelőtt alakuló Bükk és Vidéke Turista Egylet. Ez az út majdnem teljesen megegyezett a mai kisvasút nyomvonalával. 

Bethlen András Kolozsváron született 1847-ben. Jogot Lipcsében, nemzetgazdasági ismereteket Brüsszelben hallgatott. 1873–1882-ig országgyűlési képviselő, majd szebeni és brassói főispán. 1890–94 között földművelésügyi miniszter, két kormány is megfelelőnek találta ezen hivatal gyakorlására. Sajnos nem élt túl sokáig, 1898-ben hunyt el. 

Ki volt Lilla, a festői szépségű üdülőtelep névadója? 

Vay Erzsébet, azaz Lilla 1860-ban született Alsózsolcán. Apja, Vay Béla Borsod vármegye főispánja volt, anyja Teleki Zsófia grófnő. Erzsébetnek három testvére volt, egy fiú – Elemér, aki apja nyomdokaiba lépett, főispán lett később – és két leány. A családban Teleki Erzsébet (1812–1881) volt az, akit elsőként Lillának becéztek – aki Vay Lajos felesége volt –, azt követően az Erzsébet néven született lányokat mind Lillának szólították. Erzsébet – aki nagyon szép nő hírében állt – 1881. január 22-én ment férjhez Pejachevich Tivadar grófhoz, akit öt gyermekkel ajándékozott meg. Pajachevich unionista (magyarbarát) családból származott, és több magyar nemesi család vére folyt az ereiben. Csakhogy Lillát férje az ország másik végébe szólította házassága okán – Verőce vármegyébe –, így nem sokat láthatta a telepet, melynek a nevét adta. Tivadar gróf volt főispán, országgyűlési képviselő, majd 1903-ban horvát–szlavón–dalmát bánná nevezték ki. 1906-ban ott volt ő is Orsovánál, a magyar kormány küldöttségének tagjaként várta Rákóczi hamvait, hogy az ország területére lépjen. 

Érdekesség a Pejachevich család erős Dőry-vérvonala. Tivadar apai nagyanyja Dőry volt ugyanúgy, mint anyukája és annak mindkét szülője. Mindannyian a jobaházi ágból… A Vasárnapi Ujság így írt Vay Erzsébetről 1903. július 12-én, a cikk Pejachevich Tivadar horvát bánná való kinevezése okán készült: „Vay Erzsébet bárónő nemcsak lelkes pártfogója a zeneművészetnek, hanem művelője is; főúri körökben általánosan ismeretes szép hangjáról és énekművészetéről. Gyakran rendezett jótékony czélokra zeneestélyeket, melyeken maga is nagy tetszéssel működött közre.” A legenda szerint Lillafüred névadója inkognitóban vett részt a Palotaszálló nyitóünnepségén is. De hogy miért kellett neki inkognitóban részt vennie, miért nem vállalhatta fel magát, azt nem tudom. Ez valószínűleg egy másik történet… (Lillafüred Hámor részeként került Miskolchoz, címerrel nem rendelkezik.) (folytatjuk…)