Hogyan lett a gyöngytyúkból nyuszi?

Hogyan lett a tojás a húsvét szimbóluma? Miért eszünk sonkát és bárányt a szent ünnepen, és hogyan került a nyuszi az ünnepi hagyományba? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a Bibliában és az ősi legendák között.

Hímes tojások

Maga az újjászületés jelképe, Jézus Krisztus szimbóluma az ünnepi asztalon. Amint elterjed a kereszténység, a hívők színpompás tojásokkal ünnepelték a Megváltó feltámadását. Azonban országonként, sőt területenként más és más díszítés jellemezte ezeket a tojásokat. Közép- és Nyugat-Európában rendszerint egyszínűek a húsvéti tojások, azonban magyar földön is vannak olyan területek, ahol a tojások hímzése vált népszerűvé. Kissé keletebbre pedig gyakoriak a batikolt tojások.
A középkorban előszeretettel adtak ajándékba a hűbéresek hímes tojást a földesuruknak. A szegényebbeknek nem volt pénze a valódi tojás díszítésére, így fából készült másolatokkal oldották meg a problémát.

A húsvéti nyuszi

Már több mint 120 éve tartja magát az a kissé szürreális nézet, miszerint a nyuszi hozza a tojást. A nyúl legismertebb tulajdonsága a gyorsasága mellett a szaporasága, a termékenységet jelképezi. Persze ennek is megvan a maga oka: régen húsvétkor az emberek gyöngytyúkot adtak egymásnak ajándékba. Haselhuhn-t, amit Haselnek becéztek, és a nyuszi németül Hase. A hasonló kifejezést félreértették, és rövidesen tyúk helyett az emberek elkezdtek nyulat ajándékozni húsvét idején.
Létezik egy kelta legenda, miszerint Ostara, a tavasz és a megújulás istennője áll a háttérben. A gyönyörű istennőnek volt egy színpompás tojást tojó madara, aki a tavasz ünnepén hirtelen nyúllá változott, tojást tojó képességét azonban sikerült megtartania.

Ezért kerül bárány, kalács és sonka a húsvéti asztalra

A bárány áldozati étel, Jézus Krisztus szimbóluma. Az ószövetségi szövegekben is megjelenik a bárány áldozata. A zsidók általában a fiatal, kifogástalan állapotban lévő bárányokat áldozták fel, majd bárányvérrel bekenték az ajtófélfát. Ennek is szakrális okai voltak: hitük szerint így gondoskodtak arról, hogy ne érintse házukat az Úr haragja. Az egykori áldozat mai folytatásaként kerül báránysült a húsvéti asztalra.
A kalács és a sonka kihagyhatatlan húsvétkor. Régen mindkettőt megszentelték a templomban, mielőtt hazavitte őket a család a feltámadás ünnepére. A kalács ritka falatnak számított. Csak a nagy ünnepekre sütöttek kalácsot a kenyér helyett, hogy megadják a tiszteletet a szent időszaknak.
A sonkának szintén megvan a maga története. A régi gazdaságokban rendszerint télen vágtak disznót, és húsvét lett, mire elkészült a tökéletes zamatokkal bíró füstölt sonka. Azért ettek az emberek húsvétkor zsíros falatokat, mert ezzel tudták feloldani az ünnepet megelőző negyven napos böjtöt. Húsvét vasárnapján ugyanis véget ér a hosszú nagyböjt, és már nem kell tartózkodniuk a hústól. Innen ered az ünnep magyar elnevezése, hiszen ettől kezdve már „húsvét” lesz, bátran húst vehetnek magukhoz a magukat sanyargató böjtölők.
És gondoljunk csak bele, napjainkban is milyen fenséges falat a sonka, különösen tormával, egy kis retekkel. Remek finomság a húsvéti asztalon!