Modellt állt a 10-es honvéd szobrához

A szovjet katonák gránáttal „horgásztak” a Pisztrángtelepen 
Vásárhelyi István (1889–1968) neve nem biztos, hogy ismerősen cseng a miskolciaknak, pedig élete, tehetsége egyaránt megismerésre érdemes. Magyarország egyik legkiemelkedőbb zoológusát tisztelhetjük benne. A lillafüredi Pisztrángtelep felvirágoztatása is az ő nevéhez fűződik. 
1932-ben épült a Garadna-völgyben a pisztrángkeltető, ide kerestek vezetőt. Nem volt szakember, aki értett volna hozzá, így – bár főnöke nem javasolta erre a posztra – őt nevezték ki annak élére, 1933-ban. Nagy tapasztalata révén el tudta kezdeni a telep vezetését. Tudását folyamatosan fejlesztve irányította a keltetőt. Először csak külföldről behozott ikrával dolgoztak, közben saját állomány kialakítása kezdődött. 
A háború végén Miskolc is hadszíntér lett. Az orosz katonák bevonuláskor szétrombolták a telepet. A katonák géppisztollyal és gránáttal horgásztak a területen. Tönkretették az Európa szerte híres, Vásárhelyi által gyűjtött 
„10 000 darabos koponya és bőr, 500 üveg alkoholos embrió, 100 darab szétejtett csontváz, mintegy 1000 darabos koponya és rendellenes csontgyűjtemény”-t. 
(Hoitsy György – ifj. Vásárhelyi István: Vásárhelyi István élete, munkássága, 9. oldal) 
Az embriógyűjteménynek az lett a veszte, hogy alkoholban volt tartósítva… 
 

Miért írunk magyarul? 
Herman Ottóról sokat írtam már, sok érdekes történetet osztottam meg. Az alábbi anekdota is ezek közé tartozik. 
„Amikor Alfred Brehm, az »Az állatok világa« híres szerzője 1879 tavaszán Budapesten járt, sehogy sem akarta elhinni Herman Ottónak, hogy a kékcsőrű ruca (Erismatura leucocephala) nálunk is költ a Mezőségen. Csak a múzeumi pelyhes fiókák győzték meg. 
– Hát miért nem publikálja ezt – kérdezte Hermantól –, hiszen ez nagyszerű! 
– Régen megtörtént az már. 
– Hol? 
– A magyar Akadémiánál. 
– Magyarul? 
– Igen! 
– Hja! Akkor el van veszve. Miért nem írnak önök németül? 
– Én részeméről azért nem, mert többet akarok tudni a németeknél. Mi tudniillik mindent tudunk, amit a németek írnak s azon kívül még azt is, amit magyarul írunk s amiről – amint ezt a ruca is bizonyítja – a németeknek fogalmuk nincsen.” 
(Forrás: Lambrecht Kálmán: Herman Ottó, az utolsó magyar polihisztor) 
 

Lóverseny a zsolcai hídnál 
Albert Edward walesi herceg, a későbbi VII. Edward angol király 1888-ban Miskolcra látogatott. Tette mindezt azért, mert a Miskolcon állomásozó 12. huszár­ezred tulajdonosa lett. Október elsején érkezett városunkba és tartotta meg szemléjét az ezrede fölött. 
Melyik európai kisváros ne bolydulna fel, ha az angol trónörökös érkezne látogatóba hozzájuk? Miskolcon is ez történt természetesen 1888 októberében. Edward a déli órákban érkezett vonattal Miskolcra. Díszes küldöttség várta, és persze több ezer miskolci is az állomás környékén tolongott, hogy legalább egy pillantást tudjon vetni a nagy hírű vendégre. 
12 óra 11 perckor robogott be a vonat, ekkor a katonazenekar rázendített rögtön az angol himnuszra. A trónörökös huszárezrede ezredesi egyenruhájában lépett ki a királyi vonatkocsiból. Eszterházy Lajos herceg, gróf Bréda Lajos huszár százados, Ellis angol tábornok, Phips angol konzul és Fraser angol katonai attasé társaságában megszemlélte a pályaudvaron a tiszteletére felállott díszszázadot – akik egyébként a kíséretét adták –, majd a közönség éljenzését kedélyes integetéssel fogadta. A váróterem előtt egy lovat hoztak a részére, amelyre azonnal felült, megköszönve a pompás ajándékot. Az egykorú leírás szerint: 
„A trónörökös daliás, férfias alak, szép és megnyerő arczvonásokkal. A huszárezredi egyenruha elegánsul simul termetéhez s lóhátról valóban oly délczegül néz ki, hogy a született magyar ezredesek sem tesznek túl rajta az elegánczia és lovaglási ügyességben.” 
(Szendrei J.: Miskolc története és egyetemes helyirata IV., 295. oldal) 

Délután négy órára lóversenyre volt hivatalos őfelsége. A zsolcai híd mellett felállított lóversenypályán óriási tömeg volt. Szinte az egész város meg akarta nézni a különleges vendéget. Négy rendkívül érdekes és izgalmas futamot tekintett meg a herceg, majd ezeket figyelemre méltó vadászverseny követte. A magyar huszároknak nincs párja, abban az időben (is) mindenki így tartotta. Ők versengtek a nem mindennapi díjakért. A vadászverseny győztese Palkovits hadnagy lett, míg második helyen Makai hadnagy érkezett a célba. Mindkettejüket külön üdvözölte Edward a tribünről. 
A verseny után a Három Rózsa volt a következő állomás, ahol díszes, 60 terítékes (est)ebédet adtak a nagy hírű vendég(ek) számára. 
 

Modellt állt a tábornok 
Gömöry Árpád (1882–1943) nyugalmazott tábornok, író, Borsod, Gömör és Kishont vármegye testnevelési felügyelője, a Dobsinai Társaskör tagja volt. 
Gömöry Árpád 1901-ben végezte el a temesvári hadapród­iskolát. Itt volt osztálytársa az a Sidló Ferenc, aki később felkérésére Görgey Artúr mellszobrát készítette Miskolc számára. 1902-ben hadnagy, 1909-től főhadnagy volt, 1914-ben, a háború előtt nevezték ki századossá. Az első világégés során sokszor kitüntette magát a harcokban, ennek eredményeként őt is sokszor kitüntették felettesei. 
Gömöry 1920-tól, kisebb fővárosi kitérőkkel egészen nyugdíjazásáig (1938) Miskolcon élt, a közösségi élet aktív szereplőjeként. Érdekesség, hogy a 10-es honvéd emlékmű állításakor ő állt modellt a katonaalak mintázásához. 1920 és 1925 között őrnagyként, mint lőügyi törzstiszt, ezred segédtiszt, végül ezredparancsnok-helyettes szolgált. 1932-ben nevezték ki ezredparancsnoknak, városunkban a 13. Görgey Artúr gyalogezred parancsnoka volt, miskolci időszakáról is naplót vezetett. 
Naplóját olvasva tényleg jól érezte magát városunkban. Az ezred színvonalát – ahogy kinevezésekor megfogadta – pedig tovább növelte. 
Az egykori újságokból azt is megtudhatjuk, hogy Gömöry Árpád a csillagászathoz is értett. Több napilap is említést tesz arról, hogy a Hassel-féle üstököst is megfigyelte 1939-ben, amikor az bolygónk mellett haladt el. 
1943-ban hunyt el, végakaratának megfelelően Miskolcon temették el. A Hősök temetőjében nyugszik. 

Mikortól viseli Széchenyi István nevét Miskolc főutcája? 
Városunk főutcájának legkorábbi elnevezése a Piac utca vagy egyszerűen Piac volt. A név a „nép ajkán született”, hiszen nem a városi hatóság nevezte el így. A kezdeti idők óta a vásárokat, piacokat itt tartották, ezért kapta ezt a nevet a miskolciaktól. 
Hivatalosan először 1548-ban említik Pyach néven, előtte egyszerűen theatrumként (piactér) emlegetik a források. Akkoriban a mai Sötétkaputól a Villanyrendőrig tartott. 
Ahogy a város területe egyre nagyobb lett, az utca is „megnyúlt”, így alsó és felső Piac utca jött létre. Később Nagy, Derék, majd ismét Piac (alsó és felső) néven említik a források. 
Marjalaki Kiss Lajos szerint érdekesség, hogy a miskolciak legtöbbször főutcának nevezik az utcát, de ezen a néven sosem volt hivatalosan bejegyezve. A főutcánk 1861-től viseli a Széchenyi István utca nevet, melyet a Vasárnapi Ujság aktuális száma bizonyít. (Szojka Ágnes, köszönöm szépen!) A Széchenyi István utca 1984 óta sétálóutca, azaz a villamosokon kívül csak a gyalogosok közlekedhetnek rajta. 

„A Széchenyi utca egyike annak a kilenc utcából álló együttesnek, mely 12 kilométeres hosszával egész Miskolcot, sőt Diósgyőrt is átszeli, ezért sokszor emlegetik a Széchenyi utcát Európa leghosszabb sétálóutcájának. A valóság az, hogy maga a sétálóutca csak egy kilométeres szakaszt tesz ki a 12 kilométeres utcaegyüttesből.” (miskolc.hu – Széchenyi utca) 

A Szerelmesek fája 
A fa a Bükkben, a Látó-kövektől nem messze található. Egészen különleges látvány, a természet egyik csodája, és egy romantikus legenda is fűződik a helyhez. Állítólag két szerelmes fiatal itt volt utoljára egymás karjaiban egy háború előtt, amely mindkettejük halálát okozta. Utolsó ölelkezésük helyszínén nemsokára kinőtt ez a két fa, így ezen a helyen örökre egymás karjaiban maradhattak. 
 

„A szentléleki vendégháztól a kéken a műút felé indulva egy varázslatos erdőbe érünk. Az árnyas kapujában áll az »Összefonódó fák« vagy »Szerelmesek fája« néven is ismert jellegfa. A bizarr, de mégis romantikusnak ható óriás sok fotós kedvenc témája volt már” 
(csodautak.hu – Szerelmesek fája) 
Folytatjuk.