Üzenet a múltból : jó nagy kört tett meg egy vasúti ingaóra

Ünnepséget tartottak a MÁV miskolci járműjavítójában, annak ebédlőjében, ott, ahol nap mint nap megfordulnak a munkások. Felbontottak egy dobozt, amelyből egy ősrégi vasúti ingaórát emeltek ki. Szépen, lassan, óvatosan felakasztották egy kampósszegre, amelyet már jó ideje – szintén nagy gonddal, hogy tartós legyen – rögzítettek a falon, kezdi a történetet 1984. június 2-án, azaz negyven éve az Észak-Magyarország. Az ünnepséget egyébként a miskolci vasút létrejöttének 125. évfordulója apropóján tartották.

Az órát 1920-ban javították

A cikkből kiderült, hogy az órának bizony komoly története van.

–Szó mi szó, reszketett a keze Pál Istvánnak, a járműjavító történetírójának, a kulturális munkabizottság vezetőjének, amikor kézbe vette a szerkezetet – olvasható Lévay Györgyi riportjában, akitől megtudtuk, Pál István írta meg korábban a vasúti ingaóra történetét. A történet szerint az 1920. április 3-án, a miskolci járműjavító műhelyében Daubek András asztalos elkeseredve állt, hiszen ténykedéseit jelentették Budapestre, és ezért fegyelmi előtt állt. Részleteket nem közölt a cikk, de utalás van benne, hogy Daubeket politikai okok miatt, kommunista nézetei miatt támadták. A férfi tartott a fegyelmitől, miközben az egyik falióra tokjának javítását éppen befejezte. 

Tintaceruzával írt néhány mondatot a lapra

„Gondolt egyet. Egy papírlapra tintaceruzával írni kezdett. Először a dátumot . . a saját nevét is leírta, majd gondolkodni kezdett: ezek az órák sokáig jól működnek. Ennek a fáját is jól megcsinálta. Mi lenne, ha megírná, milyen gondolatokkal terhes az agya? Ki fogja megtalálni és mikor?"  Tíz év múlva? Húsz év múlva?  Milyen világ lesz akkor? Ki találhatja meg? Egy másik munkás! Meglátja, amint szétszedi az órát és kibontja a sárgult papírlapot, melyen nem fakul meg a tintaceruza nyoma. Elolvassa. Mit tesz vele? Újra elrejteni kényszerül, vagy mar kiteregetheti? Megnyálazta a tintaceruzáját és írni kezdett: „Ezen órát javította Daubek András MÁV-asztalos abban a rettenetes nyomorult világban. Bizton tudom, hogy ez írás olvasója már utálattal fog a múlt időkre visszaemlékezni, mert már csak akkor szociális világ lesz, úgy hiszem". 

Negyvenöt év múltán találták meg

A papírlap 45 éven át maradt az órában. Később ugyanis mint leltári tárgy a MÁV Pécsi Igazgatóságára vándorolt, ott találta meg 1965-ben Varon József órásmester, amikor az órát javította. 1984-ben a MÁV Miskolci Járműjavító fennállásának 125 éves jubileumán a pécsi igazgatóság ajándékba elküldte nekik az órát – erről szól a most idézett cikk. arra is kitért, hogy a falióra működőképes, de csak ünnepi alkalommal indítják el az üzemiek, hogy még az ükunokák is láthassák.  Daubek András kis papircetlijét pedig múzeumi tárlóban őrzik, így zárult a cikk.

Hogy mi lett Daubek András sorsa, nem tudni. Mint ahogy az sem, hogy az óra megvan-e még a MÁV-nál. Aztpedig már mi fűzzük hozzá a negyven éves történethez, hogy még akkor is érdekes, ha a 60-s és a 80-as években különösen örültek Daubek András sorainak, és úgy gondolták, örülne neki, ha az ő idejükben élt volna. Most, negyven év múltán ezt másképp gondoljuk, de azért elvarázsol minket a száz éves levélke a miskolci ingaórában.