2024.07.04. 20:00
Kommunikációt, önkifejezést tanulnak a táborban (fotókkal)
A Csengey-kertben egy izgalmas színjátszótábor indult Fandl Ferenc, a Miskolci Nemzeti Színház színművészének vezetésével.
Meg kell beszélni a szituációkat
Fotó: Mogyorósi Zsolt Pipó
Ahol a diákok nemcsak a színészmesterséggel, hanem a kommunikáció, az önkifejezés alapjaival ismerkednek meg játékos formában, hogy könnyebben boldoguljanak az élet valamennyi kihívást jelentő helyzetében.
A tábor mindenkit fejleszt és segít
Tamás Krisztián, a Miskolci Kulturális Központ kommunikációs menedzsere szerint a fiatalok jókedvet és valóságos önbizalom-bombát kapnak a táborban:
Állandó mosoly ragyog az arcukon. Lelkesíti őket, hogy betekintést nyerhetnek a színház kulisszái mögé. Számos program vár rájuk a Csengey-kertben. A tábor mindenkinek érdekes lesz, aki extrovertált és szeretné megmutatni magát, illetve azoknak is, akik csendesebbek, introvertáltak, és növelnék az önbizalmukat.
A táborból olyan képességeket vihetnek magukkal, amiket az iskolában és az életben is felhasználhatnak. Lehet jobb beszédkészségük, bátrabb kiállásuk, és talán olyanok is lesznek közöttük, akik hatalmas löketet kapnak a Színművészeti Egyetem felé, ha komolyabban érdekli őket ez a szép szakma.
Krisztián középiskolás korában szintén színjátszó volt, de őt nem Fandl Ferenc tanította, aki a kommunikációs menedzser szerint Miskolc egyik legjobb színésze. Aki nem csak drámapedagógus, hanem évtizedek óta benne van a szakmában, országosan ismert.
Az első színjátszó tábort június első napjaiban tartják. Később szerveznek majd a felső tagozatosok számára is egy színjátszótábort, erre a 10-11 éves korosztálytól egészen 14 éves korig várják majd a jelentkezőket.
Fandl Ferenc is diákszínjátszókánt kezdte
A tábor vezetője már az iskolában kacérkodott a színészkedéssel, amikor még a Hell József Károly Gépészeti Szakközépiskolába járt Esztergom kertvárosi részén. Az étkezőben voltak a színjátszó próbák, és Ferenc jókat nevetett a többiek próbálkozásain. Aztán az egyik tanár kiborult, és alaposan letolta:
Ha te csak röhögcsélsz, gyere fel, és mutasd meg, hogy kell jobban csinálni!
Jól sikerült a szereplése, és innentől kezdve Ferenc saját elmondása szerint valósággal „beletapadt” a színjátszókörbe:
Sok élményem volt a diákszínjátszó fesztiválokon, majd egy tanárom biztatására kezdtem gondolkodni azon, hogy jelentkezzem a Színművészeti Főiskolára. Mert azt mondta nekem, hogy ennyi idős korábban Bubik István, a tanár úr osztálytársa sem volt jobb.
Így Ferenc elkezdett verseket olvasgatni, és hinni kezdett a dologban. Hatszor jelentkezett a Színművészeti Főiskolára, nem vették fel egyszer sem. A sorsa azonban már eldőlt, és elérte, hogy rendszeresen színpadra léphessen. Sehol nem érezte jobban magát, mint amikor készült egy fellépésre, és megpróbálta megfejteni a nagy szerzőket. Apránként ráébredt, hogy a színház valamennyi területe izgalmas. A színművész most már otthonosan mozog a színház világában, de minden nap talál újdonságot benne.
Mindenkiben él egy színész
Ferenc szerint a színészethez való affinitást nem lehet átadni, mert mindenkiben ott szunnyad. A színészetre való nyitottság abban is segít, hogy az ember könnyebben boldoguljon az életben.
Nagyon sokszor kerülünk olyan helyzetben, amikor ezt a vénát használni kell. Ez sokszor ösztönösen történik. Abban rejlik a művészet, hogy egy ilyen táborban mindezt tudatossá tegyük. Azokból lesznek a zseniális színészek, akikben megvan a hivatás nem tanulható része.
A tábor célja a színművész szerint egyfajta rutinszerzés abban, hogy a résztvevők élet váratlan helyzeteire jól tudjanak reagálni, mivel ez a kommunikáció alapja. Így a diákok is jobban megérthetik egymást, önmagukat, de még a szüleiket is. Mert úgy kell egymással kapcsolatot teremteni, hogy ezáltal senkiben semmilyen sérülés ne történjék. Mert két nem megfelelő kommunikáció találkozása általában konfliktushelyzetet szül, amit érdemes kerülni. Ennek megelőzése is a tábor része azzal együtt, hogy a metakommunikációjukkal, az arckifejezésükkel, fellépésükkel minél sikeresebbek legyenek az életben.
A fiataloknak vissza kell térni a kommunikáció személyes, közvetlen formájához. Hiszen a a TikTokon nem lehet állásinterjúra menni. Az egyetemi vizsgán is hasonló helyzet: ha valaki nem tudja a másik fél testbeszédjegyeit értelmezni, akkor máris közelebb áll a kudarchoz. A magabiztos fellépés akár egy plusz érdemjegyet is jelenthet a vizsgán. Mert könnyen megállapítható, mikor kalandozik el a másik fél figyelme, mikor keltett fel érdeklődést. E készségek gyakorlásában is segít a színjátszótábor.
-beszélt az öt nap alatt megtanulható ismeretekről Ferenc.
A megszerzett új szemlélettel a diákok könnyebben birkóznak meg egy nyers buszellenőrrel, akár egy nehéz természetű szomszéddal szemben is, mert a színművész szerint innentől kezdve a határ a csillagos ég. A dramatikai játékok során a tábor vezetője arra kérte a fiatalokat, hogy keressenek olyan problémákat és élethelyzeteket, amikről szeretnének beszélni, ezeket dolgozzák majd fel a foglalkozások alatt.
„A saját értékeiket védjék meg mindennel és mindenkivel szemben”
Ferenc úgy látja: öt nap alatt nem lehet csodát tenni, ennyi idő alatt nem lehet fejleszteni senkit. Ez az idő arra elég, hogy a diákok bármilyen szituációban meg merjenek szólalni.
Szeretném, ha a foglalkozások végére elérnénk, hogy minden körülmények között büszkék legyenek magukra. Mert mindig mindenkinek van oka büszkének lenni magára, ha tisztában van a saját értékével. Arra, hogy koncentráljanak a saját értékeikre, és védjék meg mindennel szemben.
A színművész szeretné, ha a színjátszótábor résztvevőinek mindennel szemben vitaképes hozzáállása lenne a tábor végére. Ez viszont csak úgy megy, ha magabiztosságot szereznek, és jobban hisznek magukban, erről szólnak a foglalkozások. Mert Ferenc szerint így tudja az ember a sorsát minőségi irányba terelni.
Színjátszó tábor 07.02.
Fotók: Mogyorósi Zsolt PipóA diákok átélték a sellő, a szülő és a migréntől szenvedő shoppingoló helyzetét
A 15 éves Borsi-Novák Ingrid a Miskolci Zrínyi Ilona Gimnázium drámatagozatos tanulója.
Három-négyéves korom óta érdekel a színjátszás. Azért mentem kifejezetten ezzel foglalkozó középiskolába. Sokat járok színházba, ezért választottam ezt a tábort. Úgy gondoltam, hogy nyárra ez egy tökéletes időtöltés számomra.
-számolt be „fanatizmusáról” Ingrid.
Bém Bálint 17 éves, és szintén a Zrínyi Ilona Gimnáziumba jár. Az ő fejében szintén régóta körvonalazódott az irány, a színház iránti kíváncsiság. Rengeteg mesét nézett gyermekkorában, egyre jobban vonzotta a színház:
Eldöntöttem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, és erre tökéletes lehetőség egy tábor Fandl Ferenccel.
Bálint minden vágya, hogy színész legyen, Ingrid viszont „B tervként” az orvosi hivatáson is gondolkodik.
A színjátszótáborban kipróbált Stoppos játék a Beugró című tévéműsorra emlékeztet. Különböző élethelyzeteket játszanak el a tábor résztvevői. Ingrid szerint rengeteget improvizáltak, és igen vicces dolgok születtek ebből.
Nagyon szórakoztató volt ez a játék, mert sosem tudjuk, mi vár ránk, amikor lestoppoltunk egy adott szereplőt. És az adott helyzetben általában a legelborultabb dolgok jutottak az eszünkbe, de hát ez a teszi az egészet viccessé és különlegessé
-mesélt a játék tapasztalatairól Bálint.
A sellős jelenetben partra vetett halakat alakítottak, emellett volt a helyzetek között migrén a bevásárlóközpontban, máskor meg a játszótéren azon veszekedtek a szülők, otthagyják-e a gyermeküket vagy sem. Ingrid számára az volt a legérdekesebb játék, amikor két lány került a kör közepére:
Egyikük a kisgyermeket játszotta, a másik a szülőt, és az anyának az ölébe is kellett venni a gyermekét, ami nagyon vicces volt, majdnem elejtette.
Meditáció és figyelemfejlesztés
A színjátszó tábor értékes tapasztalata, hogy egyre bátrabbá válnak a résztvevők.
Mindenki lassan elkezdett kinyílni. A játékok összehoznak minket, rengeteget nevetünk közben
- avatott be minket tapasztalataiba Ingrid. Saját magán is érzi ezt a nyitottságot. Az első napon még nem vett annyira részt a Stoppos játékban, keddre viszont jobban bekapcsolódott mindenbe. Ezért azok az emberek is megismerték, akikkel kezdetben még nem beszélgetett.
A fiatal lánynak nagyon tetszik a táborban, hogy minden napot egy meditációval kezdenek. Ez rengeteget segít abban, hogy egész nap koncentráltak legyenek. Így jobban tudnak önmagukra figyelni, tudatosabbá válnak. Ingridnek még ez nem megy tökéletesen, azonban reménykedik benne, hogy a következő napokban sokkal sikeresebbé válik ebben. Abban kellene szerinte fejlődnie, hogy jobban tudjon befelé figyelni, koncentrálni az elméjére.
Bálint Ingriddel szemben úgy érzi: őt felpörgeti a meditáció, és így a táborban mindig megújult erővel kezdi a napot.
A meditáció mellett Bálintnak nagyon tetszettek a koncentrációfejlesztő gyakorlatok. Ezekkel kezdték a hetet. A tábor résztvevői labdákat dobáltak egymásnak, és közben egymás nevét mondják, vagy bekiabáltak egy másik, tréfás szót egy adott labdánál. Az adott szót csak bizonyos labdánál lehet kiabálni, így ezzel is fejlődik a fiatalok koncentrációja. Szerinte a játékok által sokkal jobban megismerik önmagukat és egymást. Új barátai lettek, és bátrabbnak érzi magát a táborban. Borsi-Novák Ingrid megtudta magáról, hogy egészen könnyen tud új kapcsolatokat létesíteni.
A hét végére, a pénteki napra a tábor résztvevői egy előadást is terveznek, hogy megmutassák a barátoknak, szülőknek és látogatóknak, hogyan teljesítenek egy előadás keretein belül.