Harsányi István kiemelkedő életműve (fotók)

Harsányi István, egykori neves tanárnak és pszichológusnak, Sárospatak kiemelkedő lobbistájának szentelte most megjelent lapszámát a Sárospataki Református Hittudományi Egyetem (SRHE) által kiadott Sárospataki Füzetek.

Hatalmas érdeklődés

Az eredetileg 1857-ben elindított, majd többször is újraindított folyóirat legújabb kori, 2017 óta tartó történetében a szerkesztők mindig tematikus blokkokkal adják meg az aktuális szám irányvonalát. A mostani lapszámot Sárospatak 1968-as újra várossá nyilvánítását követő fejlesztési tervek bemutatására kialakított tablókiállítással kötötték össze a szervezők. Az érdeklődésre jellemző volt, hogy az eredetileg meghirdetett helyszín, vagyis A Művelődés Háza és Könyvtára galériája helyett a rendezvényt a jóval nagyobb befogadóképességű pódiumterembe kellett átköltöztetni és az új helyiség is szinte teljesen megtelt.

Dr. Nagy Károly Zsolt, a SRHE tudományos rektorhelyettese, a Sárospataki Füzetek felelős szerkesztője tudósítónknak elmondta: a tematikus szerkesztési mód lehetőséget ad arra, hogy koncentráltabb figyelem irányuljon egy-egy témára. Hozzátette a hittudományi egyetemnek erős küldetése, hogy kiemelten kapcsolódjon a városhoz és a térséghez, aminek kinyilvánításához kiváló lehetőséget ad a Sárospataki Füzetek. Ilyen a mostani szám is, amellyel a Sárospatakhoz ezer szállal kötődő, a városért rengeteget dolgozó, nem mellesleg a magyar tehetséggondozás területén kiemelkedő életművet felmutató Harsányi István munkásságának állítottak emléket.

Sikeres lobbi

Dr. Kovács Áron szerkesztő, a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményeinek tudományos munkatársa elmondta: Harsányi István Patakon született, de az 1940-es években elkerült a városból. Komoly pedagógusi és pszichológusi pályafutása mellett a hatvanas években – kihasználva az akkori rendszer civil szerveződést gátoló reflexeinek puhulását – elkezdte megszervezni a pataki öregdiák mozgalmat. Ez a tevékenysége Sárospatak újranyilvánításának évére, 1968-ra csúcsosodott ki, ugyanis az öregdiákok hálózatának lobbierejét komoly mértékben a város fejlesztésének szolgálatába állította. Hozzátette: az első nagyobb lobbikorszak 1981-ig, a Sárospataki Református Kollégium fennállásának 450 éves évfordulójáig tartott. Harsányi István szervezte az öregdiákok találkozóit, a komoly karriert befutó pataki diákok kapcsolati tőkéjére alapozva politikai támogatást igyekezett szerezni Pataknak, amelyeket pedig a fejlesztéshez szükséges erőforrások megteremtésére próbált használni. Mindezeken túl mellé tudta tenni azt az elméleti hátteret és azokat a terveket is, amely az 1968-ig nagyközségi státuszban tengődő Sárospatak várossá fejlesztéséhez szükségesek voltak – közölte dr. Kovács Áron.

Kiállítás is nyílt

A rendezvény keretében nyitották meg azt a az építési terveket bemutató kiállítást, amely a városfejlesztés alapjai érdekében készültek a hetvenes-nyolcvanas években. A tárlatot Kiss József nyugalmazott sárospataki főépítész nyitotta meg. Mint lapunknak elmondta, a bemutatott tervek az akkori építészeti divatot tükrözik, mind lapos tetősek,  készítőik a korszak neves építészei közé tartoztak. Az elképzelések valós igényeket tartalmaztak, amelyeknek nagy részét a városi tanács fogalmazta meg. A nyugalmazott főépítész érdekesnek nevezte, hogy az akkoriban felvázolt tervek egy kivétellel mind megvalósultak és többségük közel azon a helyszínen – még ha nem is pontosan úgy –, ahová eredetileg tervezték őket. A kiállításon a szabadtéri színpad, a fürdő, a repozitórium, a művelődési ház, valamint a soha el nem készült Botkő Turistaszálló tervei láthatóak. Ezek egyébként nyomtatásban is megjelentek a Sárospataki Füzetek aktuális számának mellékleteként. 

Az eseményen egy másik olyan mozgalomról is szó esett, amelyben Sárospatak ugyancsak élen járt egykor, ez pedig az úgynevezett faluszeminárium. Erről Bartha Ákos, a Történettudományi Intézet tudományos munkatársa beszélt, aki kifejtette: a hallgatók kérték fel a Sárospataki Református Teológiára akkor frissen kinevezett Újszászy Kálmánt, hogy hozzon létre egy olyan csoportot, amely a falvak nem éppen szívderítő szociális kérdéseivel foglalkozik. Ezzel több évvel korábban kezdődött el az ilyen jellegű munka mint ahogyan a szociográfia 1936-ban, ’37-ben divattá vált volna Magyarországon. Ez a munka Sárospatakon egészen a teológia 1951-ben bekövetkezett bezárásáig folyt, de hatása évtizedeken át tartott, ami az 1990-es években a népfőiskolák újjáalakulásával új lendületet vett – mondta.