Miskolci akart maradni az olasz kőműves

Az előző részben megismerkedhettek Mussolini Nándorral, a Duce másod-unokatestvérével, aki a XIX. század utolsó éveiben érkezett Miskolcra. Már nyugdíjas volt, amikor a Reggeli Hirlap elkészítette azt az interjút, amely országszerte híressé tette. Most folytatjuk a híres rokonnal rendelkező miskolci kőműves történetét.

Az interjú elkészítése előtt nem sokkal az olasz követségről keresték, ahol felajánlották neki azt, hogy települjön haza. Ebben minden segítséget megadtak volna neki. 

A konzulátusra hívták

,,– Az olasz követség Miskolc város polgármestere útján felkért arra, hogy feltétlenül jelenjek meg a konzulátuson — mondja ezután. Itt a generálkonzul nagyon szívélyesen fogadott, elmondotta, valahogyan értesülést szerzett rólam és arról, hogy Mussolini miniszterelnöknek a rokona vagyok. Gondoltam, hogy emiatt hívnak fel, jó előre magammal vittem tehát személyi okmányaimat, de egyszersmind bemutattam azt is, hogy magyar állampolgár vagyok és elmondottam, hogy miként kerültem Magyarországra. 
– A főkonzul úr örömmel állapította meg, hogy mint nyugdíjas magyar államvasúti alkalmazott megélhetésem biztosítva van, ennek dacára felajánlotta, hogy lehetővé teszi Olaszországba való visszatérésemet. Elmondotta, hogy milyen köztiszteletnek, megbecsülésnek örvend a Mussolini név és biztosított, hogy nagyhatalmú rokonom minden bizonnyal támogatóm lesz. Én az ajánlatot nem fogadtam el, habár az nagyon megtisztelő és kedvező volt. Egybeforrtam a magyar földdel, megelégedett vagyok, nyugdíjam is arra késztet, hogy ittmaradjak, megköszöntem tehát jóindulatú ajánlatát és a nagykövet úrnak elmondottam, hogy nem akarok, csak legfeljebb látogatóba megyek Olaszországba, öreg napjaimat itt akarom leélni Miskolcon, ahol annyi jóemberem él és ahol kenyeremet kerestem évtizedeken át. 
— A nagykövet úr kijelentette, hogy mindenkor segítségemre lesz és hogy személyemről az olasz kormányt értesíteni fogja — fejezi be előadását. — Amikor elbúcsúztam, csak annyit mondtam, hogy nagyon jó lenne, ha valamivel segítene rajtam Benito Mussolini, de nem hagyom itt nyugdíjamat, második hazámat.” 
(Reggeli Hírlap – 1927. augusztus 20.) 

Az egykori vasúti kőműves végül arról beszélt, hogy mi a véleménye az Olaszországban ekkor – 1927-ben – zajló eseményekről, és az unokatestvére ténykedéséről. 
,,Most arra tereljük a szót, hogy valamiképen megismerjük Mussolini Nándor kőművesmester véleményét a ducéról. — Kiderül, hogy Mussolini Nándor kőművessége nehéz napjaiban szocialista lett és szocialista elveit máig sem hagyta el. Azt mondja Benito Mussoliniról, hogy szocialista volt, mint minden olasz munkás, legalább abban az időben, amikor Olaszországból elindult, hogy két keze munkájával keresse meg kenyerét. 
— Azt hiszem hogy Mussolini, ha megállapítja rokonságunkat, akkor sem fog rajtam anyagilag segíteni, hiszen ő nagy hatalom ura, azonban még sem gazdag ember. 
A további beszélgetések során azután a miskolci Mussolini elmondja, hogy teljesen tisztában van a fascizmussal. Nem titkolja véleményét, bizony nem nagyon szimpatikus neki a fascizmus, amit Mussolini teremtett meg. 
— Nem nagyon jó a politikai helyzet ma Olaszországban — jelenti ki határozottan, amiből aztán meggyőződhetünk róla, hogy a miskolci Mussolini szocialista elvének megfelelően nem szimpatizál a fascista rendszerrel. Szavaiból kiderül, hogy Mussolini mára fascista szempontból sem óhajt visszavándorolni Olaszországba, pedig az a fascizmus emelte ki az ismeretlenség homályából a ducét és a fascizmusnak köszönhetné a miskolci kőművesmester, ha Benito Mussolini valamilyen díszes állással, vagy kitüntetéssel jutalmazná meg messze idegenbe elszármazott rokonát.” 
(Reggeli Hírlap – 1927. augusztus 20.) 

,,Amikor búcsúzunk, Mussolini Nándor még ezt mondja: 
— Ha feleségem felgyógyul, talán még ebben az évben elmegyek néhány hétre Milánóba, de semmiesetre sem maradok tovább ott, mert nem akarom elmulasztani egyetlen elsején sem nyugdíjam felvételét. Hogy mikor megyek majd haza látogatóba, egyik napról a másikra határozom el, mert az követ úr kilátásba helyezte, hogy útlevél nélkül is iratokat ad nekem, amivel nyugodtan utazhatom Olaszországban...” 
(Reggeli Hírlap – 1927. augusztus 20.) 

A továbbiakban, bár a hazai sajtóban nagy visszhangja volt az interjúnak nem tudósítanak többet a híradások a miskolci Mussoliniről, csak hat évvel később, amikor a halálhírét közölték. 

Tökéletesen beszélt magyarul

,,(Görömbölyben eltemették Mussolini Nándor vasúti munkást.) 
Miskolcról jelentik: Március 11-én nagy részvét mellett temették el Görömböly községben Mussolini Nándor nyugalmazott vasúti kőművest, aki Mussolini olasz miniszterelnök unokabátyjának mondotta magát. Mussolini Nándor 1861-ben az olaszországi Campo Formioban született, még fiatal korában Magyarországra költözött, itt is nősült meg. Tökéletesen beszélt magyarul. Néhány évvel ezelőtt útlevelet kért Olaszországba és onnan visszatérve elmondotta, hogy járt a Ducénál, aki — mondotta — igen szívesen fogadta. Halálos ágyán sokat beszélt a Dúcéról és megkérte környezetét, hogy értesítsék Mussolinit haláláról.” 
(Budapesti Hírlap – 1933. március 19.) 
Egy másik forrásból annyit tudhatunk meg, hogy Mussolini úr Görömbölyre költözött utolsó éveire, ahol a felesége halála után újra megnősült. 
Az utolsó tudósítás a magyar Mussolini családról már csak közvetetten szól a miskolci öregúrról. A cikk több érdekes, elgondolkodtató elemet tartalmaz... 

Pécsre vezettek a szálak

,,A pécsi címtár égyük hasábján, egy igen érdekes név olvasható:” 
Özv. ifj. Mussolini Kallisztné, varrónő, Szilágyi Dezső utca 4. 
Egy pillanatra furcsán hat ez a név a lakcímjegyzékben, de a következő másodpercben már önkéntesen az a kérdés izgatja az újságíró fantáziáját, hogy vajon vérrokonság vagy véletlen névazonosság fűzi-e a pécsi Mussolini családot a Dúcéhoz. 
Hogy ezt a kérdést tisztázzam, felkerestem özvegy ifj. Mussolini Kallisztnét. 
Elegáns, modern stílusban épült kis villa, amely harmonikusan illeszkedik bele a pécsi új kertvárosrész miliőjébe. 
A verandán egy idősebb hölgy jöttünkre kíváncsian kapja fel a fejét és kérdően tekint ránk. 
A bemutatkozás után barátságosan beljebb invitál. 
Egyszerű polgári ízléssel berendezett szobában, meghitt beszélgetés során a következőket mondja az özvegy: 
— A napokban halt meg Miskolcon egyik közeli rokonom, Mussolini Nándor, ny. vasúti kőművesmester, aki a Duce unokaöccse. Ez a rokonság kétségtelenül bizonyítéka annak, hogy igen közeli rokonágban vagyunk a Vezérrel. 
— Hogy került az Ön családja Magyarországra? — vetem fel a kérdést. 
— Megboldogult férjem édesapja öccsével, a most elhunyt Mussolini Nándorral, 1880 elején (biztosan jó ez a dátum?, a szerk.) jöttek Magyarországra. Néhai apósom hirtelen súlyosan megbetegedett és kóríházba került. A két testvér így elszakadt egymástól és évtizedeken keresztül nem hallottak egymásról. 
Apósom meghalt anélkül, hogy fivére hollétéről tudott volna. 
Férjem már Kaposváron született, de mindvégig megtartotta olasz állampolgárságát. Nekem pedig most sok dolgot ad a magyar állampolgárság megszerzése. Többen tanácsolták már, hogy forduljak a Dúcéhoz rokoni kapcsolatunk tisztázása és anyagi támogatás miatt. Szegény megboldogult férjem azonban hallani sem akart erről, mert az volt a véleménye, hogy a szegény rokon ne forduljon a gazdaghoz, a hatalmashoz. Most végre hosszas rábeszélésnek engedve, a közeljövőben Mussolinihez fordulok, hogy a rokoni kapcsolatot tisztázzuk.” 
(Új-Somogy – 1934. december 25.) 

Hogy Mussolini Nándor tényleg a Duce rokona volt-e, arra nem tudjuk a választ biztosan, én az olvasóra bíznám a döntést. Mindenesetre egy érdekes eleme, szemelvénye ez is Miskolc város történetének.