2024.08.19. 16:00
Szokott ön stoppolni?
Autóstoppos igazolványt vezettek be 1984-ben Magyarországon, ennek kapcsán jelent meg egy riport az Észak-Magyarországban az év augusztusában.
Ön megállna a stoppolóknak?
Forrás: Shutterstock
Fotó: Irina Shatilova
„Aha, a stoposokról akarsz írni. Próbáld meg, aztán, ha elment a kedved, szóljál. Évekkel ezelőtt még volt hangulata, ma már a húszas éveik végét járóknak és a harmincas éveik elején sodródóknak nosztalgia. A stoppos igazolvány is késett szerintem; és elvette az ízét, olyan, mint a bebiztosított romantika" – így kezdte a riportot Köpeczi Edit újságíró, a cikk 1984. augusztus 23-án jelent meg az Észak-Magyarországban. Épp akkor, negyven éve vezették be a stoppos igazolványt, elvileg azzal lehetett autót stoppolni.
Régen nagy divat volt
Vajon szokott-e még valaki manapság ilyet csinálni? Eszébe jut-e valakinek, hogy az út szélén állva próbáljon meg autót megállítani, hogy a sofőr felvegye, és elvigye egy darabon? Szerintünk nem igazán. Pedig sok-sok évtizede sok-sok fiatal járta így be Európát. Egy szál hátizsákkal nekiindultak, aztán a szerencsére, no meg a sofőrökre bízták magukat.
S hogy miért szűnt meg? Talán mert majd' mindenkinek van kocsija, vagy mert fél autós is, stoppoló is, hogy bűncselekmény áldozata lesz.
No de nézzük, miről írt az újságíró. Ő maga is stoppolt, így kérdezett meg autósokat, azt akarta kideríteni, jó dolog-e a bevezetett igazolvány. Íme néhány részlet a cikkből:
„Túl Miskolc végén.
— Meddig megy? Nyékig elviszem ... Hmm, szóval írni akár. Rendben, de teljes inkognitóban. Nézze, ez fekete rendszámú kocsi, ha kiderül, hogy stopost vettem fel, akkor is balhé van, ha igazolványa van. Szigorú a menetlevélen fuvarozhatók száma, és a személyszállítás is".
„– Ha megfelel a Trabant, szálljon be nyugodtan. Nem gondolja, hogy azért veszélyes stoppolni, egyedül? Na, hát csak úgy kérdeztem. Pisztolya nincs, bántani nem bánthat, miért ne vettem volna fel, ha látom, hogy siet? Azt mondja, igazolvány? Végül is kit véd, a stopost, vagy az autóst? Most, hogy mondja, óvatosabb leszek; őszintén szólva, az, hogy baleset is történhet valakivel, pláne, velem, az még eszembe sem jutott. És így magára vállalja a stopos a kárt? Én ugyan még eddig senkit sem láttam igazolvánnyal integetni".
„– Lakáscsere ügyben megyek Leninvárosba, stoppal. Hogy ne legyek inkognitóban, be is mutatkozom: D. Béla vagyok. Egyébként az igazolvány nem sokat számít, mert ha valaki nem akar felvenni, meszelhetek én neki akármivel. Különben az az érdekes, hogy idősebb maszek kocsik tulajai és a kamionosok azért kérik. A múltkor Pestre menet egy IFÁ-s srác kérte, nem volt, leszállított. Nem a pénz miatt nincs. Na, ott van két sorstárs ... "
„ – A tapasztalataim? – rakosgatom össze az emlékképeket. – Vegyesek. Végül is nem drága az igazolvány, biztosíték az autósnak –, de mint a gyerekeknek, ha megengednek valamit – már nem olyan érdekes a stoposoknak.
